Srácok, január óta nagyot fordult velem a világ.

Szinte észrevétlenül - és akaratlanul - szerelembe estem.
A dolog pikantériája, hogy ebben a történetben abszolúte a spontaneitásé a pálma.

Lévén, hogy papírforma szerint fotóriporter (is) vagyok, tavaly decemberben úgy gondoltam ideje beszerezni egy olyan masinát, ami a szakmához dukál. Jack akkoriban igencsak árulta a saját tükörreflexes Nikonját, még is volt olyan jóarc, hogy tovább irányított Gergő barátja felé - aki ugyancsak túl szeretett volna adni a sajátján.

Szintén Jack által már korábbról ismertem a fiatalembert, így nem cicóztam: kerek perec megírtam neki mit szeretnék. Azonban a beszélgetés túlment a fényképezőgépen, míg nem egy nap azon kaptam magam, hogy csetként használjuk a facebook üzenet funkcióját.
Volt csomó olyan film, amiről beszélgettünk, de Gergő - elvileg - nem látott, pedig szerintem kultusz filmek - jó, most így hirtelen egy példát sem tudnék mondani, de tényleg alapművek, na -. Felvetődött az ötlet, mi lenne, ha átmennék és együtt megnéznénk őket? Oké, miért ne, úgy is tökre ráérünk. És minthogy tényleg, még azon a héten vasárnap felutaztam Győrbe.

Na, mondjuk a filmezésből nem sok lett.
Rátok bízom mit gondoltok - a mosolyotok úgy is minden elárul. De azért elmondom, hogy volt valójában: Jack és a barátnője, Berni elhívtak bennünket egy hangulatos kis kávézóba, hogy kipletyizzünk az ezer éves dolgokat, mert már baromi régen volt rá alkalmunk. És hiába mentem én le kora reggel, olyan hamar elrepült az idő, hogy szó szerint elzavartak minket a többiek, hogy hát amúgy mi nem filmet akartunk nézni? Amúgy de. Jó, akkor majd találkozunk, cső. És így végül is egy kópia valóban bele is fért, de utána futtában kellett taposni a flasztert, hogy le ne késsem a vonatot - mert az ugye nem vár. Hanem vonat. Érted.

Ahogy kihúzták a szerelvény alól az állomást, sehogy sem múlt a mosoly az arcomról.
Közben lebeszéltük a következő vasárnapot is, hogy pótoljuk az elmaradt filmeket. Máig nem tudom miért, de kissé zavarban voltam aznap ott a Gergőnél. Nem jellemző rám, örök rejtély marad, lépjünk is tovább. Akkor este szívesen maradtam volna tovább - s mint a vonat indulását jelző füttyszóra érkező üzenetből kiderült, Gergő is hasonlóképpen volt ezzel.
Ennek fényében lebeszéltük a következő vasárnapot is.

És ez így ment hetekig. Csak egy idő után megtoldottuk a szombatokkal is. Aztán a hétfőkkel - merthogy akkoriban a 3 műszakos munkahelye révén nem volt probléma megoldani -. Nem telt el sok idő, míg egyszercsak érezni kezdtem a pillangókat... :) Nem is tudom mikor volt utoljára ilyen. Meg olyan, hogy nemhogy tolerálva vannak a kis hülye baromságaim, hanem partnerem is van benne.

Szóval, most minden szép és jó.
Mármint, magánélet téren. A többin nem mondhatnám.

Jövőhéten lejár itt a szerződésem, és én eldöntöttem, hogy nem hosszabbítok. Mert hiányzik a Gergő, és ez a hétvégi-kapcsolatosdi - extra sarkított kifejezés, csak mondom - sem nekem, sem neki nem elég. Mivel elég rugalmas vagyok, szeretem a kihívásokat meg a az új kalandokat, úgy döntöttem áthelyezem a főhadiszállásom'.
Bizony. Jövő hétvégén Győrbe költözöm, gyerekek.

...és ezzel egy időben újabb kálvária kezdődik a munkahely vadászat mezején.
Jobban mondva, már tart jó ideje. De mindig falakba ütközöm. Valamiért Gergő nem egyezik bele sem abba, hogy betanulással masszőrnek álljak, sem abba, hogy fehérnemű modellé avanzsálódjak. Ez van, ismét tisztességes munkát kell vállalnom. Botrány.
A területi képviselő nagyon jó fej volt, mondta, hogy szívesen beajánl Győrben is egy lottózóba - merthogy annak idején ezt a helyet is az akkori képviselő szerválta nekem -, de mondtam neki, hogy ha tehetem, inkább egészen másfelé orientálódnék. Például a saját szakmám felé, basszus. Mert az online újságírás engem nem igazán elégít ki. Én helyszíni riportokat szeretnék készíteni, meg interjúkat, szerkesztőségben szeretnék értekezni, meg minden ilyen jóság.

No, hát mindegy.
Jelenleg ez a helyzet, báránykáim.
Nagy tervek vannak, meg minden ami kell.
Aztán hogy mi sül ki, meglátjuk. Egy kis mézes krémest most amúgy ennék. Ha nem felejtem el, megkérem nagyit, hogy süssön nekem. Ha már eszembe jutott véletlen. Úgy is rég készített már. Fú, megint elkalandoztam. Na, a lényeg, hogy a hallgatásnak vége, valahol meg kell osztanom az új kalandokat, nemigaz? :)

 

"Ne várj, a legjobb alkalom soha nem fog elérkezni.
Kezdj hozzá ott, ahol éppen most vagy,
és használj bármilyen eszközt, ami csak a kezedbe kerül,
hiszen a legjobb szerszámokat útközben úgyis meg fogod találni."