Amikor utoljára koptattam sun city flaszterét, nyár dereka volt, és cunami. Igazi rohadt nagy vihar, ami több órás vonatkéséseket eredményezett. Meg egyáltalán is, csoda, hogy elértünk a Nyugatiig abban az időben. Ráadásul a krú létszáma is megcsappant, hiszen ki szeret egy viharban útnak indulni az otthonától mintegy kétszáz kilóméteres (tor)túrára? Hát Zsó, Pítör, és jómagam :] Na nem mondom, hogy követendő példa az akkori körülmények között, de a fanatisták már csak ilyenek :]

Múlthét szombaton sem volt ez túlságosan másként: eső, orkán erejű szél, többkiló ruharéteg, szendvics és üdítő a táskában, vonatjegy a kézben, indulás a 12-es vágányhoz. Ellenben egy kis ez, meg az hiányzott...

Például Zsó, ugyanis ő nem tartott velünk - köszönhető ennek a borasztóan szemét időjárásnak -, meg hogy többen mentünk volna most is, viszont az egyéb tényezők miatt ismét csökkent létszámmal vágtunk neki az útnak. Valamint, rá kellett jönnöm, az utazás terén is van kellemest a hasznossal fless, mert a 8 fős kabinban 4 ember (Peti, Zsoc, Balázs, én) mellé előszeretettel ülnek be mások, akik miatt nem lehet semmit sem csinálni, meg semmi személyesről beszélni. Ha meg még is, akkor olyan furán tudnak nézni az emberre, mintha nem lenne ép. - Vajon a mai nagy öregek is voltak valaha fiatalok? - Na bezzeg, mikor Egerbe jártunk le és egy kabinban 11-12-en ültünk... régi szép idők :]

 Na mindegy. Végülis a vonatok nem késtek, és érdekes mód, ahogy egyre közelebb értünk Szegedhez, egyre alábbhagyott az eső és a végén még a nap is kisütött. Kellemes sétát tettünk - ismét - a Tisza partra, Blankával, Typeal és egy-egy barátjukkal kiegészülve, miután taliztunk a Kárászon. Szívesen nyaltam volna egy pár gombóc fagyit, csak túl későn értünk le. Talán ott ettem eddig a legfinomabb fagylaltot. Egyébként pedig jégkrémpárti vagyok. Sőt, leginkább Cornetto párti... már csak úgy mellékesen :]

 Erről jut eszembe: napfény városa így, sun city úgy... de vajon tisztában vagytok-e vele, hogy miért emlegetik így Szegedet? Nem hiába, hiszen azon a ponton éri hazánkat a legeslegtöbb fény - sacperkábé több mint 2100 óra - évente. Klassz, mi? :]

 Jajj, és tényleg. Majdnem elfelejtettem megemlíteni a kirándulásunk apropóját: IFS - Túlóra LP lemcsibemcsi. Bizony, vééégre jön a második lemez! 1-2 hét és landol a polcokon. Suhúúú :] Bár Ianaa helyett FMaN-t hallhatjuk Filo és SoH mellett, de így is szuperjó koncerten tombolhattunk a srácokkal. És azt hiszem - Döme "fogd be a füled" -, a Túlóra sokkal zsírabb lett, mint az Éjszakai műszak. Talán egy szám volt, ami nem tetszett - a La Cosa Nostrás -, de az már az album előzetesben sem adta annyira. A "demo" alapján viszont a többi bejött, meg a bemutatón is. Csak így tovább fiúk! ;]

 Később a Samurai Flow, majd a Hősök követte őket a színpadon. Fú, hát nem volt semmi :D Eckü sörivóversenyt rögtönzött, amire két lányt invitált magukmellé a nézőtérről, majd söröspólóversenyt... Csak azt felejtették el, hogy ez nem Almádi, és még nyár sincs :D

 Egy apróbb malőrnek köszönhetően rájöttem, hogy a buszállomás mennyire közel van a Garaboncziáshoz. Kár, hogy csak most... a hónap végén bezár a hely. Kár érte. Szerettük.

 A hazafele utat a Nyugatiig majd' végig aludtuk a srácokkal. Tök mázli, hogy ilyenkor sehol egy nyugdíjas, aki ránk szólna, hogy mit terülünk el az ülésen. Ilyenkor - ha a szüleim nem neveltek volna illemtudónak - olyan szívesen megkérdezném, hogy ők ülve szoktak-e aludni. Mondjuk tuti jönnének valami kioktató szöveggel az ősidőket emlegetve, hogy mikor ők fiatalok voltak, ilyenkor otthon aludtak az ágyukban. Na, nem mintha én nem aludtam volna szívesebben az ágyamban. De ha már Szeged, akkor vonat. Nincs mit tenni. És persze, nagy valószínűséggel az egész koncert-mizériát meg sem értenék, ami remek kilátás a közelgő nyárra nézve, mikor ismét nyakunkba vesszük a világot... ;]