Elegem van már a minusz fokokból, a hóból, a télikabátomból, hogy nem tudok sétálni menni, mert minden csupa jég-víz-sár... azt beszélik, 15-től már jön a tavasz, és marad is. Nem merek rá fogadni. Tegnap milyen durva volt már az a hóvihar?! o.O Öcsééém.
Fúh, ez tökre kikívánkozott már. De ezzel be is fejeztem a rinyálást. A tovább gombra kattintva érdemlegesebb témákról olvashatsz.
Tervben volt már egy újabb zenei poszt régóta, ami a szita agyamnak köszönhetően tökre nem jött össze mindeddig. Na meg persze, hiába kértem egy - jóval - korábbi bejegyzésben, hogy valaki legyen szíves jelezni felém belátható időn belül - ami már akárhogy is számolom, igencsak letelt -, hogy mit szeretnék blogra vetni... amennyire leszartátok, mára annyira aktualitásukat vesztették, úgyhogy így jártatok. De mielőtt beállnátok a sarokba - amit nyilván megtesztek, hogy vezekeljetek az ordas hibáért -, kattoljatok a továbbra.
...én nem ordítanék. Ha magamhoz képest elmaradok a meséimmel - értsd: késve írom ki magamból a velem történteket -, az sosem azért van, mert rest vagyok. Sokkal inkább azért fordul ilyen elő, mert a gépem még mindig nem működik, így nincs elengendő időm itt ücsörögni. Ellenben, számtalan téma van, amit már úgy istenesen kiveséznék...
Megtartva a tavalyi szériát - hála az órarendemnek -, idén is csütörtök délutánnal indul minden hétvégém. Az előző posztokból nagyjából leeshetett már, hogy elég takaréklángon égek szilveszter óta. Múlt hétvégén viszont belelendültem itt megint mindenfélébe, úgyhogy öveket bekapcsolni! :D
Kegyetlen, mennyire be tudok fordulni a bezártságtól. Már olyan flesseim voltak, hogy öregasszonyként ott ülök a földszinti panellakásomban, 8-10 macskával. Ez múlthéten többször is felötlött bennem. Kivoltam, mint a szemét.
Nem elég, hogy töktanyosan, hányinger közepette láztól égett szemekkel döglődtem az ágyban, előre felidegesítettem magamat azon, hogy ez a hét nem az enyém - márminthogy a múlthét, érted -, sőt mi több: ez az év! Amennyire pöpecen zártam az óévet, ez az idei eddig legalább annyira pocsék.
Egyszer fenn, egyszer lenn... mi? Hagyjuk.
Két fotózás és két képfeldolgozás óra, múzeumlátogatás, Balázs névnapja, Karcsi fellépése, csajbuli... csupán ennyit hagytam ki az elmúlt héten.
Ráadásul mind ezek tetejében, egész végig itthon nyüglődtem, leszámítva a szerdát, mikor a nagybátyám elvitt az orvoshoz. Ami azért volt jó, mert legalább jó szar volt. Hárman, azaz HÁRMAN voltak előttem. Fél 1 előtt értünk oda nemsokkal, és az előttem lévő két ember nagyjából 10 perc alatt végzett, aztán a harmadik ember előtt jött egy idős házaspár... a néni, mondván, hogy csak az asszisztenssel szeretne beszélni, fogta magát és bement. Oké. - Nem szólt senki egy rossz szót sem, hiszen aki csak gyógyszert irat, az mindig így tesz. - De aztán bement a bácsi is és vagy 20 percet bent voltak, közben az előttem lévő utolsó ember kijött, ám rendelésre senkit sem szólítottak. Közben még bementek ketten "Eszterhez jöttem!" címszóval (ő az asszisztens). Nekem mindeközben a fejem szétrobbant, és kétszer majdnem hánytam, és valószínű megint felment a lázam is, mert a szemeim megint lángoltak - nyilván, csak képletesen értve, egyébként pedig használtam volna az erőt szívesen -. Az órára nézve igencsak 'idegállapot' kerülgetett, merthogy már majdnem percre pontosan 2 rohadt órája szenvedtem ott, mikor már rág sorra kerültem volna, ha van erőm felemelni a hangom és megmondani a nyugdíjasoknak, hogy ők ponthogy ráérnek kivárni a sorukat. Hátezvan. De túléltem, és nem dobtam ki a taccsot, ami mindenképpen pozitívum. Gyógyszert is kaptam (kétfélét). Láss csodát, szombat estére már tűrhető állapotban voltam. Meg a hőemelkedésem is a torokfájással.
