Az elmúlt esztendőben rengeteg minden történt velem, amik posztokban visszaköszönve táplálták a Csimbumcirkuszt.

 Amikor elindítottam a blogot egy évvel (és 7 nappal) ezelőtt, fel sem merült bennem, hogy valaha is több olvasója lesz heti 2-3 embernél. Csak úgy pilláztam, mikor az első komolyabb írásomat (ezittaz) majd' 30-an olvasták el, mindössze egy nap alatt. Mára már állandó látogatókat tudhat magáénak az oldal, ami nagyon jó érzés.

  Hogy miért kezdtem el? Az oldal megszületésének fő oka azt hiszem az volt, hogy ki szerettem volna próbálni magamat ebben a műfajban is. Noha verset már régen írtam - az utolsót a blog őrzi, itt- és a novellák sűrűsége is jócskán megcsappant... posztok rendszeresen láttak napvilágot.

 Eleinte abszolút nem szándékoztam ennyire kiadni magamat, ilyen szinten belemélyedni a dolgokba itt. De annyira adta magát minden egyes bejegyzés, hogy azt gondoltam, teszek egy próbát, és ha már úgy is lenne miről, hát írok.Meg amúgy is, mi lehetett volna a legrosszabb, ami történhetett volna?  Maximum 1-2 ilyen írás után az a heti néhány ember sem látogatta volna az oldalt... na és? Nagy kaland :]

 Gondoltam akkor. Aztán mikor a néha-néha ránéztem a statisztikára, meglepődve tapasztaltam, hogy 2-3 naponta megugrik a látogatottság. - Ámde, ekkor még nem arról volt szó, hogy mindig több és több lett, csupán többen visszanéztek, hogy van-e új poszt. - Később már direkt sasoltam, mert kíváncsi lettem, hogy kíváncsiak-e rám :P Oké, nyilván nem rendelkezik olyan népes az olvasótáborral az oldal, mint mondjuk a zolivagyok... de ami késik, nem múlik ;]

Valaki ébresszen fel... ^^

  Naszóval: A blog kezdi kinőni önmagát. De nem bánom. És a számok alapján úgy látom, ti sem :] Bár, azt hiszem, igencsak közre játszik az ügyben, hogy sokan szeretnek magukról olvasni - igaz, skacok? :P -. Én meg írni... :] Rólatok, rólunk, a gondolataimról.

 2008 végén aktív tagja lettem a Saláta közösségnek, mely lehetővé tette számomra, hogy megismerhessek olyan embereket, akikkel azonos az érdeklődési körünk: a hiphop. Tavaly néhányukkal a bandából egyre sűrűbbek lettek az összejövetelek, és kialakult egy szűkebb baráti társaság. 

 A krú mára már lényegében teljesen átalakult, Balázs meg én vagyunk, akik kezdettől fogva jelen vagyunk benne. Talán ez is szerepet játszik abban, hogy bármennyire is vagyok rá dühös, hosszú távon nem tudok rá haragudni... Viszont, olyan is akadt, aki saját magát "lökte ki" a kompániából - fals arcokat az ember nem szívesen gyűjt maga köré, ugyebár -. De a lényeg, hogy akik jelen felállásban a team szerves részét képezik, mind különlegesek a számomra, mindnyájan rendelkeznek olyan egyéni tulajdonsággal, ami miatt ha velük vagyok, teljesebbnek érzem magamat. És ez nagyon klassz dolog. Köszönöm! 

 A közös kalandozásainkon kívül, számos egyéb dolog is lekötött - akarva-akaratlanul... -, de úgy érzem, hogy zömében jól vettem az akadályokat. Ha meg mégsem, akkor mindig volt mellettem valaki, hogy elkapjon, mielőtt a földre roskadnék. Itt a fent említett emberek és a közvetlen hozzátartozóimon kívül, név szerint Beusra és Gyufára gondolok. Rájuk már ősidők óta számíthatok. Bár, B. előnyt élvez, hiszen születése óta ismerjük egymást :] Gyufával meg idén lesz 8 éve. Jók vagyunk, mi? :] Bármikor szólok neki, hogy nyűgöm van, belátható időn belül már itt is terem, hogy megvigasztaljon és/vagy javítson a helyzeten a lehetőségeihez mérten. Beus 'szintén zenész'. Még Angliából is támaszt nyújtott, igaz, csak e-mailben :/ De legalább igyekezett, és sosem eredménytelenül.

   Sok helyre eljutottam az óévben, ebből kettő volt számomra nagyon maradandó - mint helység, nem mint rajcsúrozás(!) -. Az egyik Szeged, mert oda már régóta el szerettem volna menni. Mamám sokat járt már ott és mindig mesélte, hogy milyen csudijó hely. Az első ott tett látogatásom után elgondolkodtam, hogy nagyi vajon az 'éjszakai Szegdet' is látta, vagy csak fényes nappal mászkált-e a Kárászon... Meg kell mondjam, hogy azért van különbség ^^ A másik pedig Révkomárom, mert még sosem léptem át a határt semelyik oldalon. 

 Ha 2009 szerintem legjobb rendezvényről kérdeznétek, nem tudnék válaszolni. Valami miatt mindegyik maradandó volt. Az első JFTS azért, mert azon az estén hallottam először élőben az IFS-t. A Virga Fesztivál azért, mert egésznap a strandon lazultunk és az esti Suhancos koncert sem volt piskóta - Suhancos 'katasztrófa' koncert, ugye... ^^ -. Az egri kirándulásainkat tuti biztos, hogy sosem felejtem el, még az apró és mocskos részleteiket sem. - Azt aztán tényleg 'bekheverem', ugye Gabi és Imi? :D -. Salá'tábor? Felejthetetlen, kétségkívül :] A Száll a hír fesztivált Oli és Balázs ténykedése tette emlékezetessé, az OSG-t meg, hogy semmit nem láttam az egészből, hiába voltam ott végig. Sorolhatnám pár poszton át az élményeket, de az előző 99-et olvasva már a részesei lehettetek, ha csak elképzelve is a történteket. 

 Hiányzik a nyár. Nagyon. Nyáron a krú sokkal szabadabb. Már csak 4 és fél hónapot kell várni, hogy újra a gengelésé legyen a főszerep, és ne kelljen hónapokat várni, hogy végre össze tudjuk egyeztetni a sulit, a melót és a szabadidőt a talikra. Fú, de várom már!