Fogalmam sincs róla. Én viszont teljesen jól alszom egy-egy hajnali posztolás után - már ha addigra nem jön álom a szememre, csak úgy, önszántából -.

 Ez azon kivételes jellemmel megáldott poszt, melyben nem a Világfájdalmamat foglalom sorokba, és nem is egy felejthetetlenként megélt élményemet. Azt hiszem, elég régen éreztem már ilyen nyugodtságot, de tetszik ám nagyon :] Olyannyira, hogy ennek örömére - hirtelen felindulásból - vázolok nektek egy kis életképet a családom minden napjaiból, de csak ha cserébe a továbbra kattintotok :]

 A skacokkal való délután csocsó cselendzs - ami szimplán baráti mérkőzésekből állt, egyébként - után, Zsófit félig elkísérve, a nagyinál kötöttem ki, ahonnan este apa haza hozott. Mami csomagolt nekünk krumplifőzeléket, ami irtó fini lett ám. Ezt onnan tudom, hogy én még ott nyakig belemásztam a lábasba - nyugi, nem disznólkodtam: merőkanállal - és kétszer is teleszedtem a tányéromat :] És bár mama megkínálta aput is, ő inkább itthon kívánta elfogyasztani a vacsora rá eső részét. Apu, apu... hiba volt. Az meg még nagyobb, hogy azt a kanyart a vasúti kereszteződésnél olyan gyorsan vetted be. Bizony, kiborult az ennivaló. Szanaszéjjel folyt a kisbusz hátsó szektorában :/ Na, ez most tényleg pazarlás volt: oda a finom vacsora. Francba :(

 Hát, azért biztos, ami biztos, becsekkoltam mekkora ténylegesen a baj, és hát sajnos valóban ki volt terülve a főzelék a hátsó üléssor alatt - tiszta mák, hogy lebukfencezett a tál, és nem az ülés lett csupa kulimász, nem? -, mint a Nagyalföld... Ahogy elhúztam a tolóajtót, akaratlanul is elkezdtem nevetni, mert elég mókás látvány volt. A nagy izgalmakra való tekintettel apa is odalépett mellém, és amint szembesült alkotásával, közösen úgy döntöttünk, jobb, ha visszazárjuk, mielőtt elönti az udvart is a kiáramló krumplifolyam. Ajjaj...

 Apu - tudván, hogy úgy is fény derül a bűntényre - színt vallott anyának. Mondanom sem kell, hogy ezt anyukám nem tolerálta kiváltképp... viszont Dávid nem válságként élte meg, hanem vicceskedve felszólította a családot: ragadjon mindenki kanalat, mert a kocsi padlóján apa megterített vacsorához :D Bár, én nem mondom, hogy nem sajnáltam azt a tökfini főzeléket, de nekem már tök8 volt, mert én a nagyinál bezabáltam :] És legalább apa is tanult ma valamit: vezess nyugisabban, és - biztos, ami fix alapon - vacsorázz meg maminál.