Csimbumcirkusz

Mint arról korábban beszámoltam nektek, szerettem volna átkötöztetni a Csimbumcurkuszt. Hosszas szenvedés után végül arra jutottam, hogy a régi írásokat - mint a régi énem - itt hagyom, és az új felület az új élményeimnek ad majd otthont.

Azért voltam kénytelen erre az elhatározásra jutni, mert a másik blog szerkezete iszonyatosan más. Hiába kerültek át a régi bejegyzések: az itteni betűszínek, tördelések, képelhelyezések... mind-mind ocsmány mód jelentek meg. Itt több mint 200 posztom van, és mindet átálligatni egy örökkévalóság. Tudom, mert elkezdtem. De annyira ideg- és energiaörlő elfoglaltság, hogy végül az itteni Csimbum a 20-as éveim kalandjait és gondolatait marad hivatott őrizni.

Az új élmények és impulzusok pedig a Facebook oldalon követhetőek tovább nyomon.
Szeretettel várok mindenkit az új oldalon!

Kedves Errejáró!

Hosszú éveken át adott a blog.hu otthont a Csimbumcirkusznak.
Az utóbbi időben a visszajáró Olvasók kénytelenek voltak konstatálni, hogy az utóbbi időben nem voltam valami tevékeny, ami az internetes naplóírást illeti. Nos, ennek több oka is van, amit jel posztban nem szeretnék boncolgatni.

Azonban, nagyon hiányzik az írás. Egyre nagyobb űrt érzek az életemben miatta. Hosszas rágódás után végül arra a döntésre jutottam, új helyen, megújult erővel térek vissza. Erről a Facebook oldalon írtam már nem régiben. De valamiért úgy éreztem, az az igazi lezárás, ha a blogra is kikerül erről egy bejegyzés. Nem minden írást viszek át, van amiket már abszolút nem érzek a magaménak, vagy hogy mondjam. Való igaz, szép "diszkográfia" lenne végig követni az első nyögvenyelős irománytól napjainkig. Ellenben, a totál unalomból írt, semmit mondó sorokat nem kívánom átültetni az új felületre. 

Félreértés ne essék, aki eddig szívesen olvasta az agymenéseimet, továbbra sem fog csalódni. A stílusom a régi, csak némiképp másként élem már meg a velem történő dolgokat. Egyes írások nem vesznek majd el nyomtalanul: mondjuk úgy, feldolgozom majd őket egy-gy új posztban. Amolyan "akkor és most" jelleggel kell őket elképzelni. Ezek lesznek csak majd az igazán izgalmasak :)

Igyekszem minél hamarabb feldolgozni azt a rengeteg bejegyzést, hogy újra mindenki számára elérhetőek legyenek. Jelenleg az új helyen minden írás vázlatban áll - de már egyik sem porosodik. Az egészet egyfajta kalandként élem meg, ami felvillanyoz. Kerülnek ki teljesen új írások is, miközben aktíválom sorra majd a régieket, amiket megartok. Szóval, mondhatni két idősíkon fog folyni a munka. Ez még ad az egésznek egy plusz ízt, azt hiszem.

Ha továbbra is szeretnéd olvasni az írásaimat, a csimbumcirkusz.reblog.hu oldalon megteheted. Ha pedig első kézből szeretnél értesülni akár a munkálatokról, akár az új írásokról, csatlakozz a  Facebook oldalhoz.

Az utóbbi időben beszippantott a mókuskerék. De valami olyan csodálatos módon, hogy szó szerint nem tudtam sosem, éppen milyen nap van - a munka meg az edzés mellett vajmi kevés idő jut arra, hogy normálisan ki tudjam magamat pihenni. A teljes feltöltődés reményében Danival bedobáltunk néhány cuccot a kocsiba, és már szeltük is M6-ost egészen Pécsig.

Srácok, hol is kezdjem?

Jó ideje nem jártam erre - aminek főként lelki okai voltak.
Győrben az életem picit másabb mederbe terelődött, mint amilyenre vágytam. Hosszas vívódás után, tavaly szeptemberben végül visszaköltöztem a szüleimhez Érdre. Elég mély depressziós időszakaim voltak, beletelt jó néhány hónapba, mire újra összelegóztam magam. Ellenben, ismét boldog vagyok. Igazán boldog.

Viszonylag hamar sikerült elhelyezkednem a munkaerőpiacon is, ráadásul nem is olyan messze, családias környezetben - olyannyira, hogy édesanyám az egyik munkatársam :) Egy trafikban folytatom a "lottó bizniszt". Habár szeretek a kereskedelemben dolgozni, nagyon hiányzott már az írás. Régóta szerettem volna újranyitni a Csimbum aktákat, de az elmúlt időszak után nehezemre esett bármit is kiadni magamból. Nem akartam sirámokkal teleszórni a blogot, kellett ez az idő, hogy leapadjanak a dolgok. Ugyanakkor, bele kezdtem egy regényfélébe - a kreatív munka még mindig remekül kikapcsol. Meglátjuk mi sül ki belőle, lassan majd csak kiforrja magát ;)

A fotózást is hanyagoltam sajnos, de a hétvégén a fényképezőgépemet is újra előveszem: irány Pécs! Még anno összekapcsoltam az instagrammot a virtuális naplómmal, amit időközben teljesen el is felejtettem... mikor most beléptem, akkor eszméltem, hogy valamennyi instával készített képem megjelent itt is. Mondjuk legalább volt valami mozgás, ha már írni nem írtam. Most már így a domb tetejéről viszont újra van mit mesélni

- gondoltam, szólok előre.

Azon tanakodtunk Gergővel a május 1-ét megelőző héten, milyen régen voltunk kirándulni. Ötletünk az több is volt, de - hogy finoman fogalmazzak - sajnos jelenleg igen sovány a perselyünk. Ideültünk hát a gép elé, és elkezdtünk a google maps-on nézelődni, hogy milyen érdekesebb hely van a közelünkben, ahova szívesen ellátogatnánk. Engem annyira nem vonzott az erdőjárás, meg az arborétumok, így végül Sümegre esett a választásunk - de nem bántuk meg.

Az utóbbi időben összefolyva, hamar tűntek tova a napok, meg a hetek. Közben sok minden történt, és még sem. De legalább a tavasz ideért végre. Én meg annyira megörültem neki a minap, hogy lementem futni Gergővel a Barátság parkba.

Minthogy nem vagyok pék, nem tudhattam mi sül majd ki. Csak azt tudtam, hogy valószínűleg örök életemben bánnám, ha - legalább csak egy kis időre is - nem bontom le a falat. ...és lám, miből lesz a cserebogár?
Előre szólok, piszok szentimentális bejegyzés következik.