Jól tudtam, hogy a múlthét még tartogat nekem ezt-azt - bár tény, hogy a péntek éjszakánál tetőzött : ) -.
Szombaton nagy nehezen hazavergődtem, és ágybabújtam fél5 tájékán. Nem sokra emlékszem, úgyhogy valószinűsítem, hogy ahogy párnát ért a fejem, már aludtam is mint egy medve - nem olyan hangosan, hanem olyan mélyen... - : )
Persze nem vagyok elég elővigyázatos, így nem gondoskodtam a mobilomról. Mintha ráéreztek volna egyesek, hogy mekkora egetverő szükségem van a törődésükre egy ilyen nehéz nap után: szinte óránként fel-felébresztett valaki. Őszintén szólva, szartam rá. Sajnálom, tényleg skacok, de extra fáradt voltam, ami ritkán van.
Vasárnap reggel fél8-kor édesanyám kelettett, hogy menjünk strandra és szedjem össze magamat. Hát jó. Erőt vettem magamon és uzsgyi a tus alá. Nem sokkal később anyukám rámnyit és közli, hogy nem megyünk, mert összevesztek az öcsémmel... Dejó.
Ha már összekaptam magam, próbáltam menteni a menthetőt: békíteni. Persze, eredmény nuku. Viszont Dáviddal hirtelen kitaláltuk, hogy elmegyünk az Outeltbe venni pár dolgot, hátha van valami nekünkvaló, baráti áron - vagy még olcsóbban -.
De mit is gondoltunk? Hogy elmegyünk, vásárlunk, nézelődünk, hazajövünk? Hogyne. Odaértünk, szállnánk ki: nem lehet felhúzni az ablakot. Váááá. Félrehúzódtunk - azért még sem akartuk a parkolóban művelni az autószétszedést, még rosszra gondoltak volna az emberek... - és Dávid szétkapta a bal oldali ajtót. De nem tudta megszerkelni, sz'al mentünk haza. Gondoltam én, mennyire tartalmas nap volt, meg milyen vidám. Aha.
Aztán a srácok kitalálták, hogy kimennek motorozni a lőtérre, meg Ádám kérdezte miért nem megyek velük. Hát persze. Én meg a krosszmotorozás... az kábé három külön dolog : )
Maradtam otthon, amit jól tettem, mert egyrészt nem értek haza még este 6-ra sem - én nekem meg akkor kellett indulnom otthonról -, a másik pedig az, hogy így el tudtam menni Maráékkal Agárdra : )
Idén akkor először voltam stradon. És tejóég, milyen nagyon koszos a Velencei-tó. Eszméletlen. Meg ami még eléggé dühített, hogy 3 büfé van az egész szabadstrandon, és mindnél kilóméteres sorok kígyóztak. Persze, hősiesen kiálttuk az egyiket, és azt gondolom, hogy aki képes a végsőkig kitartani, az igazán megérdemelne legalább egy ingyen üdítőt, vagy egy jégkrémet... De persze nem adtak... ^^
Éééés a legjobb: 18-án irány újra Szegeeed! Ugyanis, nemrég értesültem erről ------>
