Emlékszem az idei nyárra. Egy borongós, szombati napra esett, aminek a javát Szegeden töltöttem néhány barátommal. Akkor még úgy gondoltam, május 15.-e lesz a 2010-es vakációm kezdete.

Aztán rá 10 napra az egész élettől elment a kedvem, nemhogy a nyártól, meg az attól várt kalandozásoktól.

 Lassacskán kezdek visszarázódni a mindennapokba, ami a barátaimnak köszönhető leginkább. Nekik köszönhetően vannak rövidtávú céljaim, amikért érdemes átvészelni a tegnapokat, és várni a holnapokat. Így idővel a régen eltökélt hosszútávúak megvalósítására is van némi esély. Najó, elhatározás kérdése. Nem szokásom feladni, hacsak nem lehetetlenedik el a helyzet.

 És már megint elkalandoztam, pedig végre szeretnék azokról a dolgokról is írni, amik - már amennyire ez lehetséges a történtekhez képest - tényleg pozitívan hatnak az életemre:

 Múlthónapban Orsi családja meghívott egy balatoni hétvégére. Az idő meg a víz is klassz volt, és a kedvünk is - többé-kevésbé -. Piknikeztünk a szigeten néhányan, voltunk Derültégből koncerten is, meg Josén :) Volt szerencsém megosztani 3 barátommal, két hétvégén is a takarómat, és még tervben vagy egy, mielőtt a fák elhullatják leveleiket. Strandoltam Orsival és Dórival Battán, valamint Gergővel, Gyufával és Timivel Agárdon - amit számomra teljes egészében a nosztalgia övezett, és fog is -. Két ottalvós bulit rendeztünk Vicusnál, továbbá, pénteken 3 napot töltünk el együtt - ugyancsak - Balatonon. Holnap meg bevesszük a városligetet a krúval, bár a focihoz én még kicsi vagyok, de a kosarazáshoz már elég idős :)

 Tizennégy nap múlva pedig nyakungba vesszük azt a (z Érdtől számítva) cirka 388 km-t Zsófival és Ákossal, amit már tavasz óta terveztünk. Az uticélünk Hradec kralove, azon belül is a Hip Hop Kemp. S végül is miként lettem egy vip bérlet boldog tulajdonosa, miután lemondtam az egész kirándulásról? Nem kellett más hozzá, csak 4 ember - akik számára sokat jelentek, és egy kis szervezés - titokban.

 Május óta sok lemondással járul hozzá a család az összetartáshoz. Gondolkodás nélkül beleadtam a kempre félretett pénzemet a közösbe, és szóltam a többieknek, hogy nem tudok velüktartani Csehországba. Mikor elmeséltem a miértjét, azt mondták nelkülem ők sem mennek. Rá nagyjából két hétre, mikor Vicusnál aludtunk Beával, teljesen váratlanul a kezembe nyomott egy kempes vip bérletet. Hirtelen fel sem fogtam az egész súlyát, csak álltam mint egy hülye, kezemben a bérlettel. Néhány perccel később megköszöntem, majd hozzátettem, hogy a srácok végül nem vették meg, miattam. Egyedül meg nem megyek el. Ekkor Bea mosolyogva közölte, hogy együtt vették meg, nyugodjak meg, mindhárman megyünk. Aztán elkezdte mesélni, hogy mennyire kellett sietnie, hogy időben - a kedvezményes időszakban - hozzájussanak a bérlethez, mert ugye 30.-áig volt olcsóbb, mi pedig 26.-án vettük volna meg. Én pedig aznap mondtam el Beának, hogy nem tudok menni. Így 3 napja maradt arra, hogy felkutassa Zsófit - érdekes mód, már egy éve ismerem Zsófit, sokat meséltem nekik egymásról, még sem találkoztak mindaddig -, és ne csússzanak ki az időből. Mivel hirtelen nem kevés pénzre volt szükség, Beus barátja, Géza előlegezte meg a többiek bérletének árát, hogy egybe megvehesse őket Beus. Régóta, akkor először fordult elő, hogy örömömben sírtam. Ha csak fele ilyen jó szándékú lenne minden ember, semmi gond nem lenne ezzel a Világgal.

 A fenti eseményeket összevetve, talán még sem tűnik olyan haszontallank ez a nyár. Ezerszer kellemesebben is el tudnám képzelni, még úgy is, hogy nem léphetnék ki a lakásból. Készítenék helyette szendvicseket, lasagne-t, főznék inkább teát, és még azt az idegesítő deszkás sorozatot is nézném vele a Disney-n, amit annyira szeret. De odafent másként határoztak, így mostmár mindig 'a történtekhez képest' kell csinálnom bármit is.

 Ahogyan korábban, most méginkább odafigyelek a percekre, mert ahogy már korábban is írtam, a holnap nem több, mint ígéret. Ily módon arra alapozok, ami már megtörtént, nem arra, ami még megtörténhet. Bármikor a fejemre eshet egy virágcserép, miközben sétálok át a zebrán.

Kellemes időtöltést kívánok mindenkinek, a nyár hátralévő részére!