Amiről eddig szó volt: olvasd vissza az előző két posztot és megtudod.
A lényeg, hogy ott maradt abba a szócséplés, hogy káosz uralta reggelre a tábort. És sátrat mentünk bontani a skacokkal, meg ilyesmi. De volt, akinek a nagy szél megspórolta ezt a munkamenetet...
Azt hiszem, már az első részben tettem utalást a sátorozási képzettségeimmel kapcsolatban... ha mégsem, hát most: olyan szinten űzöm a dolgot, mint Mekk Elek bármi mást. Viszont, az nyújtott számomra némi vigaszt, hogy a többiek sem voltak sokkal ügyesebbek nálam. Gyömöszöltetek már bele egy icipici zsákba egy hatalmas sátrat? Én többet nem vagyok rá hajlandó. - Mire jók a barátok? <3 -
Ki akartam heverni azokkal a hülye pálcákkal meg anyagfoszlányokkal való küzdést, úgyhogy jegyet váltottam a teszkó járatra, ismét. - Szóval, köszi Nikó, ismét : ) -. Vettem egy kis nasit, meg innivalót, meg a srácoknak egy kis muníciót. Na mondjuk, nem mintha Balázsnak meg Gugesznek kellett volna utánpótlás az átdorbézolt éjszakájuk után, de hát mit lehet tenni? Egy krú vagyunk, összetartunk.
Közben Oli elpályázott, mert jelenése volt a 'deftengó' táborban... :/ Szóval ő már nem száguldozhatott lovas kocsin. Azt hittem nem fog tetszeni, de Zsófi szerette volna, ha megyünk egy kanyart vele, és ha ő kér, nem tudok nemet mondani... : ) Viszont, igaza volt, mert tényleg klassz kis út volt.
Visszaérve a táborba, megkerestük Pítört, Danit, Zsoltit meg a Balázst, aztán gengeltünk tovább.
Miközben mi játszottunk, addig a felnőttek sütögettek - köszönjük szépen! -... : ) Aztán jól bezabáltunk :P Utána egy kis semmittevéssel segítettük elő az emésztést, amit az első kör állomási fuvar zavart meg.
Dani, Zsolti, Lehel, Zsófi, Ákos, Balázs, Kamilla, Magdi, Beus, meg én mentünk az első turnussal, és lévén, hogy későn indultunk csoda kellett volna hozzá, hogy a köv. kör elérje a vonatot... Szóval megvártuk őket. De nem gondoltuk, hogy ráérősek lesznek... szinte percre pontosan 2 perccel a vonat indulás előtt érkeztek meg. Picit dühös voltam rájuk. Mi ott szívtunk, ők meg utolsó pillanatban futnak be, és még a büfét is kifosztották az állomáson, miközben a vonat már bent állt... ^^'
A vonatút nem volt annyira kényelmes, mint odafelé, sőt. A folyosón nyomorogtunk féltucat másik emberrel. Szanaszét szóródtunk, mert ahol felszabadult egy hely, mindig leült valamelyikünk, hogy járhatóvá váljon a folyosó. Aztán Ceglédnél már egész üresnek mondható volt az a vagon, amit ellepett a Saláta : )
A Nyugatiba érve fájó búcsút vettünk a többiektől, majd Zsófival és Pítörrel sietős léptekkel meneteltünk a metró felé. Zsófi buszát nem ártott elérni, mert aznap még fontos elutazniavalója volt, meg nekem Ákossal kellett találkozzam, mert nála hagytam a gépem ugyebár, és ő is igyekezett elérni a hazafelé menő buszát. Egyébként mindenki sikerrel járt : )
Itthon nagy élménybeszámolót tartottam, mert anya már az udvaron elkapott : ) És bár csak egy estét voltunk "összezárva" a többiekkel, még is fura volt itthon aludni... még, még, még! : )
