Az átlagos - márminthogy mihez képest... - esti lézengéseinket ezúttal megspékeltük egy kis tűzijáték nézéssel. Bár, nem sokat láttunk belőle, de az már más téma : )
Zsófival randiztunk a titkos helyünkön, aztán elindultunk a többiek elé a Gellérthegy vízeséséhez. Bár sokáig nem értünk el, mert a rend őrei utunkat állták... Vissza kellett fordulnunk, mikor már majdnem elértük a fürdőt. Nos, ez két dolog miatt zavart: a tömeg, ami szintén visszafelé sétafikált, meg az, hogy át kellett helyezni a találkozási pontot. Utóbbi nem lett volna nehéz, csakhogy ugye a Petinek nem volt telefonja - lásd: előző poszt -, úgyhogy nem tudtuk sehogy sem értesíteni változásról. Arról nem beszélve, hogy én mondtam neki, hogy úgy jöjjön, ahogy... és már délután 6-kor lehetetlen volt olyan módon átjutni Pestről Budára.
Miközben hívtuk Pítört, jött velünk szembe a Gábor, aztán felhívott a Nóri, hogy nem tud átjönni Budára, mostmilesz? Megnyugtattam, hogy mi sem Pestre.
Na, tökjó. Mindenkinek tudtunk szólni, hogy a bázispontot áthelyeztük, csak a Petinek nem... egy cseppet kétségbe estünk, és ebből fakadóan felmerült a kérdés: hogyan tovább? :/ Mivel a többiek - észrevettétek, hogy sokszor használom ezt a gyűjtőfogalmat? Tiszta Lost fless, nem? És most kajak illik is a szituhoz :D - a Szabadság hídon tudtak csak átjönni Budára, elindultunk arrafelé. Na és mit gondoltok, ki állt a híd lábánál? : ) A Peti. Juhúú! : )
Már csak a Nóriért izgultunk, hogy odaérjen ő is, míg egyszercsak megszólalt a telóm... nem engedik át már ott sem. Ajvé. Nem engedik át már ott sem. Bemérgesedtünk és átrongyoltunk a hídon, egyenesen a Nóriig - volt egy kis közjáték ám viszont, mert a Pítör előhúzott egy zacskó gumimacit a zsebéből : ) de hagytunk ám Nórinak is : ) - és együtt szenvedtük át magunkat Budára, ami nem volt egyszerű, de legalább annyira fárasztó viszont igen. Meg kellett kerülni az egész Világmindenséget, meg át kellett menni egy parkon, ahol elég érdekes emberek voltak - ezt nem részletezném, mert nincs jogom ítélkezni, de azért van orrom, meg szemem... vááá... >.< -, de ami nem öl meg, az ugye állítólag erősebbé tesz : )
Fú, meg Zsoc volt nagyon aranyos, mikor meséli nekem, hogy miközben jöttek a bázis pont felé, hallotta, hogy kiabálták, hogy "Villogót, villogót!" és hogy mi az? : ) Elmondtam neki, erre nem sokkal később jött velünk szembe egy nő, teleaggatva villogókkal :D
Nagy nehezen levergődtünk a rakpartig, mikor is eldöntöttük, hogy az a hely kielégíti az estét illető igényeinket. Nosza, irány a bolt. Vettünk gumicukrot - megjegyzés: végre találtam egy olyan fajtát, ami mindenkinek ízlik. Kakadus gumicukor powaaa : ) -, ropit, innivalót, meg ilyesmiket. 
Aztán vissza a helyünkre, ahol már egyre többen voltak a népek, de azért még odafértünk kényelmesen és mivel még bő egy óra volt a tűzijátékig, témázgattunk.
Ahelyett, hogy Gábor celebségét taglaltuk volna, meg adott volna nekünk ingyen autógrammot, inkább azon viccelődtek a skacok, hogy mennyire hasonlít a Tina a Tibbához... Dejó. Hirtelen felindulásból rávágtam, hogy "jó hogy már nem Tinuccsi..." és onnantól nem volt megállás... mivel víz közelben voltunk, jött a halott Tinuccsizás - aki nem vágja a témát: www.youtube.com/watch -, és egyebek... minek az embernek ellenség, ha ilyen barátok veszik körül? ^^'
A tűzijátékból nem sokat láttunk, mert végig dumáztuk az egészet gyakorlatilag. Viszont kellemes este volt, ismét : ) és kivételesen senki sem sérült meg, nem hagyott el senki semmit sem, és éjfél előtt hazaért mindenki - még Zsoc is, aki szóvá tette, hogy ha eléri az utolsó vonatát, legalább nem ölik meg hazafelé... ^^' - . Szóval, rendhagyó este volt. Viszont, legalább annyira emlékezetes : )
