Pici aggodalommal indultam útnak reggel - ismerve a szlovák-magyar helyzetet -, viszont már egyrészt beígértem, másrészt meg tényleg szerettem volna ottlenni és megtapasztalni mi a stájsz arrafelé. Arról nem is beszélve, hogy még előtte sosem voltam Magyarország határán kívül.

 Olival és Balázzsal a fél2-es vonaton ültünk, mikor kihúzták alólunk az állomást. A hosszú út alatt azon tanakodtunk, hogy a flyeren szereplők vajon mit adhatnak elő a színpadon egy nyelvtörvényes demonstrációféle fellépésen. Igazandiból egy trekket tudtunk csak kábéra odavonatkoztatni (Hősök - Honfoglaló), semmi egyebet. Bár, poén szinten felmerült - már, ha lehet az ilyet annak nevezni -, hogy Fluor majd biztos előadja a remekbe szabott, ékes magyar szavakkal fűszerezett dalát (ezittaz)... Lehet, hogy ráérzett a srác, hogy mennyire szeretnénk hallani az említett trekket, mert rögtön a második dala - legalább is, ha jól emlékszem... az is lehet, hogy a harmadik volt csak - ez a szám volt >.<   Az már viszont tényleg mókás az egészben, hogy ennek a trekknek a bítje nagyon adja a részemről. Hát igen, a szöveg tartalma már jóval kevésbé...

 Mikor odaértünk a rendezvény területére, picit furán éreztem magam. Mindenfelé ex Night Child-os tagok, meg az ő fanjaik mászkáltak. Olyan érzésem volt eleinte, mintha egy darázsfészek közepén lennék és bármikor megcsíphetnek - bemarhatnak, vágod... :/ -. Végül is kiderült, hogy túlon túl aggodalmaskodó vagyok. De hát jobb félni, mint gyorsan futni, nem igaz?

 A lehetőségekhez mérten elvegyültünk, és próbáltam saját tapasztalatokra szert tenni a fent említett embereket illetően, nem pedig a hallottakra alapozni. Na és igen, itt volt is egy csavar, úgymond. Mert várható volt, hogy azok után, hogy FankaDeli Feri lemondta a rendezvényen való szereplését (Két szomorú történet c. posztban kifejti a miértjét), valaki tuti lovagolni fog a témán. Ennek ellenére, akiktől nem lett volna meglepő a szitkozódás meg piszkálódás, azok kussoltak - legalább is nem a színpadról "lázították" a közönséget -, akikről

 Míg vártuk, hogy José színpadra kerüljön, lézengtünk és bohóckodtunk. Namármost, ezt értsd úgy, hogy találtunk egy 4 személyes hintát, Vicával beleültünk, és a srácok valami eszméletlen erővel elkezdtek lökni és a hinta totál kilengett

 Oké, picit túloztam. De csak picit. Tényleg nagyon fostam - nyilván, képletesen értve -, hogy az üveg után esek. A srácok erősen löktek, és folyamatosan. Meg egyébként is az volt nagyon rossz, hogy az ülés része, meg a talp rész ellentétesen mozgott - úgy kell lökni, egyébként -, és emiatt bármi másnak éreztem, csak stabilnak nem. De amibe nem halsz bele, az állítólag erősebbé tesz... : )

 Josét lassan hívta a kötelesség, minket pedig ezáltal az első sor. Klassz volt, csak kiba' kevesen voltak a színpad körül, ami picit zavart. Na igen, ez a hátránya azoknak, akik nem a rendezvény közepén/végén lépnek fel... Miután átadta a helyet, lefaroltunk a sarki csehóba és becsekkoltuk milyen arrafelé egy késdobáló. Konzekvencia: ingyen szauna.

 Mire visszaértünk, pont olyan "só" ment a színpadon, amire abszolút nem voltunk vevők, úgyhogy leheveredtünk a fűbe és indult a délutáni Dumáljuk meg - valaki emlékszik rá még egyáltalán, mi volt az? Nem? Nemcsoda :D Konta Barbara vezette, anno. Olyasmi volt, mint a Sebestyén Balázs által reprezentált kulturális műsor, csak csajos bajokról szólt, nagyjából -. Fú, na ennél a résznél volt egy kisebb malőr, amiért Zsófi megrovásban fogja részesíteni a Balázst, meg talán még jól sarokba is állítja majd. Ajjajjj... Merthogy, ugyebár Zsó nem jött velünk [ : ( ] és a tudtomon kívül rábízott a Balázsra - tudom mire gondolsz... kábé a kecskére káposztát tipikus esete... -, és a lelkére kötötte, hogy még az illemhelyiséghez is kísérjen el. Ez az, ami a Balázsnak eszébe is jutott a kellő pillanatban, csakhogy - és most figyelj - amilyen ügyesen elkísért, legalább annyira frankón ott is felejtett - nemérted?! :D -. Ő is tiszteletét tette a mosdóban - persze, a kisfiús matricásban -, majd sikeresen visszament a többiekhez, engem hátrahagyva... se'gond, érted. Visszataláltam. Sőt, be sem köptem a Zsófinak. Egészen ezidáig :D Na, hát most mondd meg Zsó, bármi történhetett volna velem azon a legalább 200 méteren, nem? :/

