Ez a hétfő más volt, mint a többi. Míg hónapokon át a Beussal való lógás – órákon keresztül való önfeledt csacsogás és megannyi idejű csavargás a városban – töltötte ki a hétfői napjaim, szeptemberig valami mással kell eltöltenem azt az időt : (
E hét hétfő reggel Bea és Géza kibatyuzott Angliába. Egész nyáron ott lesznek, ha minden jól megy. Örülök is neki, meg nem is. Már most hiányoznak. És félek, hogy olyan jó lesz ott nekik, hogy nem akarnak majd hazajönni… amit amúgy meg is értenék – hiszen itt Magyarországon nem lehet normálisan megélni, csak ha simliskedik az ember, lop, csal, meg hazudik –, de nagyon, nagyon hiányoznának. Így is. Csak azért nem mindegy, hogy csupán pár hónapra vagy egy egész életre kell nélkülözni őket…
Pénteken tartottunk nekik búcsú bulit.
Azt hiszem, egészen jól sikerült. Már úgy értem, hogy ahhoz képest, hogy búcsúzkodás volt, nem volt nagy a sírás-rívás. Csak érintőlegesen vagy, hogy mondjam: picit a Beus pityergett, de azt gondoltam, nem fog majd tudni megszólalni a két levegővétel és orrfújás között. Ahhoz képest jól viselte, már nagylány : )
Jól indult az este, Beus jó szokásához híven késve érkezett… : ) Még a Gézunál is később :D Sőt, igazából ő ért legkésőbb oda, ha nem csalnak az emlékeim : ) és a buli közepén borogatott is, ahogy szokott… : )
Ja és ez a búcsú buli egyben „isten hozott itthon Sári!” buli is volt : ) ugyanis pár nappal előtte érkezett ő haza Angliából. Mondhatni váltották egymást : ) és kiakadtam azon, mikor említette, hogy ott olyan, hogy túró rudi, nem létezik! o.O és akkor most el lehet gondolkodni, mivel lehetne bizniszelni… ; ) és még azon is fenn akadtam, hogy sok az arab. Azt hittem, hogy ott a magyarok a kisebbség. De nem. Ahogy kivettem a szavaiból, ott az arabok töltik be azt a státuszt, mint idehaza a romák. Csak nem olyan mentalitással – és akkor itt gondoljon mindenki, amire csak akar. Nem írom le mit értek alatta, mert a nyakamba varrjátok, hogy rasszista vagyok, közben pedig csak a saját tapasztalatimból merítőleg alkottam ezt a véleményt –.
Miután eléggé leamortizáltuk Vicus és Andi lakását, belevetettük magunkat a fővárosi éjszakba. Hiába az igyekezetem, fedetlen szórakozóhelyre mentünk még is, aminek meg is lett a böjtje: kétszer is eláztunk… - most nem akarok itt azzal jönni, hogy én megmondtam srácok, de… én megmondtam srácok! : D – és ami viszont pozitívum volt az est folyamán, hogy találkoztam egy kedves ismerősömmel, volt iskolatársammal a BKF-ről. [N. Ádám, ha ne adj isten, ezt olvasnád, akkor lécci jelentkezzél : ) nagyon eltűntél a buli végére… :/]
Bea, Géza, Orsi és Dávid hamar leléptek :/ Mi még maradtunk páran. Aztán már nagyon fáradt voltam, mert egész héten melóztam – meg melóból mentem a partira is – úgyhogy elindultam hazafelé és otthon bedőltem az ágyba, mint egy zsák krumpli : )