Ma hétfő van, új hét. A köhécselésen kívül egy kis letargia féle maradt meg a múlthétből, ami elmúlt, mire beértem az iskolába. Végre közösségben! Ez már kellett. Nagyon.
Livi is teljesen fel volt pörögve ma :] Amikor megtudta, hogy Peti reppeskedik, elkezdte tolni ő is :D De olyan kis aranyosan, tudjátok :] Állandóan a yo, yoo ♫♪, visszhangzott :D Meg eltolt egy rep(nek tűnő) sort, amit Petivel nagyon megdicsértük, erre benyögi, hogy "Ti nem néztek Pokemont? :D" Loool :DD Már jó néhány éve mozgok reppes körökben, de senki sem említette, hogy a Pokemon alapműveltség a hiphopban. Pedig úgy néz ki, hogy de :D Köszönjük Livi! ;] :D
Utószó jogán még annyit szólnék, hogy a gépem a holnapi nap folyamán szervizbe kerül és remélhetőleg még a héten megjavítják. Ergo: olybá tűnik, lassan képes leszek behozni magam a posztokkal. (Ámen)
Gondoltam - mikor nagy nehezen kikászálódtam az ágyból szombat este -, és mire elértem a konyháig, rájöttem, hogy az a jó ebben a mottóban, hogy bármi történjék is, igaz marad...
És most márt tényleg. Nem pedig csak úgy tesz, mintha :] Csütörtök óta már csak 364 napot kell aludnia Iminek, hogy betöltse a második ikszét :D Fantasztikus, nem? :D Node, ne szaladjunk előre. Addig még simán a fejére eshet egy virágcserép, vagy egy zsák oltott mész...
Már majdnem elsuhant az egész január, minimális nyomot ejtve a blogon. Micsoda dolog ez?! Hogy lehetek ennyire nagyon lusta disznó? Hát ez borzasztó :/
Amúgy, csomó minden történt velem már ám idén...
Az elmúlt esztendőben rengeteg minden történt velem, amik posztokban visszaköszönve táplálták a Csimbumcirkuszt.
Amikor elindítottam a blogot egy évvel (és 7 nappal) ezelőtt, fel sem merült bennem, hogy valaha is több olvasója lesz heti 2-3 embernél. Csak úgy pilláztam, mikor az első komolyabb írásomat (ezittaz) majd' 30-an olvasták el, mindössze egy nap alatt. Mára már állandó látogatókat tudhat magáénak az oldal, ami nagyon jó érzés.
Piszok nehezen indul 2009 utolsó napja Tinus számára. Jó szokásához híven, ismét
És ahogy az szintén lenni szokott, behoztam a lemaradást :] Szóval, időben beértem Kelenföldre, hogy talizzunk Zsóval. Viszont, maradt bő egy óránk a Keletibe érve, míg a többiek befutottak. Az időt kihasználva Zsófi megvette a 100. Offline magazint, jósolni akart nekünk egy nő - Amit udvariasan visszautasítottunk, mert mi élvezzük a kihívásokat, és talán még sem jó előre tudni mindent :] -, és belémbotlott egy általános iskolai osztálytársam. Lassan megérkeztek a többiek, Petit kivéve, aki kivételesen késett (:o). Megvettük a jegyeket - Petinek is - és felszálltunk a vonatra, remélve, hogy lesz még hely, meg ilyesmi. És láss csodát: volt bőven. El is gondolkodtam, hogy csak mi vagyunk olyan elvetemültek, hogy képesek vagyunk szelni a kilómétereket még ilyenkor is? Nos, olybá tűnik... :D
Persze, mivel estefelé már igencsak sötét van - amindenit :D -, alig láttuk éppen merre jár a vonat. De mivel tisztában voltam vele, hogy hozzávetőlegesen 55 perc a menetidő a Keletiből Nagykátáig, tudtunk mihez viszonyítani. Majd Peti megmentette a helyzetet, mert sikerült elolvasni az 50. percnél az állomás nevét, ahol épp állt velünk a vonat, így újra képbe kerültem: még két egész megálló a célig.
