Vegyes érzelmekkel zárult számomra 2o12.
Korábban sem éltem ingerszegény környezetben, de mikor beérett az elhatározás, és Győrbe költöztem, rengetek új impulzus ért - ám, minthogy semmi sem csak fekete, vagy csak fehér, sajnos nem csak pozitív élményekkel gazdagodtam. Bár, a negatív oldalnak is megvan a pozitív vonzata.
De erről majd később.
Úgy indult a tavalyi év, mint a többi: nagy tervek, még nagyobb álmok.
Az egyik, már nagyon régóta dédelgetett valóra is vált, még január közepén. Jóllehet, akkor még nem sejtettem, néhány hónap múlva gyökeresen megváltozik miatta az életem - még is az egyik legjobb dolog volt, ami történt velem valaha.
Kicsit önhibámból, kicsit azon kívül, több elgondolásom meghiúsult. De egyikről sem mondtam le - lassú víz partot mos.
Az esztendő második felében messze kerültem a családomtól és a barátaimtól, munka-fronton sem alakultak fényesen a dolgok, apukámat december közepén újra meg kellett műteni - de legalább előtte végre itt töltöttek velünk Győrben egy napot anyuval, a keresztanyukámmal, az egyik unokatesómmal és a barátnőjével. Szerintem, a szüleim nagyjából tinédzser koruk óta nem voltak karácsonyi vásárban. Az pedig egészen biztos, hogy édesapám legalább 30 éve nem ült buszon :)
Amit nagyon sajnálok, az az, hogy nem tudtam szenteste kimenni az öcsémhez. És amit még jobban, hogy nem lehetett itt.
Már 2o13 van, lassan január közepe. Hiába telnek az évek, van, ami nem változik.
Szeretek azt gondolni, hogy külföldre költözött, ahol nincs posta, se internet, se telefonhálózat. Tízen páréves korában meggyőződése volt, hogy desszantos lesz, ha betölti a 18-at. Mire betöltötte, már autószerelőnek készült.
Mikor albérletbe laktam Érden, nem múlt el úgy nap, hogy az iskolából hazafelé ne nézett volna be hozzám, "csak úgy, mert útba esett".
Gyakori vendég lenne itt is. Már csak azért is, mert Gergő anyukája finomabban főz, mint én :) Meg mert itt is leledzik egy "kis" cica.
Ez az év, még ha nem is pont olyan körülmények között, ahogy azt szeretném, de az én évem lesz. Az enyém, és a Csimbumé. Tavaly igencsak takarékon égtem, amit a blog is megsínylett. Néhány napja feltettem az idei naptárat a falra, amivel egyidejűleg visszatértem a játékba. A régi terveim mellé még intenzívebb ambíciók társultak, és bár reálisan nézve év végére nagyon csekély esélye van, hogy új birodalmat építek - kivéve, ha beletrafálok a lottó ötösbe... juhúú -, de a forradalom kezdetét vette!
“Mindenki tudja, hogy bizonyos dolgokat nem lehet megvalósítani,
mígnem jön valaki, aki erről nem tud, és megvalósítja.”
(Albert Einstein)
