Csimbumcirkusz

Vegyes érzelmekkel zárult számomra 2o12.Korábban sem éltem ingerszegény környezetben, de mikor beérett az elhatározás, és Győrbe költöztem, rengetek új impulzus ért - ám, minthogy semmi sem csak fekete, vagy csak fehér, sajnos nem csak pozitív élményekkel gazdagodtam. Bár, a negatív oldalnak is…

Bármikor bármerre nézek, őt látom. A kis gödröcskéket a szája szélein, a mindig fülig érő mosolyt az arcán. Alig voltam négy éves, mikor először találkoztunk. Már akkor is imádtam fontoskodni körülötte - én voltam a nagy és okos nővére. Szerettem volna, ha minden kis butaságban rögtön cinkosommá…

Elérkezettnek láttam az időt, hogy megtörjem a több hónapos csendet, ami a Csimbumon honolt. Hiányzott, de az utóbbi jó néhány poszt olyannyira negatív hangvételű lett, hogy elment a kedvem az írástól. Semmiképp sem szerettem volna, hogy a továbbiakban siratófalként funkcionáljon, ezért inkább…

Háromszázhatvanöt nappal ezelőtt úgy indult a reggelem, mint bármely másik napon. Egy hetes "betegállományon" után másztunk vissza a mókuskerékbe az öcsémmel. Aztán ahogy elmúlt tizenhat perccel a délután hat óra, egy szempillantás alatt minden megváltozott.A nyárelős nappalok mind…

Hosszú hónapok kellettek ahhoz, hogy eljussak arra a pontra, ahol egyszerűen szólva nem gondolkodom. A folytonos terelés és hárítás lassanként falat vont körém, amin olykor át-áttörtek, s ami tegnap éjjel egy nagy ostrom során leomlott - talán nem is voltak olyan erősek, mint gondoltam. Szerettem…

Van egy rövid kis mese, amit 19 éven át minden október 20-án elmesélt anyukám. Tizenkielnc esztendő, melyen át mókásnak véltem a sztorit, és amivel heccelhettem az öcsémet.

Az idei május rányomta bélyegét a nyarakra, az októberekre, a karácsonyokra... az egész hátralévő életemre. Azon az estén tudtam jól, hogy ezentúl semmi sem lehet még csak megközelítőleg sem hasonlatos az elmúlt időkhöz. - De azt sosem gondoltam volna, hogy vagyok annyira menthetetlenül…

Zuhog az eső. Hogy megint, vagy még mindig, azt nem tudnám megmondani pontosan, hisz' mostanság leginkább csak esik. Igazából, ez nem zavarja különösebben a lelki békémet. Mostanában épp olyannyira borongósan kicsapongó a kedvem, akárcsak az időjárás.  Hónapok teltek el. - Amik számomra éveknek…

Ötvehat napja, mintegy menedékként felépítve álomvilágban élek. Ötvehat napja fekszem és kelek úgy, mintha csak egy karnyújtásnyira lenne, mintha bármikor felhívhatnánk egymást, mintha akár ebben a percben is találkozhatnánk. - Meddig képes az emberi elme fenntartani egy illúziót? Míg nem kezd el…

Kisgyerekként az embert minden érdekli, mindent tudni akar az őt körülvevő Világról. A szülők pedig szeretnek okítani, átadni az általuk felhalmozott egyetemes tudást.  Mikor kicsik voltunk, az öcsémmel nem voltunk túl lelkesek a "lefekvés" szó hallatán. Nem is aludtunk el túl hamar,…