Ahogy megbeszéltük Olivérrel, 3/4 9-re ott voltam tegnap éjjel a Blahán, az aluljáróban. Míg vártam őt meg a Mátét, és ácsorogtam ártatlanul a metrókijáratnál, kellemes meglepetésként ért, mikor megpillantottam egy kedves, rég nem látott barátomat és míg a srácok oda nem értek, elvont a figyelmem, amire mód felett szükség volt - merthogy ugye aluljáró, Blaha, éjszaka... -, mivel egy rosszarcú úniós olasz ott hegedülgetett - teszem hozzá, elég hamiskásan -, és ha még 2 percig kénytelen lettem volna rá fókuszálni, képtelen lettem volna megállni, hogy ne húzzam a fejébe azt a hegedűt... No de a srácok odaértek, és megcéloztuk az Akácot.
Hely már nem nagyon volt - úgy tűnik, hogy 9-kor kezdeni az alapozást, már későinek bizonyul... -, így maradt a köbö szamárpadnak megfelelő hely: 2 rozoga asztal és 4 sámli :D Lecuccoltunk, majd kikértük a számunkra elegendőnek vélt mennyiséget, de akkor még nem számoltunk a franciákkal... no de ne szaladjunk előre... ;) Szóval, iszogattunk, dumázgattunk meg ilyesmi, bár mire kiszolgáltak, addigra a helyünkért több ezer forintot is akartak fizetni... Ugye milyen nagy úr a szükség? - Másként szerintem senki sem lenne hajlandó órákon át egy sámlin ücsörögni, pláne, hogyha szeret minél több pohár fenekére nézni, rövid idő alatt. - Mire végre kiszolgáltak, már tényleg igazán szomjas voltam ám, a pultos nőci meg totál idegbajos... :) Helyet foglaltunk a sámlinkon, és már éppen kezdtünk volna jól lenni, amikor beállított egy köbö 8-10 fős francia csoport (minimum 30 évesek voltak, de szerintem volt ott sokkal idősebb is), a srácok éppen könnyíteni voltak magukon, úgyhogy nekem kellett foglalni a királyi ülőalkalmatosságokat meg ilyesmi...
Nah, hát persze a franciák, pont lesz*rták, hogy mit magyarázok ott nekik, éppen csak törték a magyart. Még valamelyest angolul talán zökkenőmentesebben folyt a kommunikáció, de nem jutottunk dűlőre. Ígyhát letelepedtek körém, de ez az egész így fél perc alatt zajlott le. A srácok még mindig sehol, nekem meg ezek ott lökték a süket dumájukat, amit nem is értettem ráadásul. Annyit tudtam kivenni, hogy v.mi "biznisz" miatt jöttek kis hazánkba - és a heves bólogatás közben nyugtáztam, hogy hazamenni meg elfelejtettek - végre visszatértek a fiúk, és hát enyhén szólva meg is illetődtek, hogy mi a rosseb történt pár perc alatt. De hát ugye, így egyszem gyenge és védtelen kislányként most én mit tudtam mást kezdeni a helyzettel, minthogy tűrök? :/ Aztán nagy nehezen visszafoglalták a srácok a sámlijaikat, de hát nem tudom még így utólag sem eldönteni, hogy jól tették-e... merthogy pár francia forma elkezdte simogatni a hátukat, meg így cirógatni őket, vagy én nem is tudom, hogy fogalmazzak... lényegében kezdett kicsit meleg lenni a helyzet... :D Eleinte megpróbáltak hárítani, de a franciák elég elszántnak bizonyultak, nem szerettük volna, hogy elfajuljon a szitu, ezért leküldtük a maradék üdítőt poharainkból/üvegeinkből, és dobbantottunk.
Ahogy kiértünk a csehóból, picit megkönnyebbültünk, de azért párszor hátranéztünk - nem vagyunk egyébként paranoiásak, csak a srácok féltették a seggüket... :) - Elindultunk a Living Room felé, meg oda is értünk viszonylag hamar, csak a securitisokat pechünkre mókás kedvükben leltük, minek eredményeképpen a K2-ben kötöttünk ki... Ott hozzácsapódtunk Gyufához, Suithoz és Amerigohoz. Elbóklásztunk ott - számomra az a hely egy labirintus volt, és mellesleg full Trainspotting feelingű az egész kóceráj... - míg lezajlottak ezek a "fellépések"... ^^ Aztán hajnal 1-től szabad volt a mikrofon, amit Gyufa és Ame' ki is használtak több ízben is :)
Később fellelhetőek voltunk a ház több pontjában is, kerestük a helyünket, de nem nagyon találtuk. Olyan 3 óra körül fel is adtuk és letelepedtünk. 
Kibekkeltük az időt, az első járművekig, hellyel-közzel. Sok új élménnyel gazdagodtunk, de a 20.-ai éjszakánk 100%-osan zúzósabb lesz, és úgyhiszem, akkor nem lesz részünk semmi negatív élményben, bár az Akácot bejátsszuk akkor este is bemelegítésnek... :)
