Ha már a tervem - hogy legalább délig alszom, hogy bírjam az éjszakázást hajnal 5-ig - dugába dőlt, gondoltam, csinálok itthon valami hasznosat, hogy teljen az idő. Elmosogattam, beágyaztam, felsöpörtem, tévét néztem, tologattam a halakat, és lám, negyed 10, és a szerelő sehol. Mondanom sem kell, mennyire nagyon boldog voltam a tudattól, hogy talán épp most emelném fel kócos fürtjeimet a kispárnámról... De hát akkor is. Már éppen azon gondolkodtam, mit kezdjek a sok szabad időmmel, mikor Kevin hangos ugatására lettem figyelmes. Hát kimentem, és beengedtem a szerelőt, aki viszonylag gyorsan végzett a teendőivel, fűtés is lett, meg minden. Szóval a délelőtti kötelezőm kipipáltam.

 Amilyen csigalassúsággal telt el az idő a szerelő érkezéséig, olyan hamar jött el a készülődés ideje, hogy beérjek negyed5-re Kelenföldre, ugyanis Balázzsal - köszi még egyszer, hogy elém jöttél :] - jelenésünk volt e-Daninál.

 Kis kedvesen kijött elénk a buszmegállóba, majd ártatlanul közölte, hogy a refrént - merthogy fél7-re időpontja volt a Cultus Digitálba - nekem kell majd felénekelnem - hát az kemény lesz... (gondoltam) ^^' -. Mikor kértem, hogy mutassa meg a szöveget - főként a rám eső részt -, somolyogva azt válaszolta, hogy "ja, azt neked kéne megírni". Oké, nem probléma :] A Cultusban még volt időnk, hogy összerakjak pár sort a felvétel előtt. De ne szaladjunk előre...

 Kocsival vittek át bennünket Daniéktól Kőbányára, úgyhogy megspóroltunk nem kevés időnyi heringeskedést a BKV-n - suhúúú :] -. Az autóban szólt a rádió, és egy tökjó szám ment éppen, amikor vicceskedve megjegyeztem, hogy majd én is így fogok énekelni ( :D ), erre Balázs visszakérdezett, hogy "tényleg?" - ja, hát szép is lenne :] -, aztán kénytelen voltam színt vallani, hogy "dehogyis, nekem csak egy hangom van", mire Balázs: "ez az egy?" :D :D :D Mindezek függvényében, talán még sem lesz olyan borzasztóan fülsértő a valóságban. Minden esetre, úgy érzem, lesznek még mókás pillanatok a süket szobában... :] Ahova ez úttal nem jutottunk be végül, mert 8-tól születésnapra voltunk hivatalosak - és bár jeleztük előre, hogy 10 előtt nem valószínű, hogy beesünk, de igyekszünk - és kavarodások voltak a stúdióban. Új időpontot kértünk, aztán irány a metró.

 A Deákon nem ártott felhívni a többieket, hogy pontosan merre kell menni, miután leszállunk a villamosról. Viszont énhes voltam, és Balázs volt olyan tündérbogár, hogy elszaladt nekem csibeburgerért, míg én tárcsáztam Zsófit. Meg elmentünk a Spárba - vagy mi volt az -, és vettünk nasit a bulira, meg a srácok zsömlét és parizert. Míg vártuk a villamost, addig összedobtak egy szendvicset a megállóban. Igen, pontosan úgy van, ahogy gondolod :D Elég mókás pillanatképeket lehetett volna készíteni, ám ezt mi még sem tettük meg. Az a rész vitte a pálmát, mikor beállt a villamos és elindultunk felé, Dani kezében lóbálva a zacskót, amiben benne volt a szendvicsnekvaló :D Már csak valami kis dalocska hiányzott, és teljes lett volna az összkép :] A Vilire felszállva csinált Balázs még 1-1 szendót. Persze előtte megkérdezte Danit, hogy kér-e. Erre ketten felkapták a fejüket a "tömegből", és mivel nem vagyunk önzőek, megkérdeztem, kér-e még valaki, mert van még kettő zsömle :D Olybá tűnt, hogy nem voltak éhesek, mert senki sem tette fel a kezét. - Legalább több maradt a srácoknak :] -

 Végeredményben, nem sokkal 8 után érkeztünk meg Nóri bulijába. Mindenki ott volt, aki számított, sőt... :] De attól tartok, hogy ez is olyan "egyszer volt, kétszer nem lesz" eset volt. Nem hibáztatok senkit, hiszen mindenkinek arra jut ideje, ami - és aki - fontos számára. Innentől kezdve meg igazából nincs miről beszélni.

 Egészen felpörögtem, mikor megláttam a csocsóasztalt :] - Nóri mindenre gondolt ;] - Mondanom sem kell, hogy az estét temérdek mennyiségű 50-esünk bánta. De mi nem :] 

 Nóri egyik csoporttársa hozott hangfalat a gépemhez, úgyhogy végre lett zene. Ezzel nagy énekelgetések vették kezdetét. Az egész IFS - Éjszakai műszak album le lett játszva, és mi tomboltunk valamennyire. Kábé a 3. trekknél szinte mindenki mondogatta, hogy "fú, de jó lenne mostanában egy IFS koncert... vagy akár azonnal" :] És tényleg jó lenne, de erre a jövőben aligha fog sor kerülni :( De hátha vannak még csodák. - Ámen -

 Éjfél előtt nem sokkal megéheztem, és gondoltam el kéne sétálni a mekibe, mire többen közölték, hogy 3-an éppen ott vannak a krúból. Hát ez fantasztikus - gondoltam -. Én meg ott maradjak éhen? :/ Hát kösz nem. Zsófi jóvoltából írtam Jacknek egy sms-t, amivel természetesen elkéstem, mert éppen sétált lefelé a lépcsőn, mire visszaadtam Zsónak a telóját. Az meg a másik, hogy Jack már tanúbizonyságot tett arról, hogy nem sűrűn néz rá a telefonjára - erre a múlt havi egri kalandtúránk elég helyt álló példát mutat... igaz Jack? ^^ -. Mivel velük ellentétben én nem laktam jól, felkaroltam Lehelt és Zsót, és megcéloztuk a Móriczon lévő mekit. Azt már inkább nem kommentálnám, mi futott át az agyamon, mikor megláttam a bejárati ajtón lévő 'ZÁRVA' táblát... Viszont szerencsénkre van egy giroszos, úgyhogy betankoltunk :] Ráadásul nagyon finom ott a girosz, mint kiderült. De azért egy csibeburger jobban csúszott volna :/

 Visszamentünk a törpiekhez, és folytattuk a mulatozást reggelig. Persze (sajnos) voltak, akik már jóval a mekis-giroszos téma előtt koccoltak - egyszer volt, kétszer... -, később Dani is elpályázott :/ A többiekkel pedig ismételten bebizonyítottuk, hogy a kollektív sz*pás kevésbé fárasztó, mintha egyedül kellene az embernek várni a hideg pályaudvaron, cirka egy órán át. - Szeretünk Zsófi! <3 :] -

 Fél7-re sikeresen hazaértem, és beborultam az ágyba. Szép befejezése egy ilyen tartalmas napnak, nem? :]