Nem jön álom a szememre. A sokak által oly nagyon várt őszi szünet, és a még magamhoz képest is korán nyugovóra térés dacára, órák óta csak vergődöm az ágyban, ismét.
Hamarosan pirkad.
S ahelyett, hogy végre megint valami irtó kuszaságot élnék át Álomvilágban, megint előtört belőlem az éjszaka közepén a filozófus. Na igen, ezt már boncolgattam néhány korábbi bejegyzésben is: ha nem sikerül elaludnom emberi időben, vége mindennek. A napközben felgyülemlett katyvasz elsimításra vágyik - én pedig arra, hogy ne kelljen gondolkodnom. De foglalkozik ezzel valaki? Ahogy Balázs mondaná: "hülye kérdésre, hülye válasz". Kösz'.
Oké, ez kissé színpadias néhány sor volt. Mintha meg nem értett művész volnék, vagy mi a szösz. Nem mintha bármi maradandót is alkotnék, de annyi legalább stimmel, hogy gyakran én sem értem meg saját magamat. - Bevallom, ez néha picit ijesztő. - Nem kell ám semmi gigantikus problémára gondolni, csupán arról van szó, hogy keresem a helyemet. Néhány hónapja új elágazáshoz érkezett az a bizonyos ösvény, amelyen járok, és nem tudom merre tovább. De azt hiszem, itt végülis nincsen jó, vagy rossz döntés. Egyformán hoz újat mindkettő. Talán éppen ez az, ami megrémiszt kicsit. Ha éveken keresztül berögzül valami, biztos talajt ad a lábad alá, amit nehéz feladni valamiért, amiről még azt sem tudod micsoda is tulajdonképpen. A zsákbamacskát a kicsiknek találták ki, mert ők minden kis apróságban a meglepetés varázsát élik át. - Édes tudatlanság. Hát volt olyan is. Egyszer mind' felnövünk. Persze ez rám még nem vonatkozik :) És azt hiszem, ez örökre így is marad. Nem tudom magamat elképzelni befásult, a mindennapok súlyától megrogyott felnőttként. Ha még is ennek a jeleit tapasztalnád rajtam, kérlek pofozz föl, hogy észhez térjek!
Bárcsak normális helyen laknék, nem itt Sárvárosban. Akkor most gondolkodás nélkül cipőt húznék, és járnék egyet a városban, kezemben a fényképezőgépemmel. Kiszellőzne a fejem, és nem a Csimbum sínylené meg újfent a melankólia nyomait. Illetve, néhány klassz kép is megmaradna az utókor számára, ha én már nem leszek.
Nem kifejezetten hajt a vágy, hogy rajta hagyjam a Világon valamilyen formában a pecsétem, ettől függetlenül persze, derék dolog volna. Talán a jövő történelem könyveiben a "régi gyarmati idők" egyszer mást is jelenthetnének... :) Jó, jó. Csak bohóckodom, természetesen. - Na, többek között az ilyen, és effajta eszmefuttatásaim miatt káros a társadalomra, hogy ilyenkor még nem alszom. És mondjak még valamit? Egyre inkább felélénkülök. Zsír, mi? :)
Meglehet már bő másfél éve, hogy egyébként is nehezen szenderülök álomba. Az igazat megvallva, ez az óraátállítós-koránsötétedős időszak igencsak rátesz egy lapáttal. Lehet, hogy vissza kéne térnem a koránkelős-délutánicsendespihenős verzióhoz? Végülis, egy misét megér, arról nem is beszélve, hogy óvodában is működött.
Meglepően sokat vagyok képes írni a semmiről, mi? Ez adottság (haveer) :)
Na jó, tereljük a beszédfolyamot valamiféle mederbe. Te miről olvasnál szívesen? Téma javaslatokat a tina.gyarmati@gmail.com e-mail címre várok. - Tök komolyan! - Meglátjuk van-e rá igény, hogy az általatok érdekesnek vélt témákban fejtegessem a véleményem. MSN-en már többetekkel folytattam a korábbi posztjaim révén diskurzust, kíváncsi vagyok a fordított interakcióra is.
És akkor a ma tanulság legyen ez - mielőtt megint valami iszonyat baromságot nem kezdek el irogálni -. Hátha értelmet nyer a fenti 3301 leütött karakter. (Igen, megszámoltam.)
Jóéjt!