 Egyszercsak felcsendült a távolból Fluor tudinni Tomika hangja. Amióta a Peti beleültette a fülembe azt a bizonyos trekket, és teljesen - nanáhogy - véletlen rátévedtem a srác weboldalára - ahol olvastam, hogy "pörgős mix" formájában tolja a fellépéseket -, kíváncsi lettem, milyen is egy ilyen ember a színpadon. Ugye, mint említettem már feljebb, szerettem volna - és ezt bármire értve vedd - saját benyomás alapján elhelyezni az idézőjeles halmazaim valamelyikében, nem pedig a másik véleménye alapján belökni "csak úgy" az egyikbe. Háááát, meg kell mondanom őszintén, nem lettem okosabb. Legalább is, nem sokkal. Mindenesetre, az elég kiábrándító volt, amikor egy ilyen kaliberű rendezvényen - ahol a magyar nyelvért álltunk ki elvileg... - felcsendült az a szennydal - amiben minden van, csak szép magyar szó nincs -. De a bítje változatlanul bejövős. Nyugodtan marjatok be érte, ez az én blogom és azt írok bele, amit akarok. Arról nem is beszélve, hogy bárhol és bárkivel szemben vállalom a véleményem.

 Már nem emlékszem, hogy utána volt-e még valami, vagy egyből jöttek-e a Hősök... már az magában eufórikus élményt nyújtott, hogy Eckü póló nélkül ragadott májkot, de az, hogy megspékelte egy olyan volumenű kérdéssel, mint az "eleget drogoztatok ma már?" - nem vagyok tuti biztos, hogy pont ezekkel a szavakkal, de ha a szita agyam nem csal, akkor ja -, na az maga volt a teljes katarzis. Azzal, ha valaki magánakciókat szervez a kis otthonában és önbutításba kezd, az ő dolga, csinálja. - Úgy sem tudod meggyőzni, hogy "a drog rossz". Pláne, ha olyan mentsvárral él, hogy "dehát valamiben meg kell halni..." és érted, most erre mit tudsz válaszol? Hogy "ha ezt a végcélt óhajtod elérni, jó úton haladsz"? Pff... én kérek elnézést. - De az, hogy másokba sulykolja, hogy trendi, menő, űberfasza... pláne, hogy egyesek meg be is dőlnek és rámozdulnak különböző cuccokra... ehhez, bár rossz szájízzel, de csak gratulálni tudok.

Fú, picit elragadott a hév. De a lényeget remélem fogtad.

 Szóval, az utolsó vonatot nem ártott elérni, mivel másnap nyárzáró oesgézni valónk volt - És aucs. Itt kénytelen vagyok megjegyezni, hogy az idei OSG himnusz nagyon fülsértő volt a számomra. Már legalább is a refrén... Mi a gurítás tes'?... TES'. váááá, nagyon idegesít a testvér szó eme lebutított formája. A tesó még elmegy, meg én is használom, meg kábé 1000 éve mindenki más is. A 2010-esben már csak egy hangsúlyozott, erőteljesen TÉ fog hallatszani? Jézusomember, ezdegáz. Ja és még annyit, hogy állítólag a 10. OSG volt az utolsó, de majd hiszem, ha látom. - és nem akartam átvegetálni az egészet, hanem véghez akartam vinni a lehetetlent, amit elképzelni nem tud senki. Najó, maximum a Beus, a Gyufa, meg az Ádám. De nem lövöm le a poént, majd a következő poszt megvilágosítja az elméd, barátom.

 Megint sok-sok szócséplés, a nagy büdös semmiről. De, legalább valamiben jó vagyok. Ha már az írásban nem annyira : ) - említettem már, hogy a kifestőkönyvben többnyire sikerül már a vonalak között maradni a színes ceruzákkal? ergo: fejlődőképes vagyok. Klassz, mi? -

 Már így is elég hosszúra sikerült ez a poszt, ha eddig netán elolvasta valaki, adósa vagyok egy zacsi nógrádi ropogóssal - Zsófinak kettővel, mert tudom, hogy bármennyit végigolvas, amihez közöm van :* -, a számlát az e-mail címemre kérem beszkennelve elküldeni. Ha nem tudod, így jártál barátom : ) Nos, tehát az utolsó koncertet még végig tomboltuk, mert Sub Bass volt a végszavas emszí, és az ő régi muzsikájit nagyon komázzuk. És itt volt a baj, mert annyira nagyon nagy partihangulatot kerekített, hogy nehéz szívvel köszöntem el a még ottmaradóktól, hogy nagyon. Aztán Balázzsal meg Jack-el útnak eredtünk az állomásra. Már nagyon offon voltunk és olyanokat haluztunk, mint atom. De nem gáz. Nem történt semmi baleset vagy ilyesmi. Viszont fontolgattuk, hazafelé váltsunk-e forintot euróra, ha már odafelé nem váltottunk. - Ebből is leszűrhető, mennyire pihentek voltunk. Meg abból, hogy Balázs vicceket mesélt :D jó, jó... volt közöttük pár tényleg mókás, aláírom : ) - 

 Jack éppenhogycsak felugrott a győri vonatra. Nekünk meg köbö 10 perc múlva érkezett be a pesti, aztán Törökbálintig vergődtünk egy-két sort, majd én ott elköszöntem a Balázstól, mivel Dávidka meg Gergő voltak olyan tündérbogárok - mielőtt jön a sav, direkt nem bogarakat írtam! -, hogy elém jöttek a tűzmadárral. Gyorsan beugrottam hátra, és már suhantunk is haza, hogy végre aludjak egy keveset. Egyébként pedig mellékesen megjegyzem, hogy gyakorlatilag nem egész 4 órát sikerült aludnom, akkor éjjel.