Nos, még sem telt olyan eseménytelenül a péntekem, hála a kistesómnak. Viszont, neki köszönhetően az összes péntek estémre és szombat hajnalomra van fix programom - kivéve, amikor éppen más elfoglaltságom akad -.
Előző este egy kedves barátom volt olyan tündérbogár, hogy jelezze nekem: a régi péntek esténkénti hiphop részleg újra megnyitotta kapuit a helyi "kultúr diszkóban". Aki olvasta a régebbi posztjaimat, annak derenghet valami kép a Spátenről - netán járt is már ott, vagy ilyesmi -. Bár az a poszt nem éppen a hely pozitívumait volt hivatott kiemelni, és noha jelen esetben is csak az emeleti külön buli tekinthető az én nézőpontomból annak... hááát... na igen... akármennyire is próbáltam az est folyam legalább 5 jó dolgot találni benne ezen kívül, nem ment. Ráadásul odafent az R&B részen is picit ki voltam akadva egy ideig, mert a hiphoptól a lehető legmesszebb álló stílusú zenéket játszották. De mire már épp megérett bennem az elhatározás a terem elhagyását illetően, felcsendült a Will Smits által prezentál Switch. De ne szaladjunk előre...
Merthogy, bár itthonról 11-kor indultunk el a Dáviddal, már majdnem hajnal 1 óra volt, mire kikértük az első rundot. Ugyanis, a családi 6 személyes minibuszt volt merszünk parti busszá avanzsálni. Bár ennek apa nem örül sosem túlzottan, de ha egyszer adottak a lehetőségek, miért ne használjuk ki őket, nem igaz? : )
Felvettük Danit és lecsorogtunk a teszkóba. Mivel Dávid hosszú idő után nem volt rákényszerülve, hogy minden áron neki kelljen hazanavigálnia az autót, amondó volt, hogy ha lúd, legyen kövér. Ígyhát, a srácok magukhoz vettek egy bizonyos mennyiségű alkoholt, én pedig energia italt és gumicukrot. És hoppá. Épp midőn a satusodáshoz szükséges termékek polcainál lavíroztunk, belebotlottunk a Timikbe - szám szerint kettőbe : ) -. Nem volt kérdés, mit keresnek ott és hova mennek tovább. A szisztéma adott volt: irány a buli helyszín előtti parkoló, és a vásárolt termékek bepusztítása, kollektív módszerrel.
Gondolom 
a fent említett Dávid féle elméletből, plusz az általam kosárba tettek összességéből, remekül leszűrtétek a megfelelő konzekvenciát. Tehát, míg a törpiek vedeltek - higgyétek el, ez a megfelelő szó... szégyen ^^' -, én beborítottam az energia italom és bár néha-néha rá kellett csapnom a gumicukros zsacsiba nyúlkálók kezére - kam' -, befaltam azt is. Aztán ellőttünk pár fotót, míg a fiúk valahogy kinéztek - az állapotukat érintő változásokat a továbbiakban nem vagyok hajlandó, csak szűkszavúan kommentálni -, hogy fel tudjanak legalább pár képet idézni másnap délután, a mocsadékok... :D
Még mindig tele van a hely kisgyerekekkel - elhiszem, hogy valahol nekik is ki kell tombolni magukat, én is voltam 15 éves... -, és roppant mód zavart, hogy mindenütt beléjük botlottam. Ráadásul, az én 15 esztendős énem nem volt sem lenéző, sem elszállva magától. Node, ez még a kisebb gond, míg nem néznek ki, mikor a velem azonos korosztálybeliekkel dumázok. Kábé olyan érzésem volt néha, mintha mondjuk a számból akarnák kinézni az elém rakott tál sóskát. - Értsd: nem szeretem a sóskát. Ergo: a srácnak amúgy sem lenne semmi esélye, a viszony szimplán baráti, és egyébként sincs semmi közük hozzá. -
A srácok nem aprózták el. Odabent már egyből megtámasztották a pultot és igyekeztek elérni az estére kitűzött céljukat. Ennek köszönhetően, egész este almalével gargalizáltam - ezt írjátok fel valahova, még egy Breezerbe sem nyaltam bele, vagy ilyesmi -. A többiek és a magam testi épségét - no meg a jogosítványomat - többre tartom, mint a tradícióimat. Talán még is kezdek felnőni? Ejha.
