Ismét nyakunkon a hétvége - hála annak a magasságosnak - és megtartva hű szokásomat, ideje felvázolnom az előző étvégém, csakhogy mindent kiadhassak magamból... :)

 Egész héten csak a meló volt, meg a hajtás - akárcsakmost -, és kábé az a tudat éltetett, hogy a szombat estémet a barátaimmal tölthetem, végre. Nagy nehezen eljött a délután - had ne részletezzem, hogyan sikerült átvészelnem a pénteket és a szombat délelőttöt... - és bezártam a boltot.

 Hazasiettem, összeszedtem magamat, majd lerobogtam a központba, hogy találkozzak végre a Zsófival. - Azt hiszem, mostmár lassacskán eljön az idő, mikor nem firtatja már senki, ki is az a Zsófi... :) - Aztán beküzdöttük magunkat a fővárosba. Egy takaros kis üzletecskében bevásároltunk néminemű muníciót - itt gondoljatok amire akartok, de csak és kizárólag málnaszörpöt vettünk és gigamegaóriás ropit, semmi egyebet, de tényleg - Majd útba vettük a Deák teret, merthogy ugye ott volt a randevúnk helyszíne a skacokkal. 

 Midőn várakoztunk Zsófival, felbukkant egy magát Bázisnak nevező, erősen iluminált állapotban lévő forma, és miután röviden összegezte nekünk élettörténetét és szídta pár mondat erejéig a Bajnai kormányt, arra kért bennünket, legyünk olyan kedvesek és adjunk neki egy kis aprót. Minekután túl voltunk a bevásárláson, vonakodunk eleget tenni kérésének, erre vidáman közölte, hogy ma szerencsés napunk van, mert kivételesen papír pénzt is elfogad. Ennek ellenére nem adtunk neki egy vasat sem.

 A fináléra odaért Oli, majd rá két percre Dani és vele egy lány (Fanni). De persze közbe egyikük sem lépett, csak mosolygott minegyik kedvesen. Nem mintha nem uraltuk volna a helyzetet, hiszen Bázis járása enyhén szólva ingatag volt, ha keménykedni óhajtott volna, egy jól irányzott arcontalpalás és mi kerülünk ki győztesen.

 Nahszóval, már majdnem teljes volt a tím, csak a Döme, Csabi meg a Norbi hiányzott. - Mármint, több mindenki. Legalábbisnekem. Csak, így azok a többiek nem tudtak jönni, sajnos. De persze előre jelezték, korrekten - Köztudott, hogy a Döme mindig késik... ^^ és ennek köszönhetően, aki vele érkezik, az is. Bár a Csabi utólag csatlakozott, de még is meglátszik, hogy mennyire azonos hullámhosszon van a Dömével... a később jöveteléhez képest is késett ^^'

 Míg a később érkezőket vártuk, letelepedtünk az Erzsébet tér nem éppen zöld gyepén. Odalent a Gödör teraszán valami fergeteges tánc maraton volt, vagy mi a csuda. Ennek örömére bekevertem a málnaszörpöt, hogy hörpinthessünk egyet a nagy izgalomra. 

 Dani úgy érezte elhanyagoljuk, ezért több ízben is megfenyegetett bennünket, hogy beemózik. Mivel jobban szeretjük a Danit, mintsemhogy elviseljük depressziós tinédzserként, kénytelenek voltunk engedni a zsarolásnak és ajnároztuk. Persze nem vittük túlzásba :) aztán a szörpözés közben Fanni valami félelmetesen ütemben részegedett lefelé. Egyesek szerint rájátszott - lévén, hogy a málnaszörpben köztudottan nincsen alkohol... :) és az is, hogy az egy adagra bekevert dózis 6 emberre igen karcsú... - és tényleg.

 Szinte filmbe illő idill honol esténkét az Erzsébet téren. A fiatalok totálisan birtokba vették az egészet. S ahogy az ilyen gengelős múvikban trendi, úgy itt is: mindenféle szerek és társaik egyaránt megtalálhatok a pázsiton. Ez alatt mostmár tényleg gondoljon mindenki amire akar, láttatok már ilyen filmeket, sőt lehet, hogy ti is suttyomba kijártok a térre és hódoltok a káros szenvedélyeknek... ejnye.

 Lassacskán befutott Csabesz, de sajnos kimaradt a házi mókából. Kövezzetek meg, de akkor sem írom le, hogy ez alatt a házipálinkát értem - "ami névrokona a Halott Pénznek..." :) -, óóó a fenébe... No, mind1. Szóval, Döme és Norbi már eléggé jól voltak, mire ő odaért. De egészen aranyosak voltak, főleg Döme. Ő amúgy is olyan kis szende - ez van Döme, kár tagadnod barátom - és ilyenkor különösen kaján vigyor van folyamat a kis pofiján, mikor kapatos :) Norbit is bírtam, egészen addig, míg nem volt szenyó a barátnőjével - aki a távozásom előtt nem sokkal érkezett, ahogy Pítör is - és hát nem igazán tetszett, amit láttam... Norbi, ezúton üzenem, hogy szedd össze magad! Kevés olyan lány van, aki ezt a mentalitást tolerálja... :/ Becsüld meg a szerelmedet!

 Eljött a távozás ideje, azaz 10 óra. Zsófival fájó búcsút vettünk a többiektől, majd útnak eredtünk. Közben egyeztettem az ikrekkel, hogy hol és mikor. Hogy miért, azt meg ne firtassuk... ;) Zsófival egészen míg el nem váltunk, jót beszélgettünk, köszönöm szépen! :)

 Zoli kijött elém felsőre, majd nem írom le hova mentünk, mert ez itt nem a reklám helye. Meg utálom is. De szökőévben egyszer, elmegy. Szóval, ott voltunk valamennyi időt, kábé másfelet. De valójában óráknak tűnt. Aztán elindultunk hazafelé és mivel kábé 5 egész percnyire laknak tőlem gyalogszerre, a sarkon - ne mosolyogjatok már, ez olyan gyerekes, hogy folyton a szexre asszociáltok... :) - még jó egy órát elcsevegtünk, majd a fagyhalál küszöbén mindenki hazafelé vette az irányt.

 Egy szó, mint száz, jól zárult a hetem, legalább is látszólag. Ugyanis kissé megfeküdte a pocim a málnaszörp másnapra. Értitek. Nem tagadom, volt bajom. De cest'la ve. Vagy hogy kell írni. Nem iszom többet soha - de kevesebbet sem -.