Közösségi oldal

Friss hozzászólások

Valentín napi vergődés :D

2009.02.15. 16:18 Gyarmati Krisztina

 Ismét belevetettük magunkat pár kedves barátommal – Gyufa, Niki, Timi – a nyüzsgő fővárosi éjszakába. A Blahán Olivér csatlakozott hozzánk és újfent megcéloztuk az Akácot… :)

 Odabent csalódottan konstatáltuk, hogy már a sámlikat is befoglalták… így maradt a pulttámasztás egy darabig, de hamar ütöttünk magunknak tisztességesebb helyet. Negyed éjfél körül befejezettnek tekintettük az alapozási fázist és útnak eredtünk a Gödör felé, gyalog szerrel. A csajok azt hitték eltévedtünk, pedig én végig tudtam, merre járunk! :) Egy időre viszont Gyufa hite is megingott, ezért elindította a következő párbeszédet:
Gyufa: Hol van a Gödör?
Én: Én látom!
Gyufa: Hol látod?
Én: Nah jóóó… nem látom, de tudom, hogy ott van!

És ahogy elmutattam a helyes irányban, 2 perc múlva már valóban láttam 
és ők is! :) 

 Ahogy odaértünk a lépcsőhöz – teszem hozzá, már addigra totál szétfagytunk –, leesett az állunk, mert irtó hosszú sor kígyózott a bejáratnál… Beletelt jó fél órába – vagy mégtöbbe, de nem mertem levenni a kesztyűm, hogy megnézzem mennyi az idő, mer’ féltem, hogy letörik a kezem csuklóból … –, hogy bejussunk, és sajnos azt kell mondjam, hogy rohadtul nem érte meg – és ez a többiek véleménye is –.

 Lehet, hogy velem van a baj – vagy pedig oda a képzelő erőm –, de totál lehetetlenségnek tartom, hogy full tiszta embereknek tetszhet ez a fajta zene… Itt szerény megítélésem szerint vagy mindenki be volt tépve – ezt tartom a valószínűbb verziónak a látottak alapján –, vagy minimum az alkohol adta mámortól voltak matton. A barátaim egy darabig tudták bennem tartani a lelket, de eljött a pont egy idő után, amikor kezdtem picit befordulni, így felmentő seregként jött a vbk – bár, jellemzően az utolsó negyed méteren kilötyköltem a dzsúzomat, miután átverekedtem magamat a szardíniás dobozt idéző tömegen… de szerencsére nem veszett sok kárba! :), és neki köszönhetően v.milyen szinten képes lettem azonosulni a hely szellemével… de azért nem vittem túlzásba! Bár az egyik taktus egy pillanatra lábdobot idézett elő, ekkor támadt egy kósza gondolatom, hogy megmegyek, de ahogy a következő ütemet meghallottam rögvest kiábrándultam.

 Hajnal kettőig bírtuk ott ki – de már-már az őrület határán voltunk mindannyian –, amihez az a srác nagyban hozzájárult, aki pár méterre tőlünk vergődött :D Eleinte csak támasztotta a falat, aztán leült a földre, majd egy idő után összegömbölyödött, aztán pár perc múlva eldőlt, s végül teljesen elterült a földön… :D

 Nah szóval, elindultunk az Oktogonra, mert veszettül megéheztünk. A non-stop gyorsétteremben telt ház volt, csak épp a „MEGTELT” táblát nem akasztották ki, pedig nem ártott volna… Sehol nem volt egy deka hely sem, még azon az izén is ettek, ahova a koszos tálcákat kell tenni ^^ Lementünk a lépcsőn, mert Gyufa szerint „Ott kell legyen hely!” és hát persze nem volt. De mivel állva nem igazán szeretek enni, így fogtam magam és leültem a lépcsőre. A többiek követték a példámat.  

 Azt nem állítom, hogy jóllaktunk, de az éhhalált sikerrel leküzdöttük legalább, így haza indultunk.

 Ahogy sétáltunk az éjszakai busz felé, Niki kicipzárazott kabátja miatt, hasonlóságot vélt felfedezni jómaga és Penge között… :D „…azt megyek, mint a Penge! Figyeld a Pengét!” :D

 Aztán úgy vélte, hogy benéztük a buszmegállót és így rossz helyen ácsorgunk, de megnyugtattam, hogy a helyzet magaslatán állok, és ezt nyugtázva így szólt: „Tinám, szeretném, ha mindig szólnál, ha tévedek. És azt is, ha most szólnál!” Hát szóltam! :D

 Nagy nehézségek árán kivergődtünk az Etele térre, ahonnan még jó pár órán át nem volt lehetőségünk tömegközlekedéssel hazajutni, így kénytelen voltam édesapámat felébreszteni hajnalok hajnalán :(

 És az én bátor apukám félelmet megvető bátorsággal dacolt a mumusoktól hemzsegő sötét éjszakával, hogy hősiesen megmentésünkre siessen, s bár a jegyeket vissza nem váltotta, de mindenkit egészen a kapualjig szállította a kölyök taxi utasait :D

 Tanulság: Előbb tájékozódj a bulikról, mielőtt beléjük csöppensz! :) És számomra egy plusz konklúzió, hogy többé nem megyek a Gödörbe – hacsak nem valami számomra kedves előadó lép fel –, mert eddig 2× voltam ott, és mind 2× megbántam… :/

____@__/°


 

A bejegyzés trackback címe:

https://krisztyn.blog.hu/api/trackback/id/tr68944649

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása