Amennyire vártam a pénteket 1-2 hete, aznap legalább annyira lusta voltam felkelni. De persze erőt vettem magamon, mert hát még is csak a barátaimmal való újabb kirándulás lehetőségéről volt szó. Na meg, tudtam jól, hogy csak ki kell mossam a szememből az álomport egy reggeli zuhannyal, amit megspékeltem egy kis hamisan való énekléssel a zuhanyrózsába, hogy a szomszédoknak is szebben induljon a nap - aki nincs képen a fürdőszoba elrendezését illetően: a zuhanykabin mellett van az ablak, ami bukón mindig nyitva van -.
Egy szó, mint száz: végül is felöltöztem, összepakoltam, szendvicseket csomagoltam, meg ilyesmi. És ahogy az lenni szokott, az utolsó pillanatig ment az msn, hátha valakinek még van valami eget rengetően fontos mondanivalója az estét illetően. Oké, persze most sem volt, viszont épp hogy elértem a buszt. Ki volt ez számolva, én azt mondom. Sőt, még hely is volt bőven, úgyhogy nem kellett megverekednem azért, hogy 25 perccel tovább punnyadhassak és lélekben is felkészülhessek arra, ami várt rám még az este folyamán...
...gondoltam, én kis naiv.
Hiába, a velünk kapcsolatos dolgokra sosem jut kellő idő a felkészülésre. Vagy mindent az utolsó pillanatig halasztgatunk, vagy "ahogy esik, úgy puffan" alapon, hagyjuk a saját medrükben csobogni a dolgok menetét. Nem is tudom melyik a kisebb rossz... ^^'
Szóóóval... ja, igen. Kelenföldön még volt bő fél órám a szolnoki vonat érkezéséig - amivel nem Copycon jött, minő meglepő... hanem fel kellett szállnom Jack és José mellé - Szóval vettem egy energiaitalt - hogy legalább a teszkóig ne aludjak be -, és hosszas szemlélődés után az ajándékboltban egy Fekete Péter kártyajátékot - mert elfogott a nosztalgia... :] - és amikor beérkezett a már említett szerelvény az állomásra, felszálltam a srácokhoz és suhantunk egészen a Keletiig. Én még sose mentem a Keletibe vonattal ez előtt. Jó, hát nem volt akkora élmény, mint amire számítottam, de legalább már ezt is kipipálhatom a listámon - ami egyébként nincsen, de ha lenne, most kipipálhatnám -. Na, mindegy.
Lesétáltunk az Arénában lévő teszkóba, ahol Imivel kiegészülve felvásároltuk a raktáron lévő gumicukor készleteiket. Az álmaimban. Sajnos (még) nem szakadt rám az OTP :/ Viszont valóban vettünk gumicukrot, meg vörösbort és kólát, meg fütyülőst - a répa már nem trendi ^^ -, meg csokit, nyalókát, csipszet, kekszet és a srácok még sört is. A változatosság kedvéért, ezúttal egy nagyjából korunkbeli pénztároslányt fogtunk ki, aki vicceskedve jó bulizást kívánt, és mikor elköptük magunkat, hogy ez a mennyiség az egri vonatút alatt fog elpárologni, nem értette minek a négy üveg bor. - Ezek szerint nem hangsúlyoztam eléggé a vonatút szót. - Egyébként is, borospincéket látogatni majd egy más alkalommal megyünk, most más célok vezéreltek bennünket Egerbe.
