Csimbumcirkusz

 Délkörül térem magamhoz, valami oltári nagy zajra. Az a két majom volt odakint a konyhában, a Dávid meg a Gergő. Mindig épp akkor támad kedvük viháncolni, mikor én az igazak álmát próbálom aludni… vajon ez puszta véletlen? Szerintem nem. 

 No, ha már kínkeservek árán elmásztam a fürdőig, hát letusoltam, kajáztam, picit kockultam is meg ilyenek, aztán már ott voltam, hogy jééé mindjárt 5 óra, le kéne tolna az arcomat a központba, mer’ randim van a Gyufával. Töksimán elértem a buszt is meg minden. Főleg, hogy anyuék vittek le a centrumba autóval... :D Aztán még picit nézelődtem, meg vettem ezt-azt a buszindulásig, hogy ne ácsorogjak ott, mint egy vidéki, aki fel szeretne jutni a fővárosba. És amúgy meg tényleg :D Lassan befutott a busz Zámorról, felszálltam Gyufa mellé és egészen az Etele térig élvezhettük a Volán nyújtotta kényelmet, mely feledhetetlen élmény volt. Most hazudtam :)

 Be kellett mászni a Bosnyákra, mer’ a Dömével volt egy bizniszünk, de onnan egyenest Kőbányára vitt utunk, az Imihez. Annyira örülök – már így visszagondolva –, hogy bár az emberek szeretnek megbotránkozni, de lusták hangot adni neki manapság… ^^ már csak azért mondom ezt, mert a Gyufa meg én totálisan meg voltunk menve, holott még semmilyen alkohol és más egyéb befolyása alatt nem álltunk. De ez a velünk együtt utazóknak szerintem pont ellenkezőleg mehetett át. Az igazat megvallva, tojtunk rá, mert rég mulattunk olyan önfeledten az utóbbi időben, mint akkor. Nem untatnék senkit a részletekkel, meg nem hinném, hogy Gyufa olyan kitörő örömmel hallaná vissza, hogy a blogomban boncolgatom a Ricsivel való kapcsolatát… :P

 Még az Őrsön vettem két óriás kiflit, mert majd megvesztem az éhségtől, de a buszon csak egyet sikerült elmajszolnom – ugyanis estére nem volt valami hűdefriss… – és a másikat felvittem egészen a kilencedikre. Amiben az volt a durva, hogy eltévedtünk Gyufával a lépcsőházban, pedig lifttel mentünk :D Lányos zavarunkban a nyolcadikon szálltunk ki véletlen :D no, de nem történt katasztrófa. Visszaszálltunk a liftbe és mentünk még egy emeletet :)

 Felérve, Imi már várt minket, én pedig ennek örömére a kezébe nyomtam a megmaradt kiflit. Nem sokkal érkezésünk után lementünk vásárolni egy kis muníciót az éjszakázásra, s út közben belebotlottunk a Suit-ba, ami persze nem a véletlen műve volt, hanem előre meg volt beszélve :) A nagy válogatás és üvegcsörgés közepette még ketten csatlakoztak hozzánk – tök ciki, de nem emlékszem a nevükre… Bocs srácok! ^^ –.

 Amint visszaértünk Imihez, a srácok egyből elkezdtek alkoholizálni. Én persze szokás szerint csak k-t ittam. Egy kis vb-vel keverve. Rakjátok össze :D Szóval, az a másik két fiú, ők tényleg csak gyümilét ittak, mert autóval érkeztek, ráadásul nem is maradtak sokáig :/

 Mi négyen azért elvoltunk. Sztorizgattunk, szopogattuk a málnaszörpöt, reppeskedtünk, meg ilyesmi. Meg a Misut (Imi cicája) próbáltuk megnyugtatni, illetve megtudni mi a csuda baja lehet… Az egyik srác elég fura állapotba hozta őt, és nem tudott napirendre térni. Fura hangokat adott ki meg ilyenek. 

 Már kajak nem emlékszem hányfelé indultunk haza, csak az maradt meg nagyon, hogy mikor Imi engedett ki, Misu kiszaladt az előtérbe, mire én megérdeklődtem, hogy nem gond-e, ha ott maradt, mire Imi közölte: „Neeeem, ő szeret lenni.” aztán én még hagytam egy kis hatásszünetet, hátha befejezi a mondatot, mondjuk azzal, hogy helikopter. De nem. Úgyhogy mintegy reagálva az előzményekre, közöltem vele, hogy "én is". Lefelé a liftben ezen mulatoztunk, meg még a buszra várva is., ezzel feledhetetlen vidám perceket  okozva a velünk várakozók pofijára.

 A hazafelé út fele homályba vész, ugyanis félálomban voltam. De próbáltam addig aludni, míg nem vagyok egyedül, hogy mire meg de, addigra legyek olyan éberálomban, hogy nehogy megint elmenjek a busszal a Világ végére. Ahogy hazaértem, le is dőltem, és amint párnát ért a fejem, már aludtam is.