Budapest, 1986. október 13., Rókus kórház, reggel 6 óra 35 perc. Közel fél órás vajudás után meglátta pici Tinus a napvilágot. - Mesélte anyukám reggel, mikor felébresztett édesded álmomból. -

 Persze, elnézem neki, mert azt súgta a fülembe, hogy megérte az a fél óra, meg előtte a 8 hónap, egyre nagyobb pocakkal. - Mert volna mást mondani... :P - Meg, mesélte milyen kis édibédi voltam kicsinek. És, hogy mennyire nagyon eleven... Hát most erre mit mondjak? :D A negyedére nem emlékszem, csak foszlányokra, amiket lehet csak meséltek a 23 év során, és elképzeltem, aztán mint valós emlék rögzült. Nem lehet tudni.

 Csak azt, hogy mikor születtem, apa katona volt és ezért, hogy anya ne legyen egyedül egy pici babával, a nagyiéknál laktunk. Találtam arról az időszakról több képet is, amik - kapaszkodj meg! - még fekete-fehérek... Úristen! ^^' De az első születésnapomon már színes képek készültek és tiszta ari vagyok rajtuk :]

 Mondjuk, tortám kábé 13 éves koromig volt, utána meg hol volt, hol nem volt, mint a mesében. Persze, nem az a lényeg, de még is dob az ünnepen. Végül is, a karácsony sem igazándiból karácsony feldíszített fenyőfa nélkül, nem igaz?Viszont, annak ellenére, hogy az öcsém egy héttel később ünnepli az ő születésnapját, szerencsére a tortán sosem kellett közösködnünk, bár együtt tartottuk kicsinek mindig. Kétszer volt igazán nagy bulim, de azok egyedül, Dávid nélkül. Mármint, ott lenni ott volt, csak őt nem ünnepeltük akkor. Na, meg mondjuk az utóbbi (a 21.) elég botrányosra sikerült, de ebbe most nem megyek bele. Fájó pont.

 Sokkal inkább lényeges és (pozitívan) maradandó az a meglepetés buli, amit múlthét szombaton kaptam a barátaimtól