A mai nappal hivatalosan vége van a nyárnak, ámde ez cseppet sem szegi kedvemet - és azt gondolom, ezzel nem vagyok egyedül -, mert a szeptember a maga hivatalosnak ható hangnemétől függetlenül megannyi vidámsággal és örömködéssel kecsegtet bennünket, bizony.
Mint már sok-sok éve, idén is szeptember első szombatján kerül megrendezésre az érdi utcabál. Bár, már a tavalyira meg az az előttire sem a programok csaltak ki - ennek ellenére nem elhanyagolhatók semmiképp sem, mert minden évben találok kedvemre valót -, hanem a társaság. Viszont, azon sikerült eddig minden alkalommal bosszankodnom, hogy a fagyihoz jutáshoz majd fél órát kell sorba állni a cukrászdában... idén nem is próbálkozom megkísérelni az akciót. Inkább odafelé veszek egy csomag kakadus(!) gumicukrot, meg egy jóféle jégkrémet, aztán odaállok a kígyózó sorhoz és mind előttük eszem majd meg - persze, pusztán nevelő célzattal, nem pedig incselkedésből ám -.
Aztán 11-én irány az Egál Club Egerben , vééégre. Hiphop Contest 2009, középdöntő! Oltári nagy bulinak ígérkezik - és a szervezőt ismerve, tudom, hogy ez nem olyan, mint az a bizonyos kamufesztivál... -, már csak a továbbjutott 40 név (a flyerért kattints ide) alapján is. Arról nem is beszélve, hogy több ismerős arc is helyett kap akkor este a színpadon - hajrá srácok! -.
Utána való szombaton Ádi szülinapján tombolunk, Hódmezővásárhelyen vagy Szegeden. A társaság adott, a helyszín részletkérdés, a jó hangulat viszont garantált! ; )
.jpg)
Na és akkor most jön az a rész, mikor elkezdek személyeskedni. Már olyan értelemben, hogy sokaknak nem dicsekedtem bizonyos dolgokkal, és úgy érzem ideje színt vallani...
Múlthónap végén megszűnt a munkahelyem, ebből adódóan megint álláskeresésbe fogtam. Ismételten számos helyre elküldtem az önéletrajzomat, közben pásztáztam a karriercentrumok portáljait, és fogtam a fejemet... annyira gyökér emberek vannak, hogy eszméletlen. De már meg sem lepődöm semmin, azt hiszem. Na, de lényeg a lényeg, egyik este már - lassan, de biztosan - a kiborulás határán voltam, amikor anya odaült mellém és megkérdezte, hogy mi lenne, ha állások kutatása helyett, inkább valami iskolában gondolkodnék? - Hajjaj. -
Szó, ami szó, már gondoltam rá, hogy valami írással összefüggő szakmát - és nem kell az olcsó poén, hogy minden iskolában írni kell, mert nem vicces. köszi. - szívesen elvégeznék. Dehát, ha már az ember otthagyja az iskolát és dolgozni kezd, úgy gondolja nehéz beadni a családnak egy ilyen dolgot. De hál' Istennek, a szüleim az én érdekeimet tartják szem előtt, nem pedig azt nézik, hogy mennyi kiadás zúdul megint a nyakukba, ha visszaülök az iskolapadba, és nem lesz saját keresetem. - Sajnos, több közeli ismerősöm és barátom küzd ezzel a problémával, hogy muszáj pénzt hazaadjanak, mert másként jön a cirkuszolás, szóval szerencsésnek mondhatom magam. - Találtam is egy sulit, ahol van 2 éves újságírói képzés. Na, itt megint csak mákom volt, mert ugye 24 éves korig tandíjmentes, és kivételesen hasznot húzhattam abból, hogy év vesztes vagyok. Aztán Pítört is belerángattam ebbe a dologba, sikeresen :) múlthéten voltunk beiratkozni, és holnap lesz az első napunk. Nagyon izgulok ám, mert irtó kíváncsi vagyok, miket fognak ott tanítani. Meg úgy egyáltalán. Elszoktam a sulitól egy év alatt, szóval fura lesz megint hallani a csengőszót - pedig nincs is karácsony :D -.
Na, az meg a másik, ami közérdekű közlemény, hogy holnap szervizbe kerül a gépem, és halvány sejtelmem sincs róla, vajon mikor kapom vissza. Tehát, holnap reggeltől bizonytalan ideig csak telefonon értek el srácok, meg esetleg a közösségi portálokon, amiket esténként az öcsém gépéről becsekkolok majd, hogy hiányzom-e meg ilyesmi.
Idézőjelesen adós vagyok 3 poszttal, azokat megpróbálom még ma pótolni - hajrá Tinus! -, hogy ne legyek nagyon elúszva, mire visszakapom a gépem. Hiszek a csodákban, úgyhogy biztos sikerül... ;)
