Az előző átmulatott éjszakát követő csekély alvásból adódó nyűgösségemnek köszönhetően, félálomban vergődtem át Érdről Budapest másik felére.

 Blanka már a Népligetben ácsorgott és rám várt - akkor még mit sem sejtvén arról, hogy eme tevékenységet aznap még nem kevés időben lesz kénytelen űzni -. Puszi-puszi meg miegymás, majd kis heringeskedés a metrókon, vonaglás a mozgólépcsőkön, és már is a Westend előtt köszönthetett bennünket Balázs. Aztán míg Zsófira vártunk, gyönyörködtünk a Nyugati pályaudvar aluljárójának látképében. Egészen leírhatatlan dolgokat láttunk. A világhálón elhíresült pózolj ezzel meg azzal címszavú nyalánkságokat idézte minden egyes pillanat. Érdekes, hogy mikor megyek az utcán, nem igazán figyelek fel ilyesmi jelenségekre - kivéve, ha totál-brutál-durva a szitu... -, és az ácsorgás akaratlanul is rákényszerít, hogy nézelődj. Félelmetes, mik vannak arrafelé. Meg az is, hogy mennyire elkanyarodtam az eredeti témától :D

 Szóval, Zsófi befutott és hozott magával egy Tomit is. Nagyszerű, irány a közért, mert kitikkadtunk. Vettem egy kaukázusi kefirt, amiért a többiek jól bemartak. - Persze, ha alkoholt vettem volna, az oké lett volna, gondolom. Na, mindegy. - Még a Tomi szerzett nekem koronát a Börgerben, aztán felnyomultunk a tetőkertbe és körülnéztünk.

 Jézusom. Az aluljáróból az összes egyedi sztilós - a.k.a. szivárvány hajú répanadrágos láma - odafent kóricált. Ezen mondjuk hamar túltettem magamat, meg viszonylag rövid idő alatt hozzá is szokotak a szemeim a látványhoz. A tömeget meg az ingatag hőhullámokat viszont már sokkal nehezebben viseltem. Meg mondjuk baromira nehezen vagyok képes tolerálni, amikor lökdösnek, megtapossák a kedvenc cipőmet, a fülembe lihegnek és leverik a fél arcom a táskákkal. Éljen az OSG! Ha mákod van, kikezel a fóbiáidból, ha nem, akkor meg beőrülsz mégjobban. Hippp, hippp, hurrá.

 Miután mindent megnéztünk és kibeszéltünk, lementünk kajázni. Az órára nézve, ideje volt indulnom a többieket összeszedni, vártam picit a pláza előtt, majd kimetróztam a Keletibe a srácok elé. Jack volt az első befutó. A következő versenyző érkezéséig még jutott időnk kimenni boltba, és összedobni egy menüt - az volt ám a mókás szerencsétlenkedés, oltári mák, hogy nem szúr szemet senkinek egy ilyen dolog a Keleti használaton kívüli lépcsőin -. Aztán illő fogadtatásban részesítettük Pítört, majd kisvártatva JuróSzabit, JurónéSzabinát, meg két barátjukat, és visszaindultunk az OSG-re. Találkoztunk az út során Blueregard úrfival a Foster házból, de idő hiányában, a többi lakót nem kutattuk fel - majd talán legközelebb : ) -, mert vártak már bennünket a többiek odaát. Na igen, a türelem nem fán terem... már odakint ácsorogtak az aluljáróban. De legalább nem kellett őket keresgélni, ami tökjó. Bemutatások sorozata után irány ismét a közért, majd a tető.

 És akkor itt volt az, hogy a kiborulás határát súrolta az idegállapotom. Tizenhárman szakadtunk húsz felé, mindenki nyűgös volt, hisztis és dühös. Megértem. De tényleg. Picit módotokban állt  átérezni, hogy mit élek át minden egyes szervezésnél. Én elvoltam, csak ez az örökös menjünk ide, menjünk oda hajcihő leszívta az energiáimat. Totál leszartam az egész hóbelebancot. Nem köt le már évek óta az OSG srácok. Miattatok voltam ott, remélem ez azért tiszta mindannyiotok számára. És a hangsúly a miattatokon van - a többes számon -, szóval mivel fizikai képtelenség száz felé szakadnom, könnyebbnek tűnt, hogy egybe tartsam a társaságot, látszólag...

