Közösségi oldal

Friss hozzászólások

Folytatásos regény... (part 1)

2009.06.04. 20:52 Gyarmati Krisztina

Ismét eltelt egy hétvége, ráadásul ünneplősös, hosszúhétvége. Bár engem csak közvetve érintett – mivel nekem a hétfő amúgy is mindig szabadnap, ugye –, mert a Janinak nem kellett suliba menni – meg nyilván másnak se – és tudtunk találkozni :) Node, ne szaladjunk előre…
 
 Szombaton munka után egyből uzsgyi haza, gyors tusolás, 2 perc duma anyuval és már is a távolsági buszon csücsülve bámulhattam a sztrádán a felezővonalakat. Bár az agyam totál máshol járt, a lábaimnak és a kognitív térképemnek köszönhetően egyik pillanatról a másikra a Keletiben találtam magam. Sőt, még valami olyasmi is rémlik, hogy felhívtam a Dömét… :)

 A Nagykátára suhanó vonat indulásáig volt még bő fél óra, hát gondoltam, addig jegyet váltok, veszek valami ennivalót és mit ne mondjak, a természet is igencsak szólongatott… tehát az aluljáró felé vettem utam, ámde leérkezve a következő csendélet fogadott:

 Vérfoltok a földön, törött piásüvegek... körbezárva az egész egy rendőrségi kordonnal, amit két kék felügyelt – gondolom, hogy el ne lopják a szalagot, vagy ilyesmi –. Mindegy, nem volt kedvem vicceskedni, mert az illemhelyiség pár lépésre volt a lezárt résztől és be kellett oldalazzak. Felemelő élmény volt 100 forintért pisilni, ráadásul egy olyan helyen, ami mellett lehet, hogy megöltek egy embert… ^^’ meg amúgy is… ezek a nyilvános vécék nem túl higiénikusak, azt hiszem ezzel mind egyet értünk. Jaaaa és azt vágjátok, hogy lehet odabent – nyilván egy arra kialakított részben, nem pedig a vécé kagylóban… - zuhanyozni (max negyed órán át, 500 forinttért)? o.O Nah nem mintha bárki is igénybe vette volna valaha. Már úgy szerintem. Mert akinek van saját háza, az otthon fürdik – nyilván – és akinek meg nincs, az meg ha összekuporgat 500 forintot, akkor úgy gondolom sanszosabb, hogy pálinkára költi vagy részletekben előfizet egy éjszakai pillangóra… Hangsúlyozom, szerintem.

 Most közel sem volt olyan örömteli a vonat utam – remélem érezni a cinizmust –, mint legutóbb Szegedre. A meditálásba fulladt semmittevésem csupán pár suhanc zavarta meg:

 Bár állati messzi vagyok attól, hogy akárcsak súroljam is a nyugdíjkorhatárt, de még is cefetmód képes vagyok megbotránkozni mikor 8-9-10 éves kis fiúk trágár és obszcén kifejezéseket szajkóznak bele a vakvilágba. Állítom, javarészéről azt sem tudják eszik-e vagy isszák… Tapasztalatból beszélek, ugyan is, van nem egy unokatesóm (fiúk-lányok vegyesen), aki beleesik ebbe a kvótába és mikor közöttünk, nagyobbak között szóba kerül a szex és a vele kapcsolatos dolgok, egyből vörösek, mint a kis triciklim anno – értsd: mint a pávián segge –.

 Node, emelkedjünk felül. Majd mikor az édesanyjuk meghallja a kis szeme fényük új beszéd sztilóját, akkor vagy beletörődik, mert a gyerek úgy leoltja mint a szemét, vagy kimossa a száját babaszappannal. – Itt mint egy érdekesség képpen, had meséljem el nektek, hogy mikor én kicsi voltam és nem a helyzetnek megkívánt módon viseltem magam, az anyukám leöntött egy pohár hideg vízzel, vagy ha nem volt erre lehetősége akkor azt imitálta, mintha ott akarna hagyni engem az utca közepén, mert neki rossz gyerek nem kell. És lássatok csodát, mára olyan kapcsolatot ápolok a szüleimmel, hogy bármit el merek nekik mondani, nem szólnak bele semmibe, de nem rejtik véka alá a véleményüket a tetteimmel/felvetéseimmel kapcsolatban. Nem tudom, ti miként látjátok, de szerintem ez így elég korrekt. –

