Csimbumcirkusz

Éppen ezért van az, hogy alaposan kihasználok minden percet - amiből rohadtul nem fordítok mostanában mütyürnyit sem a posztolásra, sajnálatos módon -. Fú, hát tényleg jórég nem írtam már egy normálisat ide. Hiányzik is, tökre. Csak hát, nagyon el vagyok úszva. Egy kedves, régi ismerősömnek…

És most márt tényleg. Nem pedig csak úgy tesz, mintha :] Csütörtök óta már csak 364 napot kell aludnia Iminek, hogy betöltse a második ikszét :D Fantasztikus, nem? :D Node, ne szaladjunk előre. Addig még simán a fejére eshet egy virágcserép, vagy egy zsák oltott mész...

De a péntek estét még is az ezen szegmensbe sorolandó zenék tették pergősebbé. Node ne rohanjuk ennyire előre... merthogy mire elértünk a végállomásig, még bőven voltak izgalmak - hitted volna? :D -

Budapest, 1986. október 13., Rókus kórház, reggel 6 óra 35 perc. Közel fél órás vajudás után meglátta pici Tinus a napvilágot. - Mesélte anyukám reggel, mikor felébresztett édesded álmomból. -  Persze, elnézem neki, mert azt súgta a fülembe, hogy megérte az a fél óra, meg előtte a 8 hónap, egyre…

...hogy egy óvatlan pillanatban rajtadütve meglepjenek egy szeretettel átitatott öleléssel, egy vidám délutánnal/estével, egy csomag gumicukorral, vagy akár egy előszülinapozással.  Na igen. Erre végképp nem számítottam, skacok. De tényleg. És nem csak azért, mert azt beszéltük meg, hogy Egerfelé…

Nos, igen. Ezt is megértük: október van.  Bár, arra még nem sikerült rájönnöm miért, de annyi bizonyos, hogy ez a hónap túlmutat majd azon, hogy a Majdnem 30 Klub tagságom újabb szintet lép a (rang?)létrán. Remélem, a nyugdíjazásom alkalmából rendezett céges bulin legalább annyian ott lesztek…

Szombat reggel a délután kettőre állított ébresztőórát jócskán megelőzte Zsófi  telefonhívása. Nem bántam, szeretem a selymes hangú csacsogását : ) csak azt sajnálom, hogy kiment az álom a szememből. És ami a poén, így is majd’ lekéstem a buszt :’D Naszóval: az álompor elillant a fejem felöl, hát…

 Nem árulok zsákbamacskát, ha azt mondom - írom -,  mostanában nem publikálok túl gyakran. Ennek több oka van, amiknek kifejtésétől most eltekintenék, ugyanis 3 új bejegyzést olvashattok, ha van elég időtök... :) Péntek (04.10.) este a munkából egyenest haza siettem – hogy rendbe szedjem magamat –…

Ahogy megbeszéltük Olivérrel, 3/4 9-re ott voltam tegnap éjjel a Blahán, az aluljáróban. Míg vártam őt meg a Mátét, és ácsorogtam ártatlanul a metrókijáratnál, kellemes meglepetésként ért, mikor megpillantottam egy kedves, rég nem látott barátomat és míg a srácok oda nem értek, elvont a figyelmem,…