Kátán ponthogy elértük a buszt, ami egészen Tápióbicskéig tőlünk visszhangzott - szégyen és gyalázat >.< -. Bicskén csatlakoztunk a többiekhez, majd 
elosztálykirándultunk - értsd: kettesével haladtunk az úton, rendezett sorban (amin magam is meglepődtem) :o - Gergőhöz. (Apropó, Balázs! Ideje megtanulnod a gurulós bőrönd kereken való húzásának technikáját :D) Lecuccoltunk, ráírtuk a nevünket a papírpoharainkra - volt, aki új nevet kapott a jeles estére :D -, majd miután másfél liter vbk-tól stabil lett a szerkezet, kisorsoltuk a csapatokat az Activity-hez. A játék az emelt szintnek köszönhetően - Értsd: a fele társaság már jól beőszilézett addigra ^^ - koránt sem volt egyszerű :D De talán pont ettől volt meg a maga szépséges varázsa, pedig a Rotya végül nem is játszott :D
Mivel már a játék végére kezdett picit szétesni a társaság - már úgy értve, hogy távolodni az asztal környékéről -, és a sokadik kísérletre sem állt össze a 4 csapat egy időben... jobbnak láttuk valami mással lekötni magunkat:
dalolászással egybekötött Alcoholi - Ha nem ismered ezt a játékot, akkor még sosem részegedtél le igazán, 'nyilvánosan' :D -. Mondanom sem kell, hogy én nem vettem részt benne, aminek az oka szerintem egyértelmű, úgyhogy nem is ragozom túl. Akadt néhány pajtásom, akikkel felosontunk - Gergő áldomásával - Twisterezni, a wccsésze ölelgetést és a lavorbahányást elkerülendőleg. - Meg persze, hogy egy jót mókázzunk :] - Na, az csapatépítő játék. Megmondom miért: mert, bíznod kell nagyon a másikban, hogy rohadtul nem esik rád, miközben alatta tartod magad - hogy sem a térted, sem a könyököd, sem a segged nem ér a földre (mert akkor ugye kiesel) -, és nem nyom össze totálisan úgy, hogy utána két napig fájnak a kiálló testrészeid. Megnyugtatólag közzétenném, hogy személyi sérülés nem történ a játék során. Habár, volt néhány seggre esés,
de egyik sem volt olyan súlyos, hogy pár óra és néhány deci valami, ne tompította volna a fájást. Viszont, mint élmény, annál maradandóbb volt. Főként, mikor az Alkoholiban x helyen végzett srácok is feltaláltak a csigalépcsőn... :]
Közelget vészesen az éjfél, mikor is valakinek eszébe jutott, hogy páran fogadtak, hogyha alkoholt isznak még 2009-ben, akkor ki kell menniük pucéran futni az ígéretszegőknek. Khm... hát jah. De ezt pont úgy időzíteni - a szakadó esőben(!) -, hogy éjfélkor még véletlen se lehessen egy helyen lenni mindenkivel egyszerre... Na, ott picit meghasalt a krú kedélyállapota. De átlendültünk végül.
Egy kis csoportos Babinéni nézés után - Aki ezúttal sem jutott el a strandra :o - eldöntötte a köz, hogy márpediglen tömeges Paranormal activity nézést rendez. (Ámen.) Ámde, Balázs folytonos a fülembe való duruzsolásától nem hallottam semmit, az meg egyenesen zavart, hogy előre elmondta folyton, hogy mikor mi fog történni. - Remélem Kálmán deja vu-d van! :D - És egyébként is van egy félbehagyott ígéretem(?), szóval köbö 10 perc után felállt
am és csatlakoztam a szoba másik végében összekucorodott Zsékhez. Volt pár perc, míg elgondolkodtam, vajon zavarok-e, merthogy egy zsákban háltak. De olyan kedvesen invitáltak, hogy nem mondhattam nemet :] De, hogy Zsolt ennek ellenére nem volt képes felfűzni, teljes mértékben felháborít. - Fiatalember, a bíróságon találkozunk! -
Miután mindenki felvonult - fogalmam sincs mit csinálni mentek fel, de tényleg -, mi még lent maradtunk egy darabig, Gabival és Petivel kiegészülve. IFS nótákat énekelgettünk, meg ilyesmi. Míg egyszercsak mi is feltekeregtünk a csigalépcsőn a pincéből.
