Ez a hét valami eszméletlenül tré volt. Mármint, nem kifejezetten, mert voltak jó részek is. De valahogy a rossz és idegőrlő dolgok élénkebb nyomot hagynak bennem, főleg, ha számottevőbbek a pozitív dolgoknál. - Biztos rosszul vagyok összerakva. - Konkréten három dolgot tudok feleleveníteni az eltelt 6 napból, ami örömöt csempészett a csapnivalóságba:
1. Csütörtökön - ami a hét legislegszarabb napja volt - befejeztük a Képlet c. filmet a suliban, végre. Ami egyébként egészen magával ragadott. Imádom az olyan filmeket, amik elgondolkodtatnak, és még napokkal a megnézése után is képes vagyok rajtuk filózni.
2. Péntek délután Balázzsal és Danival tettünk egy kalandtúrát - erről a köv. posztban -, aminek várhatóan e hónap huszonkettedikén folytatása következik ;]
3. Szintén péntek este össznépi 'Happy Brithday Nóri' ünneplés volt :]
A többi napról csak annyit nyilatkoznék, hogy utálom a tömegközlekedést. Nagyon. Merthogy, ezen a héten a szombat hajnalt kivéve (!), minden nap lekéstem a távolsági buszomat.
Jogos a kérdés, hogy eredendően vagyok-e ilyen veszettül szerencsétlen... ámde, megnyugtatásul közlöm: tökre nem. De ez a hét valami kriminális volt. És ami végképp dühítő, hogy két nap is az orrom előtt farolt ki a busz a 6-os kocsiállásról - hogy dögölne meg -. Persze, mikor odaérek 10-15 perccel előbb, akkor tutira késik. Megint okolhatnám Murphy-t, de azt már túl sablonosan kézenfekvőnek érzem magam is.
Ez a jelenség kiváltképp csütörtökön kúrt fel agyilag, amikor is 4 és fél óra alvás után - hajnal 1-ig beadandót írtam (köszi Pítör a virrasztást!), és reggel 6-kor kelni kellett -, negyed órás buszkéséssel értem be az Etele térre, majd a Bartók Béla úton is dugóba csöppentem... se' gond. Legalább tudtam aludni, érted. De hogy mikor beértünk az iskolába Pítörrel, az első két óra (azaz 2×80 perc) lukas óra volt, mert a tanárnő vizsgáztatott... teljesen kikeltem önmagamból. Végül összességében, kábé 100 percet átaludtam, a többin pedig a környezetemben lévők energiáit szívtam le, ahogyan a nap hátralévő részében is. Ezt leginkább Pítör sínylette meg, mivel egymás mellett ülünk. Aztán átmentem Beushoz - ahova hétfőtől kezdve (és a keddet kivéve), minden nap feljártam, mert gondok voltak a gépével - és elvégeztem az utolsó simításokat a laptopján. Szóval, egy ilyen tartalmas nap után ahogy eljöttem Beustól, éppen elértem egy 7-est, ami letett a Keletibe, ahol pont jött egy gyors7-es. Na, mondom tökkirály, simán elérem a távolságit. Leszállok az Etelén vígan és dalolva - képletesen értve, persze -, gyors léptekkel haladva a 6-os kocsiálláshoz. És láss csodát: ahogy megpillantottam a buszt, már startolt is. Ekkor szaladni kezdtem - tudom, tudom... >.< -, de hiába. A sofőrbe egy cseppnyi jóindulat sem szorult, mert nem hogy nem állt meg, de még csak le sem lassított.
Remélem a jövő hét ennél több pozitívummal lep majd meg. Annál is inkább, merthogy pénteken irány Eger ---> Hiphop Contest döntő! ;]
