És igen, megint csúszással. De, csak hogy fokozzam az izgatottságát a kedves blog olvasónak. – Kam’ : ) –
A lustaság fél egészség, tartja a mondás… bár nem értek vele egyet, de még is nehezen szánom rá magam az írásra, mikor tudom, hogy annyi mindent szeretnék veletek megosztani… na, nem is cséplem tovább a szót:
Kezdjük a negatív töltetű élményekkel, hogy a végére megmaradjon a jó, és kellemes hangulatban legyünk, mire végzünk a poszttal - te az olvasással, én meg az írással. Nem gondoltad volna, mi? :D - . Nosza:
Hétfőn találkoztunk Lehellel, aki elég bátor volt ahhoz, hogy elkísérjen engem vásárlós-nézelődős kikapcsolódásra… : ) Ahhoz képest, milyen nagy a Westend, annyira rohadt drága minden… :/ Kábé még nézelődni is szégyelltem :D iszonyat, milyen árak vannak. Konkrétan strandpapucsot szerettem volna vásárolni, de hát ilyen nagyon nyomik voltak, ami meg tetszett, arra rámenne a félhavi fizetésem nagyjából… Szóval hamar letettem róla, hogy akkor és ott bármit is vegyek egy fél literes üdítőn kívül… ^^’
Egész héten dolgoztam – szokás szerint –, és mivel köztudottan nem vagyok képes megülni a seggemen, ha van valami kedvemre való bárhol is: hát szerdán meló után felhajtottam egy fél raklap energiaitalt, majd találkoztam pár barátommal a szokott helyen, aztán egy lájtos Akácozás után, célirányosan lehorgonyoztunk az A38-on.
Jó társaság, klassz zene, kellemes idő… adta magát a buli, amit beárnyékolt azon tény, hogy reggel ismét hajtás várt rám, tehát kénytelen voltam az utolsó busszal hazajönni... :/ így hát 10-kor kénytelen voltam fájó búcsút venni a többiektől és haza indulni. Lehel volt olyan kis önfeláldozó, hogy míg a villamoshoz kísért, maga mögött hagyta a Suhancost… <3
Ahogy szokott lenni, épségben hazaértem – ezt most muszáj volt kihangsúlyozni, mindjárt rájöttök miért… –, éééés nem aludtam el a buszon! : ) Aztán itthonról még felhívtam a srácokat, hogy minden oké-e. Hát az volt. Akkor még...
Másnap reggel azzal kellett szembesülnöm, hogy egymástól független útvonalon többeket is próbáltak behúzni. Ez annyira, de annyira felkúrt. Én folyamatosan egyedül mászkálok, hajnalban, éjszaka… és – hála istennek – ez idáig nem történt soha semmi. A Lehel és Zsolti ketten voltak, még is bepróbálkozott náluk egy „jól szituált fiatalember”… bár, még mondhatni egész szépen megúszták a dolgot, mert csak pénzel lettek berántva, a telefonjuk és egy egyéb értékeik azóta is saját tulajdonukat képezik. A Dani már kevésbé járt szerencsésen: hiába próbált ügyeskedni, oda a telefonja. Viszont ő is behúzta (csellel) a „támadó” mobilját és óráját is. – Sokra megy vele… –
És akkor most innentől jöjjön a kevésbé kellemetlen rész, ami még talán picit vidám is. Már, ha az ember szeret nyáron fázni… : )
Szombaton megbeszéltük a Gyufáékkal, hogy lemegyünk Gárdonyba csobbanni. Hát jah, ember tervez, Isten végez… rohadt szar idő volt a strandoláshoz. Persze, ez kábé csak engem zavart. De valahogy nem vitt rá a lélek, hogy olyan nagy szélben én belemásszak a vízbe. Bár, a srácok már jól voltak, mire leértem – egyéb okok miatt kénytelen voltam 1 órával később csatlakozni –.
Odafelé a vonaton agyf*szt kaptam, szinte teljes mértékben. Én nem értem, hogy az emberek miért csak magukkal törődnek – tisztelet a kivételnek, de komolyan! –. Volt a mellettem lévő 4-es ülésen két csaj meg egy pasi. Kajak, csutkán hallgattam már a zenét a telómon (FÜLHALLGATÓVAL!), mert inkább vállaltam, hogy attól szenvedjek halláskárosodást, mint sem a két bárhangú lány nyávogásától… Az mondjuk még oké volt, míg Eddát hallgattak – szintén full hangerőn, FÜLLHALLGATÓ NÉLKÜL – és nem énekeltek. De már maga a kornyikálásuk is kimondottan b*szta a fülemet, nemhogy az utána következő mulatós nóták. Atyaég! Nem is tudom, hogy az a fiú milyen sokk hatása alatt álhatott már jó ideje, hogy tűrte ezt az egészet és még mosolyogni és képes volt hozzá. Pff… Lehet mondjuk, hogy az a pár agancsos miniüveg felhajtása sokat javított a kedélyállapotán, amit az alatt az idő alatt vitt be a szervezetébe, míg az útitársuk lehettem – dejó –.
És, ha jobban belegondolok, lehet a lányoknak is attól kerekedett olyan nagy önbizalmuk, hogy egyből valami bundázott tehetségkutató színpadán érezték magukat… Megjegyzem, nekem is jól jött volna valami lélekerősítő, de hála az égnek, hamarább leszálltam, minthogy beszóljak nekik. Nem tűntek túl barátságosnak… és persze, amikor jól jönne – és nem nekem kell beugatni –, egy nyugdíjas nénike sincsen a közelben… ^^’
Summa-summárom, kellemes hangulatban telt a délutánunk meg az esténk a parton. Este csatlakoztak hozzánk a kistesómék páran. Hazafelé ment is a rajcsúr a gengjárgányban : ) Felért egy fél osztálykirándulással : ) ÉS! 90-el tepertünk a sztrádán, amikor is beelőzött bennünket egy trabant :D Egészen a tárnoki elágazásig harcoltunk, akkora flash volt! :D Bár, szent meggyőződésem, hogy csalt a sofőrje. Tuti volt benne valami spéci kütyü. Nitró, vagy valami ilyesmi. Annyira nem vágom az ilyeneket, de valami svindli tuti volt.
Aztán magamat is meglepve, hagytam, hogy a többiek rábeszéljenek arra, hogy lemenjek velük Spátenbe. Hajjaj… már emlékszem, miért nem voltam ott több, mint egy éve már. A tini diszkó már nem az én Világom, valljuk be. Meg őszintén szólva, az is zavar mikor odamegyek a pulthoz kérni egy bambit, akkor vén fószerek stírölik a seggem.
Én tényleg nem akarok megbántani senkit, de mikor arra vetemedek, hogy elmegyek mulatni, akkor se azt nem szeretném nézni, ahogyan 14-15 éves lányok picsaszoknyában és csöcskidobós topban riszálják magukat saturészegen, és azt sem, ahogy az idős bácsik a járókereteiket a plafon felé emelve kiabálják, hogy „isten véled édes Piroskám!”… - jójó, ez utóbbi picit túlzás volt, de volt egy ilyen flashem akkor este… -. Na de arra viszont végképp nincs gusztusom, hogy mikor kimegyek a mosdóba, a két említett szituáció egyvelegével legyek kénytelen szembesülni. Hát köszönöm szépen, fantasztikus buli volt!
