Gondoltam - mikor nagy nehezen kikászálódtam az ágyból szombat este -, és mire elértem a konyháig, rájöttem, hogy az a jó ebben a mottóban, hogy bármi történjék is, igaz marad...
Tekintve, hogy aznap(osan) értem haza délután, alig aludtam, nyűgös voltam - meg iszonyat kócos -, éhes és fájt a torkom... próbáltam magamhoz térni, és összegyűjteni az erőmet, hogy egyáltalán elkezdjek készülődni az esétre, hamár Vicával éjjeli kimaradást terveztünk, meg rongyrázást hajnalig.
Nos, ezekből valójában meg is valósulhatott volna bármi. De az éjszaka - természetesen - nem indult zökkenőmentesen, már úgy egyáltalán az egész... Gondolok itt arra, hogy alapból többen mentünk volna - de voltak fennakadások -, meg hogy a Mentha teraszhoz érve kénytelenek voltunk szembesülni, hogy az italakciók nem csak bennünket vonzottak - bár, erre ha őszinte akarok lenni, számítani lehetett -. De persze, mi nem adtuk fel, ha már addig eljutottunk. Bölcsen vártunk egy kicsit, és tájékozódtunk a tényálladékot illetőleg.
A helyzet nem festett túl fényesen: ingerült tömeg a szórakozóhely előtt, kidobók a bejáratnál - persze belül, mert röpködtek a minuszok -, kisebb csoportok áramoltak kifelé, ámde befelé senkit sem engedtek... Két verzió merült fel bennem a jelenség okaként ---> Telt ház volt, ezt tuti. Ezért nem engedtek be senkit. Viszont: 1.) azért jöttek ki sokan, mert nem fértek a pulthoz és megelégelték, vagy 2.) azért hagyták el a helyet, mert nem azt kapták a pénzükért, amit vártak. - Lássuk be, 99 forintos jäger... na, mindegy. Mivel nem kóstoltam, nem vonok le következtetéseket. - Mivel már kezdtük feszélyezve érezni magunkat a hőbörgő, jócskán bealapozott formáktól, tanakodni kezdtünk, hogy a B) - Morrison's 2 - vagy a C) - házi buli - verziót válasszuk. Végül az utóbbi mellett tettük le voksainkat, majdhogynem csontig átfagyva.
Ami azért volt jó - már nem a minuszok, hanem a házi buli -, mert Vica ismeri a házigazdát, én meg Vicát. És ezzel lényegében be is zárult a kör :D Meg hát, voltaképpen azt sem tudtuk, hogy pontosan hol is van az az ott. De mit nekünk a -15°C, meg utazgatás az ismeretlenbe? Egyszer élünk :]
Volt némi back flashem - régi szép idők, ugye Beus? ^^ -, de oda se neki, már útban is voltunk Vicával egy közeli éjjel-nappali felé. Amiket egyébként rühellek, és nem azért, mert jócskán van hasznuk, hanem mert rajtunk. A legislegolcsóbb üveg bor 780 forint volt... - Chh... - Én mondjuk amúgy sem terveztem túlzottan dzsúzozni, úgyhogy mindegy is volt. De azért megadtuk a módját a bevásárlásnak: bor, kóla, Nógrádi Ropogós ♥. - Mikor lesz már végre nyár? :/ - Aztán irány a villamos, és az ismeretlen. Ami egyébként nem volt para, mivel a végállomásig kellett menni, azt meg igen nehéz eltéveszteni. - Igen, még nekünk is. -
Barni - a házigazda, akinek semmi köze az Így jártam anyátokkalhoz - kijött elénk, majd elcsúszkáltunk a lakásáig. Ott illedelmesen bemutatkoztunk, Balázsnak többször is. Igaz, neki mondhatni feleslegesen, mert tíz percen belül legalább 20× odajött és minden egyes alkalommal más és más néven szólított bennünket. Egy idő után - ahogy tisztult a vér az alkoholjából - sikerült a Vicából megjegyeznie az Icát... próbáltam sulykolni, hogy igen, igen ica, csak V-vel... hajnalra végül is megtanulta, úgyhogy jók vagyunk :] Meg annyi megmaradt neki, hogy mikor bemutatkoztam egy kisebb tömegnek, aminek a részese volt, akkor ugye mondtam, hogy Tina és erre egy lány mondta, hogy ő Bettinából Tina, és ennek tökre örültünk. Innentől Balázsnak Betti voltam. Egészen addig a percig, míg Vica nem korrigálta Almára ezt a nevet. Hát, végülis nekem mindegy volt. Akkor és ott, igazábl bármire hallgattam már. - Bár, leginkább csak a lány nevekre kaptam fel a fejem, de azért résen voltam. -
Próbáltuk magunkat szintre hozni a lehetőségekhez mérten, de tekintve az előző éjszakámat, valahogy nem kívántam a 4/1-eseket, pálinkát meg aztán végképp nem.
Többen táncoltak a külön táncteremmé alakított helyiségben, ami iránt a házi úr - a főbérlő, az emeletről - oly módon nyilvánította ki nemtetszését, hogy már-már készen állt az éjszaka közepén riasztani a rend őreit. Noha, ebből nem lett semmi, hangulatgyilkolásnak tökéletesen megfelelt. Ekkor az óra nagymutatója még csak a 3-as felé közelített. Mint arról az ottaniak felvilágosítottak, az első villamos reggel 7-kor indul - dejó. -, ígyhát valami éjszakai busz után kellett nézni. Magam sem értem hogy, de mákunk volt, mert alig 10 perc várakozás után, jött is egy nekünk való busz, ami egészen a Blaháig vitt. Az már más kérdés, hogy mindeközben nagy pelyhekben hullott a hó, sűrű szórásban, és szél fújt a sötét, kihalt utcákon... Újabb mázli, hogy a Ferencieken is megállt az a busz, úgyhogy ott el is köszöntem (V)Icától, és a lelkére kötöttem, hogy vissza ne aludjon, mert fogalmam sincs a Blaha után merre megy tovább a járat :D
Hazafelé jó időt futottam - mármint a tömegközlekedés révén, nem pedig lábon... ^^ -, ugyanis szinte egyből jött az első 7E, és az Etelén is alig 12 percet kellett eltöltenem.
Ahogy gyalogoltam az utcánkban, a család autójával elhaladtunk egymás mellett a hóesésben. Igen, a szüleim dolgozni indultak az átaludt éjszaka után, én pedig aludni az éjszakai mulatozás után. Cudar az élet, mi? De inkább kussolok, mert egyszer úgy is visszanyal a fagyi.
