Minthogy nem vagyok pék, nem tudhattam mi sül majd ki. Csak azt tudtam, hogy valószínűleg örök életemben bánnám, ha - legalább csak egy kis időre is - nem bontom le a falat. ...és lám, miből lesz a cserebogár?
Előre szólok, piszok szentimentális bejegyzés következik.
Bizony.
Már több, mint kerek egy esztendeje, hogy utat nyitottam a boldogság felé. Korábban azt gondoltam, ez nehéz lépés lesz, mert már annyi pofont kaptam, annyit csalódtam. Egy időben, mikor komolyabb, a jövőt firtató beszélgetésekbe bonyolódtunk a családtagjaimmal és a barátaimmal, a "nagy Ő" személyének kilétére mindig rávágtam, hogy még nem született meg. Aztán tessék, egy gyanútlan, ártatlan pillanatban - és ez most nagyon giccses lesz - eltalált Ámor nyila.
Már a második találkozáskor azt vártam, hogy mikor lesz a következő. Pedig nem is randi volt. Meg az első sem. És igazából a harmadikról sem tudtam biztosan, hogy az-e. A végén kiderült, hogy az volt :) Rövid idő után pedig az is, hogy nem csak maga az érzés csal mosolyt az arcomra, hogy van valaki mellettem, hanem az, hogy Ő az a valaki.
Múlt hétfőn kapcsolatunk elért első éves mérföldkövéhez - amit szépen meg is ünnepeltünk. Már jó előre kifundáltam, mivel szeretnék kedveskedni a jeles alkalomból. Be is szereztem minden szükséges hozzávalót, azonban a kivitelezéssel akadt némi góc... ezért úgy döntöttem, hogy elhalasztom a projektet máskorra. Ellenben, nagy nehézségek árán összebarkácsoltam coca colás fémdobozokból egy fényképezőgépforma valamit. Gondoltam, szimbolizálom a "szerelmünk zálogát", úgymond :) És hát, nem volt fáklyés menet, meg kell valljam. De megérte küzdeni vele :)
Engem pedig egy szép szál rózsa mellett az a meglepetés ért, hogy este 6-ra asztalfoglalásunk volt egy helyi spanyol étterembe. Hangulatos spanyol zene, kellemes környezet, aranyos pincérekkel, és nagyon finom ételekkel! Nagyjából az étlap negyedével sem voltunk tisztába, hogy mi micsoda lehet. Ennek ellenére sikerült olyat választanunk, ami nagyon ízlett. Plusz, olyan nagy adagokat raktak elénk, hogy a kettőnkkéből egy 4 tagú család vígan jóllakott volna. És a desszert sem volt semmi: spanyol fánk, forrócsokival. Ha nem nyilvános helyen lettünk volna, esküszöm, kinyaltam volna a tányért.
Az elmúlt 26 évben több karakterű sráccal hozott össze a sors. És bár mind másabb volt a többitől, sok dolgoban még is egyeztek - amikkel mindig elüldöztek maguk mellől. Ezekből a tulajdonságokból sincs meg benne - ettől olyan különleges a számomra. Emiatt szeretek bele nap mint nap újra és újra.
Tartalmas évet zártunk - és ez még csak a kezdet! ;)
