Az előző éjszakám, és az aznap délelőttöm totál káosz volt. Ugyanis éjszaka alig aludtam – köhögtem, prüszköltem, meg egyéb ilyen kis finomságok – és délelőtt pedig lóti-futiztam, hogy mire talizom a többiekkel minden klappoljon… 

  Nahmármost, 3-ra volt megbeszélve Nidee-vel, de késtem egy picit… mert előtte be kellett ugranom a munkahelyemre, ami elhúzódott, mert késve értem oda, mivel késett a távolsági buszom… :/ Közben meg a Döme is hívott, hogy nem tud jönni, mert az isiben egy kis baleset érte, amit délután 5-től tudtak csak orvosolni – amikor is nekünk már majdnem Szegeden kellett lennünk, így nem tudott velünk tartani :( -, de azért kijött, a megbeszélt helyre, a megbeszélt időben, hogy talizzunk. Nah meg, hogy adjon zsetont az SzSz2 lemezre! ;) Az Oli is csatlakozott hozzánk, és így hárman vágtunk neki a MÁV nyújtotta örömteli utazásnak…

 Éppen hogy csak elértük a vonatot – nem aprózunk el semmit :D – és a felén átvergődve találtunk helyet egy kabinban. Az útitársaink nagy örömére, Oli otthon már bekevert egy adag dzsúzt, amit elkezdünk bevinni a szervezetünkbe, nagy sztorizgatások közepette :)

 Pár megálló után elkezdett ürülni a kabin… szeretném azt hinni, hogy nem voltunk közünk útitársaink távozásához – de nem ellenőriztük, hogy leszálltak-e, vagy csupán kerestek egy nyugisabb kabint… -. Egy biztos: mire Cegléden Maxi és CannonAs felszálltak, már megvolt a hangulat :P és mire Gugesz csatlakozott Kecsón, a mini bár tartalma igencsak megcsappant, és az itallap megtekinthető volt a nadrágomon… ^^ Olivér mindenkinek ajánlgatta azt a házipáleszt, amit eredetileg Dömének szánt… de ő maga csak Szegeden ivott bele – amit lehet nem kellett volna ott sem… ^^ -

 Type kijött elénk az állomásra, mivel még egyikünk sem járt a napfény városában – kivéve a Gugeszt, de nem mertünk rá hagyatkozni… ^^ - és nem akartunk bolyongani. Meg már régóta tervben volt, hogy az Ádi meg én találkozunk :) 

 Nah lényeg a lényeg, Oli szinte szó szerint Type ölében landolt a vonatról :D – nem volt ám ittas, csak nagyon örült a találkozásnak! :P – az Ádi nem egyedül várt bennünket, hanem egy Blanka nevű leányzóval – akit Oli egész éjszaka Biankázott, ezzel hajnalra engem is megkavarva… ^^ -, aki már az első perctől szimpatikus volt számomra – és az este folyamán sem dőlt meg az első benyomás alapján alkotott véleményem, hiszen a Blanka egy életvidám, tökaranyos csajszi –. 

 Szép lassan elkezdtük taposni Sun City flaszterét, és ahogy gyalogoltunk – bár az utca majdnem teljesen üres volt – mindenki anyázott… ^^ Olivérnek néha kissé szelektív a hallása… ^^ Ennek ellenére első utunk a Garabonciásba vezetett, mivel Nidee-nek le kellett pakolnia a cuccot, meg bekötni az esti bulihoz. Úgy volt, hogy hamar megvan vele, és megyünk várost nézni – ha már egyszer végre lejutottunk Szegedre… :) –, de adódott közben egy miniküldetésünk…

 Ádám – az egyik szervező – megkért, hogy dobáljunk még szét pár szórólapot a buliról – hátha az éjszakában csellengő szegedi fiatalok a street fight-erkedés helyett inkább velünk mulat –, így hát Blanka, Gugesz, Type, Maxi, Cannon, Olivér és én nekiindultunk a városnak. 

