Mostanában egyre gyakrabban szörnyülködöm azon, hogy némelyik ember - Budapesten elég sok - mennyire nem gondol bele, hogy egy századmásodperc alatt meghalhat a saját maga teremtette veszélyhelyzetben.
Ma hazafelé jövet például, Kelenföldön a BKV buszok leszállóhelyén (megint) nem a kijelölt gyalogátkelőhelyet használta a jónép. Oké, én sem sétálok el minden adott alkalommal a zebráig - voltaképpen, hazafelé legtöbbször rohanok a 7-esről át a távolsági buszra
-, ha azon kívül ami letett, nincsen másik busz a láthatáron. De ezek a nemnormálisak (tisztelet a kivételnek) nekilódultak - gondolom megszokás szerűen - a Volán állomásnak a BKV parkolón keresztül, mit sem törődve azzal a járattal, amelyről néhány másodpercce szálltunk le. Igen ám, csakhogy amögé homlokegyenest besorolt egy másik - lelki szemeimmel szinte láttam, ahogy legalább 5-6 embert matricává lapít a két busz összekoccanása. Most mondhatnám, hogy a második busz sofőre paraszt volt, merthát annak ellenére állt úgy rá a másikra, hogy látta a temérdek utast lefolyni a járdáról... de a helyében azt hiszem én is hasonlóképpen cselekedtem volna. Biztos tök idegesítő a sok suttyó gyalogost elviselni - különösen ezen a szakaszon.
Egyébként, én baromi türelmes ember vagyok, dehát na. Ha már mint szimpla bámészkodóként bosszant az ilyesmi, buszsofőrként félő, rövid időn belül ámokfutásba kezdenék, aztán Mexikóba szöknék a törvény elől és egésznap szombréróban flangálnék, miközben falnám tucatszámra burritot, meg a nachost.
