Az idei nyárnak lassan vége, ezért igyekszem minden alkalmat megragadni a fennmaradó idő kiélvezésére. Talán épp ennek köszönhető, hogy az elmúlt hónap számtalan élménnyel gazdagított a barátaimat és engem, és soksok feledhetetlen pillanattal, akárcsak tegnap éjjel...
Néhányan találkoztunk tegnap a Blahán 7kor, Jella jóvoltálból. A fő program a Copycon koncerten való tombolás volt, eredetileg. De amint a ZP-hez értünk, gyakorlatilag szinte mindenki rájött - Imi meg én eleve tisztában voltunk vele, hogy csak a társaság miatt vagyunk jelen -, hogy nem is szereti azt a zenét, szóval nem mentünk be egyből, hanem egy darabig üldögéltünk a hely melletti parkban - vagy mi az -, és trécseltünk. Meséltem nekik egy társasjátékról, aminek a vége elég kalandos élményeket nyújt, ha jól játszod... ; ) és erről meg Jellának eszébe jutott egy másik játék, ami picit perverz... :D Atis nem igazán vágta le miről van szó, mire mondtam neki, hogy például rálépsz egy mezőre, ahol azt írják, hogy ezt meg azt kell dugni bizonyos helyekre... mire Atis megszólal: "Miért? Mi a faszt dughatnak seggembe?!" :D Nevetni kezdtünk, ő meg szabadkozni, hogy "úgy értem, most mit? Lámpabúrát, szobanövényt? Vagy mit?" Erre Jella higgadtan: "Ebben a sorrendben." :D :D
Végül Imi dobbantott, mi meg bementünk. Uhh... bár tavaly elég sűrűn megfordultam a Zöld Párdonban, idén most először - illetve, egyszer már majdnem... be is mentem, csak az Atillának köszönhető gubancnak hála, másfelé vitt tovább az utunk akkor este -.
Nem semmi panoráma tártult elém, miután becsekkoltam a magam 300 forintjával... emoid* formák, meg a divatrepperek mindenfelé, meg olyanok, akiket csak zöldkártyával engednek be - gy.k.: 18 év alattiak csak ezzel léphetnek be a helyre, amihez csak szülővel juthatnak hozzá -. Félre értés ne essék, semmi gondom velük. Vicces nézni, ahogy a reppes arcok próbálnak beújítani egy trendien emó sztilós lányt, és véletlen egy fiút szólítanak meg. Viszont, az már kevésbé szórakoztató, amikor a picsakész tieznévesek egymás nadrágjában vannak könyékig, mit sem törődve a külvilággal. Nem szeretném minősíteni őket, lévén, hogy anno én sem voltam matyó hímzés, meg úgy egyáltalán. Viszont, én nem szexeltem nyilvánosan sosem önkivületi állapotnba - pláne nem premier plánban -. Ciki, nem ciki, ez van.
Hamar letelepedtünk egy asztalhoz, és kellő távolságból élveztük a koncertet, miközben páran megvitattuk az épp aktuális hiphopos történéseket. Aztán egyszer csak beindult a buli, éjj yóóó.
Eltáncikáltunk, meg elücsörögtünk egy darabig, meg filozofáltunk is Pítörrel az élet nagy dolgairól, meg a fent említett szegmensekről. Aztán Jelláék kitalálták, hogy menjük a medencéhez - vagy minek mondják azt a bár körüli kis víztócsát a hídjával - és tomboljunk abban. Húha... tortúra volt, azt kell, hogy mondjam. Mire Pítört meggyőztük, hogy ő is akarja - és ide nem kellett 50-es, ha értitek mire gondolok ; ) -, meg mire sikerült 3-an feltűrjük a nadrágom szárát, hogy ne érjen bele a vízbe... hajjaj. Tökjó volt a víz ám, de legalább annyira veszélyes - lásd: Suhancos katasztrófa koncert c. poszt -... majdnem elcsúsztam, szerencse, hogy a srácok elkaptak. Nem hiába tettem ki a telefonom a zsebemből mielőtt pacsálni indultam, azért érzitek... amilyen szerencsétlen tudok lenni néha, az enyhén szólva kétségbeejtően hihetetlen, még számomra is.
Na, de a lényeg, hogy elbohóckodtunk ott a medencében, míg nem egyszercsak elkezdett esni az eső. Eleinte nem bántuk, mert mennyire jó már esőben medencézni. De hát egyre inkább esett, mintsem hogy elállt volna... és az úgy már kevésbé tűnt mulatságosnak. Szóval összeszedtük a ledobott ruhadarabokat, és bemenekültünk egy fedettebb helyre, aztán vártunk, hátha eláll/enyhül. Na persze. Álmodik a nyomor : )
Mivel nem volt szánt szándékunk kivárni, míg ott ér bennünket a pirkadat, hát útnak eredtünk, hogy ha már kellőképpen eláztunk, legalább a pocink ne korogjon. Elvergődtünk a Blahára - Jella, Pítör, Dani, én -, és az első giroszoshoz behúzott minket a kajaillat, meg az eső elleni fedettség. Na és igen, mennyire király lenne már, ha ki lennének írva az árak? Annyira tré, ha meg kell mindent kérdezni, hogy mi mennyibe kerül... és ráadásul azt sem tudtam mi micsoda, és nem fogok ott mutogatni, meg mindenre rákérdezgetni... -.- Úgyhogy maradt a girosz. Elvoltunk egy darabig, de mivel kellett a fizető vendégek számára a fedett hely, tovább kellett állnunk.
Lesétáltunk a Blaháról majdnem az Őrsig, mindezt szakadó esőben. Tiszta romantikus volt, de tényleg : ) Kellett már egy ilyen is, ebben megegyeztünk Pítörrel. Aztán hazakísértük Jellát, Dani eljött velünk a Bosnyákig, persze mindezt szintén gyalog - kajak rajok vagyunk, vágod? : ) -. Aztán Pítör kikísért az Etelére és nagyon jót beszélgettünk közben. Szegény - hála nekem :/ - lecsúszott a visszabuszról, úgyhogy ácsorgott még ott egy ideig : ( De ahogy kivettem a szavaiból a mai beszélgetésünk során, nem mozdította negatív irányba az estét, sem a buszmegállóban való szóló szobrozás, sem az ének az esőben. Pítör, te voltál a nap hőse! ; ) <3
_____________________________________________________
* by Zsófi