Szóval, a pultnál szétváltunk. Míg ők odalent ténykedtek - ahol ilyen diszkós-teknós-szállós zenék szóltak -, én odafent próbáltam kivívni magamnak egy kis helyet a tömegben. Mikor már épp sikerült, pár perc után rá kellett döbbennem, hogy nem magamnak köszönhetem, csupán annak a fura fazonnak, aki a szemével igyekezett minden lány ruháját lehámozni... és a lehetőségeihez mérten még a kezeit is használta. Jézusom. Egyébként, hálás lehet annak a szőke lánynak, aki majd' fellökött, úgy elém vágott, mert így nála próbálkozott be előttem, és volt időm kellő távolságba táncolni magamat onnan. Nem biztos, hogy esztétikusan sikerült volna a lábnyomatomat az ágyékára helyeznem, hiszen tömeg volt és lökdöstek.
Közben Lucas is feltűnt a színen, akivel már jó ideje nem találkoztunk. Még egy darabig ráztuk a rongyot, aztán leosontam megnézni a két jómadarat - főként az öcsémet -. Dávid már igencsak meg volt menve. Folyamatosan mosolygott, meg mindenfélét beszélt. Egyetlen dolog van, amiért bírom őt ilyenkor: ilyenkor sokkal bizalmasabb viszonyt ápol velem. Máskor ki kell tőle erőszakolni, hogy egyáltalán hagyja, hogy megöleljem, a kis szaros. Amikor meg be van baszcsizva, magától odajön. - Hogy mik vannak, mi? -
Valamilyen szinten hiányoltam a régi "Spátenes társaságot", de ha ott lettek volna most mind, nem lett volna ugyan az. Régen szerettem oda lejárni. Akár ha egyedül is mentem volna le, minden 4.-5. embert ismertem, és egész este nagyon jól éreztem magam. De az a társaság már teljesen szétrebbent, és csak kis klikkek maradtak meg belőlük, amik beleolvadtak más bandákba, vagy duóban/trióban tolják. Na, igen. Ez van, ha már nem köt össze a reggeli vonatút, meg a metrózás a suli felé, meg a Garázs. Bár, ha jobban belegondolok, azoknak a dolgoknak is megvoltak a buktatói. És ugyan akkor a szépségei is. Akkor nem is tudtuk másként elképzelni a mindennapokat. Volt, hogy suli után páran csak úgy, lementünk néha a Spatiba és csocsóztunk, vagy épp csak betoltunk egy adag sült krumplit meg leborítottunk egy kólát. Most már másról szól az életem, és nem bánom. Kellettek a régi történések - a régi szép idők : ) - ahhoz, hogy elérjem a jelent, amit élvezek.
Fú, kissé elkanyarodtam. Bocs. Feltörtek az emlékek : ) Már reggel 6:53 van, és még nem alszom. Vagy már? Hmm... Még : )
A visszatekintés után folytatva az idősíkot, azt hiszem említésre méltó, hogy Gergő is sikeresen landolt a buli vége előtt 1 órával, kábé. Sok vizet már nem igen zavart, meg nem is éppen emelt az est fényén a jelenléte. De azért szeretjük : )
Lassan ideje volt hazacibálni a partiarcot, aki volt olyan lökedék, hogy beígért 3 battai csajnak hazafuvart. Hát hogyne. Kölyök taxi, mi? Majd Álomországban, esetleg. Nélkülük is megvolt a programom. Nem volt szükségem újratervezésre. Szóval, hamar dobbantottunk. Betereltem a többieket - Dávid, Dani, Gergő, Timi - a kocsiba - a másik Timi busszal indult haza, ne kérdezd miért -, és miután a régi postánál felvettük Lucast, hazadobtam őt meg Danit, majd mi is hazaértünk, egyszercsak.
Dávid közölte velem, hogy ezentúl minden pénteken levisz engem Spátenbe, hogy aztán hazahozhassam őt, majd még vergődött egy sort, amit a kérésére nem részletezek - rendes tőlem, nem? Pedig csuda mókás pillanatképeket tudnék lefesteni nektek belőle, de hát ez van. Az ígéret szép szó. -, hanem megyek inkább, és most már én is lefekszem.
Szép álmokat nekem : )
