Visszavonhatatlanul beköszöntött a tél - de hó, no az még nincsen sehol sem.
Na, nem mintha annyira hiányozna, hogy beázzon a csizmám, meg hogy havat kelljen lapátolni... Jaa, panelnél azt nem kell! Háhá :D - ltp - kertes ház: 1-0 - Egy valami miatt még is hiányzik a fehér takaró a városról: a karácsonyi vásár amolyan búcsúnak tűnik, nincs meg a hangulata.
Ellenben, mikor tegnap előtt Gergővel belevetettük magunkat a vásár forgatagába, teljesen véletlenül felfigyeltünk egy fiatalemberre. Egy a faszterra leterített nagy kartonlapon térdelt, körülötte kannákkal (értsd: festékszóró spray), és éppen nagy munkában volt.
Nem telt bele fél perc, és be is fejezte a művét. Gyakorlatilag szó szerint leesett az állam - még jó, hogy tartotta a sál -. Úgy nézett ki a végeredmény, mint valami átment a grafika és a festmény között. Gondoltam magamban, biztos valami trükkel készítette, vagy itt csak utómunkál, vagy ilyesmi. És hát nem.
Elővett egy új keménypapírt, megragadott egy kisebb virágalátétet, majd egy kannával körbefújta. Aztán egy másikkal vonalakat kreált egy kartonlap segítségével, még néhány kanna váltás, és nagyjából 1 perc alatt el is készült a mű - amibe én már készítése közben beleszerettem. Gergővel le is csaptunk rá:
Ehhez a szépséghez potom 2.000 forintért hozzájuthattunk, habár szerintem többet is megérne - és nem azért, mert az északi fényt ábrázolja, meg a sarkcsillagot. Egyszerűen azért, mert zseniális. Az a találékony, ám még is játszi könnyedség, amivel készítették... abszolút értelmet nyert számomra az "öröm volt nézni" kifejezés.
Plusz, ez egy klassz kis emlék lesz az első közös karácsonyunkról a jövőben :)
Igaz, a méltó helyét még nem találtuk meg, de talán az majd csak akkor lesz meg, ha már a magunk kis kuckója éke lehet majd.
Egyébként, habár idén nem voltam még a pesti Vörösmarty téri vásárban, a tavalyihoz mérten az itteni sokkal klasszabb. Nincsenek a faházak egymás hegyén-hátán, nem veszik ki a másik kezéből az emberek a portékákat, és nincsenek szétdobálva a puncsos műanyag poharak.
Mondjuk, Győrre alapból nem jellemző, hogy az utcán heverjen a szemét. Pláne nem a főutcán, meg a főtéren.
A vásárral kapcsolatban meg kell osszak veletek egy nagyon tanulságos, és egyben mókás kis szösszenetet:
Nézitek az RTL klubbon a Házasodna a gazdát? Mi szoktuk. A múlt heti adásban az egyik gazda két menyasszony-jelöltjének el kellett mennie a falu kisboltjába. Kaptak a gazdától egy jelképes térképet is, ők még is képesek voltak a kerek 20 utcából álló kis községben eltévedni, autóval! Pár perc gyalog is a bolt, ők meg kocsival több, mint 20 percet bolyongtak, végül útbaigazítást kértek.
Ezen mi Gergővel jót kacagtunk, hogy ennyire szerencsétlen hogy a csudában lehet bárki is.
Ahogy azonban sétálgattunk a vásárban a főtéren kreált 3 sor között, egy standnál Gergőnek megtetszett egy sapka, de gondoltunk nem vesszük még meg, hanem előbb körülnézünk. A 3. sor végeztével úgy döntött, hogy még is az a kobakvédő szíve vágya, így elindultunk vissza érte. És itt jött a csavar: bár nekünk nem volt térképünk, de így is jó igényesen eltévedtünk abban a kemény 3 sorban...
Jövő hétvégén jönnek le meglátogatni bennünket a szüleim. Szeretnénk velük is kimenni a vásárba. Addigra lehet, hogy készítek egy térképet :)
