Piszok nehezen indul 2009 utolsó napja Tinus számára. Jó szokásához híven, ismét

 És ahogy az szintén lenni szokott, behoztam a lemaradást :] Szóval, időben beértem Kelenföldre, hogy talizzunk Zsóval. Viszont, maradt bő egy óránk a Keletibe érve, míg a többiek befutottak. Az időt kihasználva Zsófi megvette a 100. Offline magazint, jósolni akart nekünk egy nő - Amit udvariasan visszautasítottunk, mert mi élvezzük a kihívásokat, és talán még sem jó előre tudni mindent :] -, és belémbotlott egy általános iskolai osztálytársam. Lassan megérkeztek a többiek, Petit kivéve, aki kivételesen késett (:o). Megvettük a jegyeket - Petinek is - és felszálltunk a vonatra, remélve, hogy lesz még hely, meg ilyesmi. És láss csodát: volt bőven. El is gondolkodtam, hogy csak mi vagyunk olyan elvetemültek, hogy képesek vagyunk szelni a kilómétereket még ilyenkor is? Nos, olybá tűnik... :D

 Persze, mivel estefelé már igencsak sötét van - amindenit :D -, alig láttuk éppen merre jár a vonat. De mivel tisztában voltam vele, hogy hozzávetőlegesen 55 perc a menetidő a Keletiből Nagykátáig, tudtunk mihez viszonyítani. Majd Peti megmentette a helyzetet, mert sikerült elolvasni az 50. percnél az állomás nevét, ahol épp állt velünk a vonat, így újra képbe kerültem: még két egész megálló a célig.

 Kátán ponthogy elértük a buszt, ami egészen Tápióbicskéig tőlünk visszhangzott - szégyen és gyalázat >.< -. Bicskén csatlakoztunk a többiekhez, majd elosztálykirándultunk - értsd: kettesével haladtunk az úton, rendezett sorban (amin magam is meglepődtem) :o - Gergőhöz. (Apropó, Balázs! Ideje megtanulnod a gurulós bőrönd kereken való húzásának technikáját :D) Lecuccoltunk, ráírtuk a nevünket a papírpoharainkra - volt, aki új nevet kapott a jeles estére :D -, majd miután másfél liter vbk-tól stabil lett a szerkezet, kisorsoltuk a csapatokat az Activity-hez. A játék az emelt szintnek köszönhetően - Értsd: a fele társaság már jól beőszilézett addigra ^^ - koránt sem volt egyszerű :D De talán pont ettől volt meg a maga szépséges varázsa, pedig a Rotya végül nem is játszott :D

 Mivel már a játék végére kezdett picit szétesni a társaság - már úgy értve, hogy távolodni az asztal környékéről -, és a sokadik kísérletre sem állt össze a 4 csapat egy időben... jobbnak láttuk valami mással lekötni magunkat: dalolászással egybekötött Alcoholi - Ha nem ismered ezt a játékot, akkor még sosem részegedtél le igazán, 'nyilvánosan' :D -. Mondanom sem kell, hogy én nem vettem részt benne, aminek az oka szerintem egyértelmű, úgyhogy nem is ragozom túl. Akadt néhány pajtásom, akikkel felosontunk - Gergő áldomásával - Twisterezni, a wccsésze ölelgetést és a lavorbahányást elkerülendőleg. - Meg persze, hogy egy jót mókázzunk :] - Na, az csapatépítő játék. Megmondom miért: mert, bíznod kell nagyon a másikban, hogy rohadtul nem esik rád, miközben alatta tartod magad - hogy sem a térted, sem a könyököd, sem a segged nem ér a földre (mert akkor ugye kiesel) -, és nem nyom össze totálisan úgy, hogy utána két napig fájnak a kiálló testrészeid. Megnyugtatólag közzétenném, hogy személyi sérülés nem történ a játék során. Habár, volt néhány seggre esés, de egyik sem volt olyan súlyos, hogy pár óra és néhány deci valami, ne tompította volna a fájást. Viszont, mint élmény, annál maradandóbb volt. Főként, mikor az Alkoholiban x helyen végzett srácok is feltaláltak a csigalépcsőn... :]

 Közelget vészesen az éjfél, mikor is valakinek eszébe jutott, hogy páran fogadtak, hogyha alkoholt isznak még 2009-ben, akkor ki kell menniük pucéran futni az ígéretszegőknek. Khm... hát jah. De ezt pont úgy időzíteni - a szakadó esőben(!) -, hogy éjfélkor még véletlen se lehessen egy helyen lenni mindenkivel egyszerre... Na, ott picit meghasalt a krú kedélyállapota. De átlendültünk végül.

