Vasárnapi a reggel 8 óra körüli ágybakerülésemnek hála, igen keveset tudtam csak aludni. De a cél szentesíti az eszközt - ahogy szokták mondani : ) -, úgyhogy nem bántam.
Zsófival még gyors tanácskozás a nagy eseményről, majd készülődés és indulás. Etelén taliztunk - mint rendesen -, a Ferencieken bevásároltunk, majd egy kis kóvájgás után megleltük a helyes utat a Móriczról... szerencsére volt időnk szerencsétlenkedni, kivételesen. 
Úgyhogy nem késtünk el, és még picit szusszanni is tudtunk az ölelkezés előtt.
Már nem titok: a mi Pítörtünk diplomaosztóján voltunk. Bizony, Mándly Péter már diplomás ember! : )
Senkit sem avattunk be, nehogy kiderüljön és útját álljuk a meglepetésből való örömfakasztásnak - legalább is reméltük, hogy örülni fog... : ) -. Missön komplíted. Csak úgy ragyogott a kis pofija az ifjú kommunikációs szakemberünknek : ) Öröm volt nézni azt a csendes mosolyt : )
