Tegnap volt szerencsém átsétálni a sétálóutcán, amit kis szülővárosom központjában létesítettek nemrég. Már akkor is feleslegesen gondoltam ezt az egész cécót, amikor útlezárásokat eszközöltek, hogy akadálytalanul folyhasson az átalakítás - és most, hogy láttam, még inkább. Azt a néhány millió milliárdot sokkal értelmesebb dogokra is lehetett volna költeni, mint például körforgalmakra azokban a kereszteződésekben, amelyekben naponta koccanások és balesetek vannak. Egyébként pedig, tökdurva, hogy mióta megvan a sétálóutca, a játszótér helyett az ottani szökőkúthoz hordják a szülők a gyerekeket. De persze, 2011-ben a látszat sokkal fontosabb, mint a tények.
Ja, és erről jut eszembe: ugyancsak tegnap, Orsival épp fagyizgatunk a meki előtt, amikor is megáll egy félmeztelen, enyhén ittasnak tűnő bácsika táncra perdült. Mielőtt igazán ráérezhetett volna a ritmusra, felkérték a távozásra, aminek zokszó nélkül eleget tett. Majd rá körülbelül egy negyed órára biciklijén támaszkodva araszolt el ott egy bácsi, s mikor elment mellette egy kínai származású férfi, letámasztotta mankóját, majd utána iramodott, és közben elszántan kérdezgette tőle, hogy "Miért eszitek meg a kutyákat?!? Azok a szemükkel síííííírnak!!!!!". Utána pedig elkezdte magyarázni neki, hogy mi a különbség a kutya meg a tyúk között - és közben azok hangját imitálta -. A srác ügyet sem vetett rá, már rég látó-hallótávolságon kívül volt, mikor az öregember még mindig mondta a magáét. Monológját az szakította félbe, hogy egy afroamerikai asszonyság sétált ki a meki melletti üzletből. Elindult a nő felé, és emelt hangon érdeklődött afelől, hogy még is ki dolgozik a földeken, miközben ő itt shoppingolgat. És még ki tudja miként tetézte volna mondandóját, ha nem jönnek ki a gyorsétterem dolgozói, és nem adják ki az útját. Noha, nem zavartatta magát: átment a túl oldalra és onnan kiabált tovább.
Az élet szép.