 Nahszóval, leszálltam Nagykátán a vonatról, Maxi kijött elém és a papája átvitt hozzájuk – mármint a Maxihoz, nyilván –. Ámbár, ott éppen csak addig tartózkodtunk, míg kábé hármat számoltam és megsimogattam az egyik cicájukat :) Átmentünk a Bálinthoz, hogy egyeztessük óráinkat. Meglepő mód, nála találtuk Arnoldod. – Bár tagadják, de van egy sanda gyanúm, hogy érkezésünk előtt épp ledőltek egy fél órára. nem gondolom, hogy ezt túl kellene magyarázni, mind tudjuk ez mit jelent… :)Hamar megdumáztuk, hogy s mint legyen az este, aztán magukra hagytuk őket, hogy ne kelljen gyertyát tartani… :)
 Átcsobogtunk Szabihoz, s miután kész tények elé állítottuk, visszamentünk Maxihoz, egy kis kitérő után. Mire kettőt fordultunk, már csengettek is a srácok, úgyhogy kiszöktünk az éjbe. Már amikor a Bálinthoz sétáltunk, akkor is volt egy olyan érzésem, hogy ha a másik irányba indulunk el, már kábé Érden lennénk… de ez az elméletem megborult, mikor abba az irányba sétáltunk :D és hogy az út során mik derültek ki az Arnoldról nem írom le, mert nem akarom, hogy a Csabi megtudja, hogy az Arni csalja őt a fél faluval… óóó a fenébe! Nah mindegy. Egyszer úgy is fény derült volna az igazságra. Jobb előbb, mint utóbb... ^^’

 A srácok átvertek engem. Legalább is, eleinte szent meggyőződésem volt. De aztán rájöttem, hogy csupán más-más jelentést rendelünk a retró fogalmakhoz… :) nálam a retró zene, az a kategória, amire még a szüleim buliztak tízen-huszonévesen. Nekik meg a 4-5-6 évvel ezelőtti diszkó zenét jelent :)

 Jóóó, nem dől össze a Világegyetem és az univerzum is megmarad, na. Csak nem erre voltam felkészülve. De azért jó volt. Meg detox. – Oké, itt megint látom lelki szemeimmel a vigyort a kis pofitokon emberek. Hagyjátok már abba. Nem minden arany, ami fénylik… - Azért detox party néven híresültek el ezek a bulik, mert fillérekért szórják a piákat (mondjuk mihez képest) :) és nem, nem mentünk meg. Nahjó, a Bálint talán egy picikét. De tiszta aranyos volt :) én meg ugye szokás szerint, csak és kizárólag málnaszörpöt szürcsöltem – nyilván –.

 A nagy tombolás közepette Szabival meg Bálinttal elpilledtünk, úgyhogy lepihentünk egy sarokban és témázgattunk. Nem is gondoltam volna, hogy nekik is akadnak hasonló problémáik, mint nekem – egyértelműen nem a női gondokra értettem, Gugesz,tudom, hogy egyből arra asszociáltál, kis huncutt… - szóval, jó volt végre kibeszélni ezeket a dolgokat :) köszi srácok :*

 A sacperkábé fél órás lazulás után visszatértünk a parkettre és táncolgattunk zárásig. Az volt a haditervem, hogy egyből haza megyek a buli után, de végül úgy döntöttem túl fáradt vagyok ahhoz, hogy átszeljem a fél országot tökbágyadtan. Így hát Szabi párnáján hajtottam álomra a buksimat. Persze nem direkt. Nem akartam elaludni, mert tudtam, csak pár órát szunnyadhatok, és utána útra kell keljek, és hát a pár órás alvás jobban leszívja az energiám, mintha nem aludnék egyáltalán. De minekután nem volt egy idő múlva, aki ébren tartson, elnyomott az álom…

 Az óracsörgésre támaszkodtam fel az ágyon, de azzal a lendülettel vissza is estem. Nem éreztem motivációt arra, hogy felkeljek. Sőt… ;) de egy kis lustizás után kikászálódtunk a takaró alól és Szabi kikísért a buszhoz.

 Úgy érzem ki volt minden számolva, mert minden tökjól elértem és az álom is kiment a szememből, mire az utcánkban sétafikáltam. Persze az esőt rohadtul nem kalkuláltam bele semmibe, és 2× eláztam, és mire átestem a küszöbön, úgy néztem ki, mint az a bizonyos ázott veréb…

A bejegyzés trackback címe:

https://krisztyn.blog.hu/api/trackback/id/tr671164169

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

süti beállítások módosítása