Magam is meglepődtem, mikor visszaérve a Keletibe a többiek már mind ott voltak - kivéve Brigit, aki igazoltan volt épp még távol -. A pontosság nem éppen erényük a srácoknak, de ahogy a mellékelt ábra is mutatja: vannak még csodák :] Brigi is befutott pár perccel utánunk, úgyhogy a jegyvásárlási mizériát követően hipersebességgel foglaltunk el egy üres kabint. - Foglaltunk? Árasztottunk. - Lévén, hogy kilencen voltunk egy nyolc fős kabinra, áldozatokat kellett hozni a köz érdekében... Pítör ismét vállalta a megmentő szerepét - de még is nekem van SuperT' -s pólóm... ^^ - és egy ideig ő volt az, aki nem tudott hova leülni. Persze az út során volt nem egyszer 'kicsi a rakás', amit ha pontosítani szeretnék, inkább 'káosznak' neveznék, de az olyan banális kifejezés lenne már, ismervén a krúnk előéletét. Ejj, de elkalandoztam :D
Tehát, ott tartottam, hogy felszálltunk a vonatra. Volt még az indulásig bő fél óra, vagy legalább is akörül. Egy menü összemixelése után betoltam egy szendvicset - hogy legyen mivel harcolni a dzsúznak -, aztán 
előkerült a sztori elején már említett kártyapakli is. Tiszta jó volt, ne is tagadjátok skacok. Ezt mi sem bizonyítja jobban, hogy a második - vagy harmadik? - körbe már az Imi is beszállt. Nem tudom hány kört játszhattunk - szerintem senki sem számolta, meg hát minek? -, de az fájó emlék maradt, hogy mindössze egyetlen egyszer sikerült elsőnek lennem. Viszont nem vesztettem egyszer sem - suhúúú :] -, ami veletek egyszerű dolog volt, mert abszolút nem vagytok képesek póker arcot vágni és egyből jól látható jelét adjátok, ha hozzátok kerül a Fekete Péter lap. Na, ennyit a taktikáról :D Legközelebb autós kártyát viszek, jó? :]
Most jön az a rész, amit nem óhajtok taglalni. Meg azok a pillanatok inkább nekünk fontosak, és nem gondolom, hogy ki kéne teregetnem a világhálón a szennyesünket :D Majd talán elmesélem egyszer a Mónika show-ban, ha lesz hozzá illő téma... :D
Azt hitted, mi? Igen? Tökhülyének nézel? :D
Felejtsd el.
Nos, annyit elárulok azért, hogy a szatyrok szép lassan kiürültek, közben Gabi és a barátnője csatlakoztak hozzánk - de hogy hol a túróban szálltak fel, gőzöm nincs... viszont épp a közlekedőben álltam, mikor 'betoppantak' :] - és a fütyülősről is lekerült a kupak. Na, nem mintha addig nem csillogtak volna már éppen eléggé Józsi szemei, de aztán... ^^
...de aztán a játszótéren - útban az Egál felé -, senki sem sérült meg. Viszont, totálisan kitomboltuk magunkat, és tökjó volt :] Bár, visszagondolva sajnálom, hogy a libikókát nem próbáltam ki - de viszont lehet, hog
y ennek köszönhető, hogy személyi sérülés nem történt -, mert nagyon lefoglalt a csúszda... na de majd novemberben :P Egyébként, vicces volt visszanézni a képeket, amik ott készültek a téren. Sose növünk fel :]
Az Egálba érve kipihentük a hintázás fáradalmait, pótoltuk a szervezetünkből kipárolgott folyadékot, éltünk a ruhatár lehetőségével, egy kis biliárd, egy kis spanolás, és egyszercsak 10 óra lett. Ez azért jó, mert végre elkezdődtek a fellépések.
A versenyzők többsége mondhatni az esélytelenek nyugalmával lézengett a színpad körül, de mihelyst felkerült rá, 110%-osan odatette magát. Igazából, nem is tudnék senkit sem kiemelni, aki kevésbé fokozta volna a hangulatot, személy szerint valamennyi produktumot élveztem, és ahogy érzékeltem, a körülöttem lévők is. Végeredményben ez volt az egyik fő cél - nyilván a tovább jutás mellett -.
A BMB-t egyébként is esélyesnek gondolta mindenki a döntőbe jutásra, sőt valójában a dobogó felső fokaira saccolta, köztük én is. Szerintem nem volt túl fair dolog a többiekkel szemben, hogy Denizt is belevonták a produkciójukba. Oké, mint az illetékesek elmondták, már régóta megvolt ez a trekkjük, amibe Deniz közreműködik, és mivel ott volt ő is a buliban, 
kézen fekvő volt, hogy ezzel lépjenek fel... de akkor is. Ennyi erővel José, vagy az Egyenletek is felkérhette volna Artost, hogy a közös számukat adja elő velük, ám ezt még sem tették meg. Nem tisztségem bírálni sem őket, sem a zsűri döntését, ám még sem érzem túl etikusnak ezt a dolgot. Viszont, a gondolat nyitányából kiindulva, nem hinném, hogy bármennyit is nyomott volna a latba a döntést illetően. Nem gondolom, hogy meg lenne bundázva a verseny, a szervezőt tisztességes embernek ismertem meg, így fel sem merült bennem, hogy eleve el lett volna döntve a rangsor. De még is zavar ez a dolog. Zavar, mert ott volt például José, aki bár egy igencsak lassú számmal lépett fel, még is egyike volt azoknak, akik a legnagyobb tombolást érték el a közönségnél.
