Kegyetlen, mennyire be tudok fordulni a bezártságtól. Már olyan flesseim voltak, hogy öregasszonyként ott ülök a földszinti panellakásomban, 8-10 macskával. Ez múlthéten többször is felötlött bennem. Kivoltam, mint a szemét.
Nem elég, hogy töktanyosan, hányinger közepette láztól égett szemekkel döglődtem az ágyban, előre felidegesítettem magamat azon, hogy ez a hét nem az enyém - márminthogy a múlthét, érted -, sőt mi több: ez az év! Amennyire pöpecen zártam az óévet, ez az idei eddig legalább annyira pocsék.
Egyszer fenn, egyszer lenn... mi? Hagyjuk.
Két fotózás és két képfeldolgozás óra, múzeumlátogatás, Balázs névnapja, Karcsi fellépése, csajbuli... csupán ennyit hagytam ki az elmúlt héten.
Ráadásul mind ezek tetejében, egész végig itthon nyüglődtem, leszámítva a szerdát, mikor a nagybátyám elvitt az orvoshoz. Ami azért volt jó, mert legalább jó szar volt. Hárman, azaz HÁRMAN voltak előttem. Fél 1 előtt értünk oda nemsokkal, és az előttem lévő két ember nagyjából 10 perc alatt végzett, aztán a harmadik ember előtt jött egy idős házaspár... a néni, mondván, hogy csak az asszisztenssel szeretne beszélni, fogta magát és bement. Oké. - Nem szólt senki egy rossz szót sem, hiszen aki csak gyógyszert irat, az mindig így tesz. - De aztán bement a bácsi is és vagy 20 percet bent voltak, közben az előttem lévő utolsó ember kijött, ám rendelésre senkit sem szólítottak. Közben még bementek ketten "Eszterhez jöttem!" címszóval (ő az asszisztens). Nekem mindeközben a fejem szétrobbant, és kétszer majdnem hánytam, és valószínű megint felment a lázam is, mert a szemeim megint lángoltak - nyilván, csak képletesen értve, egyébként pedig használtam volna az erőt szívesen -. Az órára nézve igencsak 'idegállapot' kerülgetett, merthogy már majdnem percre pontosan 2 rohadt órája szenvedtem ott, mikor már rág sorra kerültem volna, ha van erőm felemelni a hangom és megmondani a nyugdíjasoknak, hogy ők ponthogy ráérnek kivárni a sorukat. Hátezvan. De túléltem, és nem dobtam ki a taccsot, ami mindenképpen pozitívum. Gyógyszert is kaptam (kétfélét). Láss csodát, szombat estére már tűrhető állapotban voltam. Meg a hőemelkedésem is a torokfájással.
Ma hétfő van, új hét. A köhécselésen kívül egy kis letargia féle maradt meg a múlthétből, ami elmúlt, mire beértem az iskolába. Végre közösségben! Ez már kellett. Nagyon.
Livi is teljesen fel volt pörögve ma :] Amikor megtudta, hogy Peti reppeskedik, elkezdte tolni ő is :D De olyan kis aranyosan, tudjátok :] Állandóan a yo, yoo ♫♪, visszhangzott :D Meg eltolt egy rep(nek tűnő) sort, amit Petivel nagyon megdicsértük, erre benyögi, hogy "Ti nem néztek Pokemont? :D" Loool :DD Már jó néhány éve mozgok reppes körökben, de senki sem említette, hogy a Pokemon alapműveltség a hiphopban. Pedig úgy néz ki, hogy de :D Köszönjük Livi! ;] :D
Utószó jogán még annyit szólnék, hogy a gépem a holnapi nap folyamán szervizbe kerül és remélhetőleg még a héten megjavítják. Ergo: olybá tűnik, lassan képes leszek behozni magam a posztokkal. (Ámen)
