Idejét sem tudom mikor írtam ide valami érdemlegeset. Ami azt illeti, ennek több oka is van, merthogy a szakmai záróvizsgára bocsájtás feltétele 3 - azaz három darab - záródolgozat elkészítése és az egyéb beadandók megírása jóformán kitölti az összes szabad időmet, illetve a múlt hetem "elrabolta" ez az új fajta, mutálódott influenza.
Noha jócskán felemészti az iskolásdi az energiámat, még is inkább reggeltől estig a rovattervvel bíbelődtem volna, mintsem a wc kagylót ölelgessem kényszeresen napokon át. Az volt a durva, hogy mondhatni egyik pillanatról a másikra döntött ágynak a láz. Pénteken épphogy csak fájt a torkom, szombat reggel pedig már alig láttam ki a tüzelő hömlököm (by: Döme) mögül. Akkor éjjel és másnap annyira kutyául voltam, hogy ki kellett hívni az ügyeletet. Mondjuk, minden fájdalmam ellenére, majdnem hangosan felröhögtem amikor a mentőorvos száját elhagyta a "Mennyi idős a gyermek?" kérdés (:DD), ha nem köhögtem volna éppen. Aztán a mosoly az injekciós tű láttán egyből lefagyott az arcomról, és hát hülye lettem volna hagyni, hogy beadja. Így is volt bennem elég fájdalom-, lázcsillapító meg ilyenek. Arról nem beszélve, hogy csak időleges jobbulást nyújtott volna az a szer, én meg teljes gyógyulásra vágytam. Erre irányuló kérdésemre a "Négy nap alatt lefolyik ez a kórság!" választ kaptam. - Ezt az információt minden bizonnyal egy fórumon olvasta, vagy egy mesekönyvben, ugyanis a mai napig nem nyertem vissza a régi formám.
No mindegy, lassacskán majdcsak helyre rázódom. Ellenben, újfent visszaugrottam a mókuskerékbe: éljenek a záródolgozatok! Vagy ne. Nekem mindegy :D Nem kenyerem a lerészegedés, de rohadjak meg, ha időre letudok minden nyügöt és meglátom a fényt az alagút végén, csillámdementorrá iszom magam.
