Álmok. Sokak szerint van jelentőségük a jövőre nézve, és szorosan kapcsolódnak a valósághoz. Én tökre nem hiszek az ilyesmiben. Na, nem mintha napi 24 órán át stabil lábakon állnék a földön, de az már egy más kérdés. Éshát, ami azt illeti, hogyha az én álmaim akár csak egy része is belebújna a racionalitás köntösébe... csúf világ lenne - és itt most mindenki gondoljon arra, amire akar... - :D No, mindegy is. Inkább mesélek másról, mielőtt túlságosan is belemerülök itt a miegymásba... ^^'
Tiszteletemet tettem a Margitszigeten, idén először :] Szuper volt. Feltörtek az emlékek, pedig majdhogynem direkt nem a rakpart felé orinetáltam a triót - két oszt.tsammal mentünk ki fotózás címszó alatt, csellengeni -. Irtó klassz idő volt, ami egyenértékű azzal, hogy fél Budapest a szigeten lebzselt. Körbe jártuk az egészet, és minthogy nem volt rajtam egy kiló ruha - éljen a jóidő :] -, könnyedén felmászhattam a romokra - és mindenhova :D -, meg szabadon palincolhattam (végre). Ki nem állhatom, ha korlátozva vagyok bármilyen téren... meg egyébként is nagy a mozgásigényem, aminek talán az az oka, hogy két percig sem tudok egy ültő helyben meglenni. - De persze az is lehet, hogy pont fordítva van az ok és okozat. Na mindegy. -
Aztánpedig voltam ám sajtófotó kiállításon is. Lehettem vagy 10-11 éves, mikor utoljára a Nemzeti Múzeum lépcsőinél áldogáltam... De, hogy akkor mit néztem meg, ne kérdezd, mert arról már fogalmam sincs :D Mocskosul régen volt. - Hogy szalad az idő! - Viszont, ezek a fotók/fotósorozatok (részei) egészen megindítóak voltak. A záróvizsgára kell majd készíteni egy saját fotósorozatot, és egészen jó ötletféléket gondoltam ki a látottaknak köszönhetően. Persze, álmodni sem merek arról, hogy hasonló kaliberű és minőségű képeket leszek képes felmutatni másfél év alatt... de legalább van miért küzdeni :]
És, mintegy zárásként említést tennék a hétvégémről, ami nem volt egyszerű. Nagyjából úgy történt minden, ahogy számítani lehetett rá, hogy fog, ha előre tervezek. Értsd: teljesen máshogy zajlott minden. - Totál káosz 4ever! - Se' gond, azt élvezem az életemben, hogy zajlik :] Mondjuk, picit váratlanul ért, hogy hirtelen sok szabad időm lett végül, mikor is pénteken borult az egész haditerv... és hogy péntek estére a hétvégéből fennmaradó időt alaposan betábláztam - azért kemény volt a 2 és fél napnyi lazulást "beáldozni" folytonos gengelésre, de az elhatározás megvolt -, és pláne, hogy éjszakára meg már az is dőlni látszott... Végül reggelre megálmodtam az 'F' tervet, miszerint délelőtt vásárlást-nézelődést iktattunk be a két Zsével, majd magam mögött hagyva a városi szmogfelhőt, bevégeztem az 'A' tervet - a lehetőségekhez mérten - ;]
Utószóként pedig még annyit, hogy
"Add meg minden napnak az esélyt, hogy életed legszebb napja legyen!"
(Mark Twain)
