Sosem voltam temetésen, és sosem fordult meg a fejemben, hogy jó szokásommal egy hozzám ennyire közel álló ember miatt kell felhagynom. Ámde, ember tervez, Isten...
Isten. Nem tudom mit higgyek. Ha valóban létezik, hol volt akkor, mikor a kisöcsém a kereszteződéshez ért? Hol volt akkor, mikor kihajtott elé az a vadbarom? Mit csinált épp, mikor igyekeztek visszahozni őt közénk? Mi alapján dönt arról ki haljon, és ki éljen? Félre értés ne essék, nem kívánom senki halálát, de - sajnos - van rengeteg rossz ember a Világon, akik mások kárán élik az életüket, akik kiontják más életét, akik nyomorba taszítanak ártatlan embereket... még is azoknak kell szeretteiket hátrahagyva távozni, akik soha senkinek nem ártottak? 
Azt már kiskoromban megtanultam, hogy nincs igazság. Az elmúlt héten pedig rájöttem, hogy nincs fent mennyország, meg pokol odalent. Ez, ahol nap, mint nap létezünk, ez itt az ördög királysága.
Gondolj bele: drogok, bűnözés, erőszak... mi tette ilyenné a Világot? Ha Isten valóban létezik, és megteremtette az embert, miért hagyja szenvedni a népét? Az egész létünk egy nagy próbatétel, és az általa kreált helyzetekben való cselekedeteink alapján oszt bennünket csoportokba egy következő életre?
Kérdés kérdésre, melyekre válasz sosem érkezik. Egyre inkább úgy érzem, mintha szép lassan minden értelmét vesztené. Fáradt vagyok, de nem akarok aludni. Az álmoknak sincs semmi értelme, sosem válnak valóra.