 Deszka, kori, bmx, beat box, break... nagyon jó dolgok ám, megértem, hogy mindenkit más érdekelt. Nem is volt problémám vele, hogy ide is, oda is mentünk. De ennek köszönhetően a könnyű útnak gondolt "tartsuk össze a krút" elméletemet rendesen bebuktam. Se' gond, a végén hiánytalan létszámmal - sőt, a Szeverrel való véletlen találkozásnak köszönhetően kibővülve - zártuk a bulit (?), és még a végén kiderült, hogy jól is tudtuk érezni magunkat - már amikor... de legalább is mielőtt lezavartak bennünket a fűről, biztos -.

 Lassacskán a 10 óra felé közeledtünk, úgyhogy ideje volt fájó búcsút vennünk azoktól, akik elhatárolódtak az afterezéstől - egyéb okokból, nyilván -, aztán villamos, gyalogszer, majd tanakodás. Na jah. Merthogy volt velünk két fiatalkorú, és csak 18 év felettieket endgedtek be. - Amit egyébként bár érteni értek, de mégsem. Mert azt aláírom, hogy ugye 18 év alatt nem adhatnak ki alkoholt, és hiába is kérnék el a személyit mindenkitől kiszolgálás előtt, de ha hirtelen razzia adódik, akkor feleslegesen magyarázkodik a pultos, hogy ő nem szegett törvény, ha ott a kissrácnak a kezében a sör, amit a haverja vásárolt neki... viszont, ha már OSG after, és az OSG-n hemzsegnek a 14-17 évesek, akkor ez picit tré... -

 Ügyeskedtem egy sort - melynek köszönhetően legalább 3× ki-be mászkáltam, és később szóvá tette az egyik szekuritis... -, és voálá: Blanka és Balázs tombolhatott Siskára odabent... ^^'

 Nah, és hát ja. Míg csak elbulizgattunk, tökjó volt. Klassz zene, jó társaság, remek hangulat. Erre, egyszercsak felcsendül Siska meg Gőz hangja. Átmegyünk a nagyterembe megnézni mi a stájsz, és bár a tömegtől nem jutottunk előre, azért a lényeget fogtuk: emszík a sztédzsen = reppsó. Mármint, jobb esetben, ugye. Bár, a régi Gőz számok még nagyjából most is adják - hangsúlyos nagyjából! -, de igazándiból az az ember már akkor leírta magát nálam, mikor megnéztem a FankaDeli - Gyertek ki a stégre werk filmjét (aki nem vágja: klikk). A Hősökről inkább nem is beszélek - az előző poszt alapján sejthetitek mit gondolok -, viszont Siska... pff. Nem értem, hogy mire jó ez az örökös lázítás. Amennyire én tudom - és elég sok FankaDelis rendezvényen, fellépésen voltam a nyáron, szóval van tapasztalatom -, Feri abszolút békés ilyen szempontból és eszébe sem jutna egy hasonló megmozdulás. Arról nem is beszélve, hogy egy olyan embernek inni a szavait, aki az által, hogy a Bloose Brovaz-ból átigazolt az NC-be, majd visszament a B. B.-be... úgy látszik csak számomra vált hiteltelenné. - Mondjuk, itt megint van egy kis önellentétem, mert a School Bus-al meg a Vitamin K-val való fítjei tetszenek... -

 Mikor elkezdte a Feri anyázását és a tömeg meg tombolt rá, nekünk végképp elment mindentől a kedvünk. Anno, ami a Salátán egy főoldalas cikkhez mellékelt hanganyagként borzolta a kedélyeket, most élőben fülelhettünk rá. Nos, nekem akkor sem, és most sem nyerte el a tetszésemet. Tüntetőlegesen leheveredtünk a skacokkal, és kibekkeltük az első hazajuttató jármű indulásáig.

 Blankát visszakísértem a Népligetbe, majd hazaszenvedtem magam - fél8-kor estem át a küszöbön -, letusoltam, bedőltem az ágyba, és ahogy párnát ért a fejem, elszunnyadtam.