 Egy kis csoportos Babinéni nézés után - Aki ezúttal sem jutott el a strandra :o - eldöntötte a köz, hogy márpediglen tömeges Paranormal activity nézést rendez. (Ámen.)  Ámde, Balázs folytonos a fülembe való duruzsolásától nem hallottam semmit, az meg egyenesen zavart, hogy előre elmondta folyton, hogy mikor mi fog történni. - Remélem Kálmán deja vu-d van! :D - És egyébként is van egy félbehagyott ígéretem(?), szóval köbö 10 perc után felálltam és csatlakoztam a szoba másik végében összekucorodott Zsékhez. Volt pár perc, míg elgondolkodtam, vajon zavarok-e, merthogy egy zsákban háltak. De olyan kedvesen invitáltak, hogy nem mondhattam nemet :] De, hogy Zsolt ennek ellenére nem volt képes felfűzni, teljes mértékben felháborít. - Fiatalember, a bíróságon találkozunk! -

 Miután mindenki felvonult - fogalmam sincs mit csinálni mentek fel, de tényleg -, mi még lent maradtunk egy darabig, Gabival és Petivel kiegészülve. IFS nótákat énekelgettünk, meg ilyesmi. Míg egyszercsak mi is feltekeregtünk a csigalépcsőn a pincéből.

 Ezzel a jelenettel kezdetét vette a vergődés. Zsó és Zsoc nyugovóra tértek, majd követte őket Ákos és Magdi is. Lehel, Rotya, Gergő, Balázs, Gábor, Hajni, Szabi, Szilvi már az igazak álmát aludták. A törpiekkel pedig telefonbetyárkodtunk. - Erről jut eszembe! Felhívott Tomtin :] És a krún körbement a hívásközben a telefon. Kellemes meglepetés volt :* - Nem is tudom mennyi volt már pontosan az idő, de már tökre nem bírtunk magunkkal. Már telerajzoltunk Petivel egy lapot mindenféle butasággal, ÉS valamelyik észlény által a borosüvegbe öntött pálinkáját hozzáöntöttem a kólámhoz. Hát köszi. Majdnem megvolt 2010 első hányása. Pff... Egyértelmű, hogy velem volt a baj, és bocs, hogy nem számítottam házi pálinkára a Zweigeltes üvegben. Tényleg sajnálom. Ellenben: köszi Peti, hogy átvállaltad azt a pohár löttyöt!

 A holdköltők társasága - értsd: az ébren lévők - elhatározta, hogy szedi a sátorfáját, és irányt vesz hazafelé. Véletlen felébresztettük a nagy pakolászás közepette Balázst (Bocsi.), de kiderült, hogy mákunk volt, mert tökre nem találtunk volna ki a buszállomásra - valami gebasz lehet a kognitív térképemmel, baszki -. Az eső szakadt, mi meg nyűgösek voltunk. A busz hiphop (yo) elgurított minket - és nem tes' xD - Kátára, ahol kisvártatva besuhant a Budapestre közlekedő szerelvény - Suhúúú :] -. Azt hittük, már minden izgalmat megéltünk arra a napra, de nem. Egy megállóval utánunk felszállt egy forma, ki láthatóan nem volt szomjas. És a telefonálás etikettjét - meg egyáltalán - nem ismerte, hírből sem. Mindenféle ékes jelzővel illetette a vonal másik végén lévő - feltehetőleg hölgyet -, majd miután letette a telefont, elkezdett énekelni(?). Kivoltam. Vááá. Sajnos nem bírtam már magamat disztingválni, így hát kitört belőlem egy általános iskolában tanult dalocska, aminek az éneklésébe Dániel is bekapcsolódott, majd mikor a "van vöröshagyma a tarisznyában..." részhez értünk, felkurjantott az öreg, hogy mi mennyire bunkók vagyunk, hogy hagymákról énekelünk xD - Ennél nagyobb taplóságot egész évben ne éljen meg, azt kívánom :] - Jaaa, és az még külön öröm volt, hogy a telefonba azt kiabálta a bácsi, hogy "Leszarom, hogy ÉRDEN vagy! ****************************" - A *-ok helyére olyan szót képzelj el, amit le sem mertem írni... - Mire a Dani hozzátette: "És boldog új évet" :D

 Zsónak sosincs szerencséje a Volánnal. Megint egy órát kellet szegénynek várnia arra, hogy hazajuthasson. Nekem mákom van, mert fél óránként van felénk induló járat, úgyhogy megvártam vele az övét.

 Kereken 10 órára értem haza délelőtt. - Innentől lesz izgi, figyelj :D - Szinte egyből beestem az ágyba, és aludtam, egészen délután 5-ig, amikor is felkeltem, ettem, pisiltem, felnéztem msn-re, de olyan szinten offon voltam, hogy visszafeküdtem aludni. Ezt a tevékenységet hajnal 1-ig folytattam, amikor is elhatároztam, hogy már nem fekszem vissza aznap - tehát szombaton -. Ámde, reggel 7-kor már ragadtak le a szemeim, és visszahúzott az ágy. Délben tértem magamhoz. Egészen 3/4 2-ig stabilan bírtam az ébren létet, mikor ismét elpilledtem... 4-kor megint feleszméltem, és azóta ébren vagyok. Tekintve, hogy hajnal negyed 6, már több, mint 12 órája :D Kezd visszaállni a bioritmusom, hála az Atciviának :D