Csimbumcirkusz

Röstellem, hogy csak most kerül sor a beszámolómra az eltés buliról, de az utóbbi időben kész káosz lett úrrá a mindennapjaimon, ráadásul le is betegedtem – amiből még most sem gyógyultam fel, de péntekre fel fogok, ha törik, ha szakad! ;) – Nah, de nem kertelek tovább, csapjunk a lecsóba:

Majd’ egy hét távlatából, vannak képszakadások, meg homály nyelte foltok… de ami biztos, hogy 5-kor találkoztam Nidee-vel a Stadionoknál – Igen, erre határozottan emlékszem… :P – és elindultunk gyalog a Keletibe, mer' megbeszéltük a Gáborral, hogy kimegyünk elé, aztán Akácozunk, ahol majd Döme és Csabi csatlakoznak hozzánk.

És ahogy ez lenni szokott, homokszem került a gépezetbe – meglepett volna, ha minden simán megy… – ugyan is, a Gábor vonata 1 órát késett, így hát nem maradt más, mint az újratervezés :) Mivel szegény Nidee a másnap esti buli miatt nem kevés cumóval volt felpakolva, így legalább jutott idő, hogy lerakhassa azokat az apukájánál. Szóval, egyből a Nyugatiba mentünk, ahol megszabadult a terheitől, és pontosan időben értünk ki a Keletibe a Gáborért :)

Onnan egyből az Akácot vettük irányba, kikértük az első kört, s mire végeztünk, megérkezett Döme és Csabi. 9-kor befejezettnek tekintettük az Akácozást és elindultunk az eltés buli helyszínére. Azt hittem egy darabig bolyongani fogunk az Oktogonon, mire megtaláljuk a Vespa-t, de nem :) Hamar megleltük és a kicsengett zsetonokért mindenkinek egy csini ikszet rajzoltak piros filccel a kezére, mondván, hogy azt felmutatva bármikor ki-be mászkálhatunk az est folyamán… :D

Amint leértünk, kicsit csalódott lettem, mert igen kevesen voltak. Bár még a buli éppen csak elkezdődött, de félő volt - az elmúlt bulik alapján -, hogy nem számíthatunk annál számottevően több emberre… és sajnos igazam lett, mert amikor a hangulat a tetőfokára hágott, akkor sem voltunk sokkal többen :( De azért elvoltunk, nem kell minket félteni. Csak hiányzott a többi arc, akiket megszoktam magam körül egy ilyen estén. Jól tudom, csütörtöki nap volt, úgyhogy sokaknak meló volt, meg iskola… úgyhogy abszolút nem neheztelek rájuk, hogy nem voltak a köreinkben, de ettől függetlenül hiányoztak – itt most direkt nem említek neveket, mert nem akarok balhét, ha ne adj’ Isten, valakit kifelejtenék a sorból… - És ahhoz képest, hogy eltés buli volt... azt hittem több közöttük a "party arc", de jól tévedni emberi dolog... :)  Persze, az is lehet, hogy akik közülük szeretik a reppet, azok mind ott voltak. Viszont ha ebben a megvilágításban nézem a dolgot, akkor elég tré a kép! :D

Kicsi G. megint megcsinálta a hangulatot, és léggitározás közben egy eltés hallgató nyert tőle egy lemezt is! :) Aztán jött FankaDeli, aki még jobban fokozta a hangulatot. Aki nincsen vele tisztában, attól volt extra ez az este, hogy a fellépők nem a szokásos fél órájukat töltötték a színpadon, hanem 1 órán át kitartóan reppeltek :) Rendesen odatették magukat mindketten! :)

És ahogy az mostanában lenni szokott – aminek a miértjét a mai napig nem értem –, amikor Feri leköszönt, a többség elköszönt… Pedig a zene jó volt, simán lehetett még tombolni. De ha 15-en maradtunk a személyzeten kívül, akkor sokat mondok… :( - Jó, tudom, volt aki eljött a másnapi tanítás/munka ellenére, azoknak „elnézem”, hogy haza mentek… - Úgyhogy 3-kor, amikor már várható volt, hogy megint utolsónak maradunk ott, lekoccoltunk. Betértünk még egy szendvicsre egy gyorsétterembe, majd kikísértük Gábort a Keletibe, hogy ne egyedül bolyongjon a pesti éjszakában. Majd végül mi is nyugovóra tértünk ki itt, ki ott, de pláne ott… ;)