Ezzel a jelenettel kezdetét vette a vergődés. Zsó és Zsoc nyugovóra tértek, majd követte őket Ákos és Magdi is. Lehel, Rotya, Gergő,
Balázs, Gábor, Hajni, Szabi, Szilvi már az igazak álmát aludták. A törpiekkel pedig telefonbetyárkodtunk. - Erről jut eszembe! Felhívott Tomtin :] És a krún körbement a hívásközben a telefon. Kellemes meglepetés volt :* - Nem is tudom mennyi volt már pontosan az idő, de már tökre nem bírtunk magunkkal. Már telerajzoltunk Petivel egy lapot mindenféle butasággal, ÉS valamelyik észlény által a borosüvegbe öntött pálinkáját hozzáöntöttem a kólámhoz. Hát köszi. Majdnem megvolt 2010 első hányása. Pff... Egyértelmű, hogy velem volt a baj, és bocs, hogy nem számítottam házi pálinkára a Zweigeltes üvegben. Tényleg sajnálom. Ellenben: köszi Peti, hogy átvállaltad azt a pohár löttyöt!
A holdköltők társasága - értsd: az ébren lévők - elhatározta, hogy szedi a sátorfáját, és irányt vesz hazafelé. Véletlen felébresztettük a nagy pakolászás közepette Balázst (Bocsi.), de kiderült, hogy mákunk volt, mert tökre nem találtunk volna ki a buszállomásra - valami gebasz lehet a kognitív térképemmel, baszki -. Az eső szakadt, mi meg nyűgösek voltunk. A busz hiphop (yo) elgurított minket - és nem tes' xD - Kátára, ahol kisvártatva besuhant a Budapestre közlekedő szerelvény - Suhúúú :] -. Azt hittük, már minden izgalmat megéltünk arra a napra, de nem. Egy megállóval utánunk felszállt egy forma, ki láthatóan nem volt szomjas. És a telefonálás etikettjét - meg egyáltalán - nem ismerte, hírből sem. Mindenféle ékes jelzővel illetette a vonal másik végén lévő - feltehetőleg hölgyet -, majd miután letette a telefont, elkezdett énekelni(?). Kivoltam. Vááá. Sajnos nem bírtam már magamat disztingválni, így hát kitört belőlem egy általános iskolában tanult dalocska, aminek az éneklésébe Dániel is bekapcsolódott, majd mikor a "van vöröshagyma a tarisznyában..." részhez értünk, felkurjantott az öreg, hogy mi mennyire bunkók vagyunk, hogy hagymákról énekelünk xD - Ennél nagyobb taplóságot egész évben ne éljen meg, azt kívánom :] - Jaaa, és az még külön öröm volt, hogy a telefonba azt kiabálta a bácsi, hogy "Leszarom, hogy ÉRDEN vagy! ****************************" - A *-ok helyére olyan szót képzelj el, amit le sem mertem írni... - Mire a Dani hozzátette: "És boldog új évet" :D
Zsónak sosincs szerencséje a Volánnal. Megint egy órát kellet szegénynek várnia arra, hogy hazajuthasson. Nekem mákom van, mert fél óránként van felénk induló járat, úgyhogy megvártam vele az övét.
Kereken 10 órára értem haza délelőtt. - Innentől lesz izgi, figyelj :D - Szinte egyből beestem az ágyba, és aludtam, egészen délután 5-ig, amikor is felkeltem, ettem, pisiltem, felnéztem msn-re, de olyan szinten offon voltam, hogy visszafeküdtem aludni. Ezt a tevékenységet hajnal 1-ig folytattam, amikor is elhatároztam, hogy már nem fekszem vissza aznap - tehát szombaton -. Ámde, reggel 7-kor már ragadtak le a szemeim, és visszahúzott az ágy. Délben tértem magamhoz. Egészen 3/4 2-ig stabilan bírtam az ébren létet, mikor ismét elpilledtem... 4-kor megint feleszméltem, és azóta ébren vagyok. Tekintve, hogy hajnal negyed 6, már több, mint 12 órája :D Kezd visszaállni a bioritmusom, hála az Atciviának :D