 Bár nem olyan formában, mint szerettem volna, de még is sikerült nagyjából a városnézés! :) Most már a vasútállomástól simán eltalálok a Széchenyi térre :P Meg nem is gondoltam volna, hogy ott is van egy olyan sétáló utca, mint a fővárosban a Váci utca – csak Szegeden Kárász utca a neve –. A Type mesélte, hogy ott szoktak zenészek nótázgatni, és volt róla szó, hogy egy rögtönzött előadással odacsalogatjuk az embereket, hogy a kezükbe tudjunk nyomni néhány szórólapod, de aztán elvetettük az ötletet… :)

 Miközben csatangoltunk, Oli már-már a megmenés határán volt, és úton-útfélen szóvá tette, hogy nem szereti, mikor a háta mögött anyáznak, mert ha már valaki ilyen ronda dolgot művel, legalább mondja a szemébe – és ebben egyébként totál igaza van… - meg olyan stratégiát választott, hogy többen elfogadják tőle a szórólapot, hogy közölte mindenkivel, hogy ő is ott lesz. Többen ösztönösen rávágták, hogy akkor azért nem jönnek el… :D Ennek ellenére Olivér lelkesedése nem lankadt, rendületlenül menetelt tovább és osztotta az észt – meg a szórólapot…- :)

 Mivel a túristáskodást nem volt időnk túlzásba vinni, ezért csak egy-két fotó készült, azok is a Dóm téren.

 Lévén, hogy közelgett a 9 óra – ami egyben a bulin való kapunyitást jelentette –, visszaigyekeztünk a Garabonciásba. Miután leadtunk a ruhatárban a leadni valót, betámadtuk a pultot. Kellett már egy kis VBK, nyugtatóul a nagy izgalmakra, melyeket odakint megéltünk… :) A meleg és a dzsúz gyors bevedelése – és magára öntése – következményeképpen Oli totálisan megment. Cukor volt nagyon - ahogy Karcsi modnaná - :) de érdekes módon, amilyen szinten kezdett megmenni, olyan szinten csökkent, majd abba maradt az anyázás a társágben… :D

 Maxival egész éjszaka vártuk, hogy meghozzák a Szegeden Szabadon 2 lemezt, többször is zaklattuk szegény Nikit – ő van mindig a lemezes „pultban” –, de mivel már nem győztem kivárni, végül tett nekem félre, mikor meghozták őket :) Egyet Döme barátomnak, aki nem lehetett ott velünk :( és amit remélhetőleg, ezen a héten el is tudok juttatni hozzá! Igyekszem! :)

 Éjfélig, fél 1-ig Dj Nidee szolgáltatta a talp alá valót, mint egy a hangulatot megalapozva. Én mondjuk adtam az érzésnek, lévén, hogy szeretek táncolni :) csak nem tudok :) De az vígasztal, hogy úgy sem engem néztek a többiek, hanem azt a két csajt, akik totál szét voltak csúszva… hát így nem is tudom kifejezni, amit akkor éreztem, mikor láttam mit művelnek ott az éjszaka folyamán… abban viszont szinte biztos vagyok, hogy eltévesztették a házszámot, mert nem igen hiszem, hogy egy reppes estére a picsaszoknya és a csöcskidobós topp a „megfelelő” viselet… de az is meglehet, hogy túl konzervatív vagyok… ^^

 A fellépések – mint mindig :P – klasszak voltak. Gugesz kapott 5 perc hírnevet! --->  Kicsi G. felcsalta a színpadra őt, és az Ieiaae c. szám refrénjét énekeltette velünk :D Annak ellenére, hogy én csomót köhögtem, meg fura hangom volt – mert az előző napokban szétköhögtem a torkom köbö – még is végig tomboltam az összes fellépést. Nah mondjuk, utána már tényleg nagyon komoly hangokat adtam ki beszéd gyanánt… ^^ De egy kis kézzel-lábbal mutogatással vegyítve azokat, azért csak megértettem magam a többiekkel… :)

 A Feri fellépése közben BT is feltűnt egy rövid időre – köbö 2 szám erejéig… -, de sajnos mennie kellett tovább. Pedig a miskolci Jump-on is mekkorát tomboltunk már! :)