A másik, ami miatt igen sokan csalódottak voltak, hogy Horus és Őzi nem jutottak tovább. Rájuk is dobogósokként gondoltunk sokan... talán jövőre :/ Remélem nem csüggedtek a srácok, meg persze a többiek sem! Már ez is szép teljesítmény volt, eddig eljutni olyan sok mc és crew közül.
Viszont, hogy Vozal és Balaas tovább jutottak, legalább halovány része életre kelt a listámnak :] Gratulálok srácok! Kíváncsian várom (várjuk), hogy mit produkáltok a döntőben ;]
És úgy érzem, muszáj kiadnom magamból, hogy a SuperT' -s pólómat - úgy értem, miközben rajtam volt, érted - valami lány keresztbe öntötte borral... a keresztbent úgy kell elképzelni, hogy a nadrágom, és cipőm, meg a kezem is tiszta olyan volt. Amit ő csak lazán lerendezett egy "Ne haragudj." odalökésével. Hát kösz. Tökre ki voltam vele segítve. Csak remélni tudtam, hogy a szülinapomra kapott pólómból kijön a bor folt. - Folt? Voltaképp boron lévő póló volt, nem pedig boros póló. Áááh. - Ja, egyébként kijött. Nem hiába, anyu Persillel mos :] De akkor is. Figyeljünk már oda, na.
Nem gondoltam, hogy én leszek a legelső, akinél ezúttal - meg úgy egyáltalán is - beáll az agyhalál. A finálé utáni csocsó cselendzs nagyon lefárasztott és felemésztette a tartalék aksim energiakészletét. Na jó, nem kertelek, kidőltem... ^^ Nagyjából egy órája aludhattam, amikor is Balázs igyekezett kiverni az álmot a szemeimből, több-kevesebb sikerrel. Innentől kezdve minden adandó lehetőséget kihasználtam arra, hogy még egy kicsit, na csak még egy picikét... de konkrétan leszarták :D Azonban, a jól titkolt látványos szenvedésemtől függetlenül is sikerült lekésni az első vonatot, szóval simán hagyhattak volna még egy picit aludni... na mindegy. A malőr annak volt betudható, hogy balszerencsénkre az Egáltól az állomáshoz vezető úton szembe jött velünk egy Mcdonald's és a gyengék kísértésbe estek, majd elcsábultak. Már úgy is mindegy volt, úgyhogy 'márcsakazértis' alapon én is belakmároztam - két csibeburger esett áldozatomul, suhúúú :] -.
A vonat mákunkra már bent állt és fel tudunk vergődni rá. Ahogy Balázs leült, véletlen belealudtam az ölébe. Majd kisvártatva a Pítörébe is. Mivel már jócskán offon voltam, és a holtpont eléréséhez vezető út végtelennek tűnt, hát meg sem kíséreltem elindulni rajta. Ezzel arra akartam utalni, hogy nem sok minden maradt meg ebből az időintervallumból, sajnálatos mód. De arra tisztán emlékszem, hogy irtó sokat kacarásztam :D Gondolom, csupa szarságon, amik amúgy nem is lennének mulatságosak, de hajnal fél4kor, abban az elmeállapotban, ha valaki azt mondta volna, hogy banán, azon is nevettem volna, azt hiszem. Sőt, lehet, hogy meg is történt :D
Annyi biztos, hogy mielőtt november 13-án ismét útnak indulok nyakamba venni Eger városát, jól beebédelek, és több kekszet veszek - ami könnyebben emészthető, mint egy szendvics, ÉS(!) egészben kihányható :D ... bocs, nem tudtam kihagyni, mert amikor az alkohol meg a keksz egy gondolatsorban merül fel, mindig eszembe jut Ádám látványos mutatványa. De, hogy egyben hogy volt képes lenyelni egy bazi nagy háztartási kekszet, erre sosem jövünk rá szerintem. - meg viszek váltás pólót is.
Aki elég bátor, az vágjon velünk neki az újabb kalandnak jövőhónapban. Hajrá ;]
