Amennyire lehangolt a Kunszentes balhé, legalább annyira klasszra sikerült a szombat estém, pár tényezőtől eltekintve... de hát hogy minden klappol, olyan nem volt még soha, úgyhogy egy szavam sem lehet, azt hiszem.
A szokott helyen gyülekeztünk - a Petivel való malőrt leszámítva, de az más tészta -, aztán befoglaltuk a sarkunkat az Akácban, és kibeszélősót tartottunk - bár, eléggé zavart, hogy a felettünk lévő kivetítőn látható foci meccs olykor-olykor elvonta a srácok figyelmét -, meg nyakaltuk a málnaszörpöt, meg a gyömbért, meg ilyenek. Aztán a srácok csocsóztak, meg eltűnt a Peti telefonja, amiért néha-néha kapta az ívet az este folyamán, de sem Gábor, sem én nem gondoltuk komolyan, kajak.
Mivel Döme szigorúan óva intett a Gellérthegyi éjszakától, a többség a Margitsziget mellett voksolt. Hát jó. A Nyugatiban még benéztük Gáborral a giroszost - arrafelé odabent a pályaudvaron irtó finom giroszt lehet kapni -, mert zárva volt, mire odaértünk : ( De viszont elértük a "szigetbuszt". Éhen :/
Letelepedtünk a krúval egy viszonylag csendes és barátságos, nem túl sötét helyen a gyepre, majd Gáborral és Petivel vadászatra indultunk, hátha élelemhez jutunk, valami tisztességes áron. - Ha azt gondoltad, hogy találtunk, tévedtél. Ez a Margitsziget főszezonban, nem pedig egy mese. - Sokat gyalogoltunk, de nekünk valót, csak és kizárólag csilliókért lehet kapni arrafelé. Már épp csalódottan kullogtunk vissza a többiekhez, mikor is eszembe jutott, hogy a Petivel két csomag gumicukrot vettünk, és csak egyet ettünk meg még. Juhúúú. Mire visszaértünk a többiekhez, már be is faltuk az összeset, és gondosan elrejtettük a zacskót. Tökéletes bűntény. - Bocsi többiek :/ a szükség törvényt bont... ^^' -
Aztán történt az, hogy még elvicceskedtünk ott a fűben, meg elpárologtattunk egy üveg Napóleont, meg valami Jella-féle lélekerősítőt, és tovább álltunk.
Lesomfordáltunk a Duna partra, ahol is Jack segédletével Peti rögtönzött egy albumfotózást... De azok szupertitkosfotók. Nem publikusak, egyenlőre. Még nem készült fel rá a Világ : )
Mind aközben, a kulisszák mögött, kollektív ordibálás zajlódott, amihez kisvártatva csatlakozott a stáb is. Persze, ahogy ez lenni szokott ilyenkor, a túlparton pont volt egy másik csapat, és viszontkiabáltak. Elvoltunk egy darabig. A hangtovábbítódást - de szépen összeraktam ezt a szót : ) - csak a Gábor Jack és felém intézett, nyomdafesték és billentyűlenyomatot nem tűrő szavai zavarták meg olykor, meg ahogyan Ákos, a másik Peti meg az Imi dinnyeárusnak felcsapva próbáltak bizniszelni - bár tudtommal egy darab dinnyével sem rendelkeztünk. Voltaképp, ha őszinte akarok lenni, konkrétan dinnyétlenek voltunk, szarügy -. Néha felülkerekedik az ingerküszöböm az alkalmi süketségemen... Valami felemelően kozmikus érzés belegondolni, hogy ma-holnap 30 éves leszek. Kösz Gábor : ]
A nagy izgalmakra - meg mert féltem, hogy a mellettünk elsuhanó hajók által generált nagyobb hullámok fellökik azt az uszályt vagy mit, amin álltunk... és akkor most jön az, hogy a víz valóban veszélyes! :D - való tekintettel leheveredett a krú a móló lépcsőjére, együttes erővel.
Miután bejöttünk a stégről és az élet nagy dolgain flesselgettünk - meg próbáltuk megfejteni a hiphop-ot -, egyszercsak a Balázs felpattant és hírtelen elszaladt. Azt gondoltuk, hogy biztos váratlanul szólította a természet, mert látszólag a bokrok felé vette az irányt. Aha, hát ahogy vesszük, vágod... kajak odavonszolt hozzánk egy közterületi kukát egy nagy betontömbbel együtt, de hogy honnan a csudából, az a mai napig rejtély. Nem sokkal később egy nagy oszlopot, aztán meg egy nagy faágat...
Míg Petivel elmentünk a Nóri elé, addig Balázs megint tovatűnt, aztán mikor sétáltunk vissza a csajszival, már jöttek szembe a többiek, akik rajtunk keresték a csellengő srácot. De hát nekünk gőzünk nem volt róla merre lehet, úgyhogy felhívtam, de nem éppen azt kaptam, amit vártam, szóval ráhagytuk a dolgait és elindultunk a Jászai felé kajázni.
Nem szívesen jöttünk el nélküle, mert nem kicsit volt saturészeg, de ahhoz meg igen kevesen voltunk, hogy az egész Margitszigetet átkutassuk. Arról nem is beszélve, hogy mikor ketten a nyomába eredtek az utolsó kirohanásakor, rájuk kiabált, hogy ne kövessék... aztán a telefon"beszégetés" tette fel az 'i'-re a pontot. Azért később még felhívattam a Nórival, mert bár én nem voltam hajlandó vele társalogni, attól még érdekelt mi van vele. Dehát abból a diskurzusból is csak annyi derült ki, hogy Balázs elvan magának.
Viszont, ami jó: Gáborral bepótoltuk a giroszfalást : ) Mondjuk, én ott elcsesztem, hogy kértem bele csípős szószt... nem kellett volna, mert tényleg csípett. De csak nekem, ahogy észleltem. Biztos a fáradtság miatt : ) Egy hosszabb szösszenetnyi időt töltöttünk el ott. Vártam már, hogy mikor tesznek ki minket, de nem került rá sor, mert mi trúk vagyunk... :D Közben Jack és a másik Peti vonata indulófélben volt, szóval koccoltak. Aztán kiderült, hogy Balázs lakáskulcsa ott maradt Jack táskájában. Hurrá. A sapkáját meg kénytelen voltam én hazahozni. Ja, meg hazafelé menet eszembe jutott, hogy rá kellene csörögni, hogy vajon merre lehet, és amint ezen tűnődtem, hogy megérdemli-e, hogy felhívjam - egyébként nem -, kaptam tőle egy sms-t, amely tartalma a következő volt: "A". Kimerítő életjel, de legalább tudtam, hogy nem lehet nagy baja, ha még meg van a telefonja és tudja használni.
Szóval, ahhoz képest, hogy a hét elején milyen pesszimistán láttam a hétvégémet, egészen jól sikerült. És ahogy hallottam, akik végül elmentek arra a "fesztiválra" azok is jól érezték magukat és meg lett térítve az útiköltségük a fellépőknek. Úgyhogy szinte 100%-osan hepienddel zárta mindenki az estét. Szinte.
Lehet e hét szombaton tolunk egy ráadást.... ; )