Csimbumcirkusz

A telihold óvón körül ölel fényével, hullócsillag fut versenyt a tavi tükörképével, hűs szellő simogatja lágyan az arcom, estére fegyver helyett kezemben a lantom, s tücsök rajjal összeállva új nóták születnek, eldaloljuk, hogy holnap úgy kelünk fel reggel, hogy a lehetőségekhez mérten élvezzük az életet, nem akadunk fenn a sok apró kis részleten, célunk elérésében nem szab gátat a távolság, s bár bűverőnk nem több, mint a vakmerő bátorság, ha párosul a megfelelő eszménnyel, a helyzet súlya ad majd értelmet tettének, mi a rebelliót szép lassan elűzi a Világból, s ha netalán' Lucifer egy morzsát kihántol, elnyeli a Föld majd, hisz a parány nem bírja soká', lekopik a képről, akár lábasról a zománc.