 Közben az itthon gyártott szendvicsek fogyatkoztak a táskámból, lévén, hogy már későre járt – vagy korán volt már…. ki, hogy érezte... :) – kezdett ránk jönni a flamó. És amikor a ruhatáros fiú felfedezte, hogy milyen kincsek lapulnak a hátizsákom mélyén, vicceskedve megkérdezte, van-e még szendvics ott, ahonnan a többi jött :D Hát volt, úgyhogy adtam neki egyet :) A többit pedig a barátaim között osztottam szét az este folyamán, így az elkészített 9 szendvicsből másfelet sikerült a saját gyomromban eltüntetni… De legalább mindenki kibírta hazáig! :)

 Megint utolsónak maradtunk, szokás szerint… :) Talán egyszer elérjük, hogy ne kelljen haza menni, mert annyira beleolvadunk a környezetbe, hogy elfelejtenek szólni… :D 

 Bár Type és Blanka korábban haza indultak, és Ádi elmagyarázta merre tudunk visszamenni az állomásra – meg képek is derengtek az odafelé útból nekem -, még sem voltam biztos a dolgomban. Szerencsénkre, a ruhatárnál összetalálkoztunk Filoval, aki segítő jobbot nyújtott – bár nem hiszem, hogy ezeket a sorokat valaha is elolvasná, de ezúton is köszönjük szépen Gábor, megtaláltuk! :D –. 

 Az állomás felé vezető úton, kicsit kezdett beoffolni a társaság, szerettem volna felélénkíteni a szellemüket, de nem volt nálam Red Bull… :D meg eléggé lekötött az a lila lufizsiráf, amit Ádám és Coma intéztek nekem – köszi srácok! :* -…

 Gugesz próbálta azzal múlatni az időt, hogy Nidee hátizsákján befogja a digi tévé egyik csatornáját… eleinte ezt a Nidee ellenezte, de a vonaton megbékélt – biztos sikerült valami nagyon jó műsort kifognia… :D –

 Oli meg talált egy új barátot a vonatkabinban hazafelé… akitől mindenáron szerette volna megkapni az aktatáskáját, de gonosz volt az a bácsi és nem kommunikált velünk abszolút, így hát nem tudtunk megalkudni vele. Ezt amúgy Oli totál sértésnek vette, jobban feldühödött tőle, mint mikor a háta mögött anyáztak…

 Gugesz leszállt Kecsón, de mindaddig élvezte a digi-Nidee tv nyújtotta örömöket. Bár, már félálomban voltam, mikor tőle elköszöntem, de az a kép tisztán előttem van, mikor Oli megkérdezte Cannontól, hogy azért ez a beceneve neki, mert őt Kálmánnak hívják? :D – bár ez lehet, csak nekem volt mókás, de akkor és ott nagyon jót kacagtam rajta :) –. Aztán nem sokkal később Maxi és Cannon (aki nem Kálmán, hanem Csaba :P) is leszálltak, és onnantól szinte Pestig végig kiesett az egész út, ugyanis bealudtam. 

 Mielőtt beért velünk a vonat a Nyugatiba, az előtt egy 10 perccel tértem magamhoz, köbö. Picit voltam csak szétesve... Igazából szerintem ki sem nyitottam a szemem, csak sétáltam amerre vitt a lábam, de tiszta ügyes voltam, mer' nem estem el! :) Olivér meg tök menő, mert kijöttek érte kocsival, Nidee apukája a Westend-től pár perc gyalogútra lakik, én meg fél 11-re értem haza Érdre… :D

 Összefoglalásként, talán úgy tudnám leírni az estét, hogy sajnálom, hogy Blanka és Ádi korábban el kellett menjenek :( Azt meg még inkább, hogy voltak, akik el sem tudtak jönni! Ezektől eltekintve, úgy érzem klassz este volt, jól éreztem magamat – egy-két apróbb malőrtől eltekintve… ^^ - és remélem, lesz még folytatása annak az éjszakán… - ugye Blanka? :P - ;)