Megint elmúlt egy év. Egy év, ami nem adott túl sokat, ellenben annak ami volt, a megszámlálhatatlan többszörösét vitte magával. Ahogy tavaly, úgy most is szerettem volna írni egy amolyan óévösszegző posztot, ám végül úgy döntöttem, inkább eltekintek tőle. Az egy évvel korábbi bejegyzés tele volt kalandokra, mókás történetekre való visszatekintésekkel. A 2010-es esztendőről aligha volnék képes akár csak hasonlókat is írni. Persze, voltak szép napok, meg olyan pillanatok, amik örök emlékként rögzültek, de az a májsu 25-i este minden más történést árnyékba taszított. Én magam - mint már mondtam, írtam annyiszor - a barátaimnak köszönhetően még is fényben vagyok. Nem tudom ezek után mit tartogat számomra 2011, de a belőle fennmaradó 352 napon azon leszek, hogy élvezzem. - Mert, hogyha itt lenne, ő is ezt tenné.
