Csimbumcirkusz

Srácok, hol is kezdjem? Jó ideje nem jártam erre - aminek főként lelki okai voltak.Győrben az életem picit másabb mederbe terelődött, mint amilyenre vágytam. Hosszas vívódás után, tavaly szeptemberben végül visszaköltöztem a szüleimhez Érdre. Elég mély depressziós időszakaim voltak, beletelt jó…

Minthogy nem vagyok pék, nem tudhattam mi sül majd ki. Csak azt tudtam, hogy valószínűleg örök életemben bánnám, ha - legalább csak egy kis időre is - nem bontom le a falat. ...és lám, miből lesz a cserebogár?Előre szólok, piszok szentimentális bejegyzés következik.

Vegyes érzelmekkel zárult számomra 2o12.Korábban sem éltem ingerszegény környezetben, de mikor beérett az elhatározás, és Győrbe költöztem, rengetek új impulzus ért - ám, minthogy semmi sem csak fekete, vagy csak fehér, sajnos nem csak pozitív élményekkel gazdagodtam. Bár, a negatív oldalnak is…

Újra itt,a tékozló gyermek ismét klaviatúrát ragadott. Már több mint négy hónapja, hogy az összes ingóságomat begyömöszöltem apa kocsijába, és majd' 150 kilométerre pakoltam ki őket. Nagy változás volt, amivel már az előkészületek közepette is tisztában voltam, de akkor még nem igazán tudatosult…

Elérkezettnek láttam az időt, hogy megtörjem a több hónapos csendet, ami a Csimbumon honolt. Hiányzott, de az utóbbi jó néhány poszt olyannyira negatív hangvételű lett, hogy elment a kedvem az írástól. Semmiképp sem szerettem volna, hogy a továbbiakban siratófalként funkcionáljon, ezért inkább…

Számtalanszor hozzáfogtam már ehhez a poszthoz, végül újra és újra kitöröltem. Bizakodtam. Reméltem, hogy tíz közösen megélt év nem múlhat el nyomtalan - tévedtem. Nem most először, s bár valamennyi mind' jobban megedzett, olybá tűnik, a pofonok nem vérteztek fel eléggé. Még mindig képes vagyok a…

Hosszú hónapok kellettek ahhoz, hogy eljussak arra a pontra, ahol egyszerűen szólva nem gondolkodom. A folytonos terelés és hárítás lassanként falat vont körém, amin olykor át-áttörtek, s ami tegnap éjjel egy nagy ostrom során leomlott - talán nem is voltak olyan erősek, mint gondoltam. Szerettem…

Megint elmúlt egy év. Egy év, ami nem adott túl sokat, ellenben annak ami volt, a megszámlálhatatlan többszörösét vitte magával. Ahogy tavaly, úgy most is szerettem volna írni egy amolyan óévösszegző posztot, ám végül úgy döntöttem, inkább eltekintek tőle. Az egy évvel korábbi bejegyzés tele volt…

...ami már tavaly sem volt, minek ellenére ilyenkorra már apuval és öcsivel réges régen feldíszítettük a fánkat. Dávidnak már akkor sem volt sok kedve hozzá, de hát a karácsony még is csak attól másabb mint a többi nap, hogy díszes fa áll a lakásban, szaloncukrokkal, meg ajándékokkal. A nagyi…

Talán a kora délutánba nyúló alvás, talán a mai nap miatt való idegesség tehet róla, hogy nem jön álom a szememre. Órák óta csak forgolódom az ágyban és igyekszem elterelni a gondolataimat a mai napról, de minél inkább próbálkozom, annál inkább vetődik fel tengernyi más téma a fejemben. Mostanában…