Ünnepélyes eseménynek lehettem volna részese tegnap, de a nagy dolog még várat magára a szünet végééig. Míg mindeddig dühített ez az egész, mostanra már csak mosolygok rajta.

 Gondolom, mindenki valami fenomenálisan kozmikus dolgot sejt a fenti sorok hátterében, ámde csupán a diákigazolványomról van szó. Arról az okmányról, amire már beiratkozáskor leadtam az igénylésemet. Arról, ami tegnapra megérkezett végre az iskolába, ahova járok. Arról, ami szeptember óta, most DECEMBER VÉGÉN ért utol, és amit végre szerettem volna a magamévá tenni, de az irodában közölték, hogy "Igen, valóban megkaptuk... de nem találjuk. Gyere vissza holnap." :]

 Mikor a félév közben érdeklődtem, azt mondták, hogy késnek az igazolványok, de majd biztos megérkeznek. Addig miért nem csináltatok egy ideigleneset? Tényleg. Miért nem? Mert utána kell még egy, meg még egy. Mert két  hónapig érvényes. És figyelni kell, hogy le ne járjon, mert akkor feleslegesen dobom ki rá a pénzt és még meg is büntetnek, ha előbb észreveszi az ellnőr, mint én. Meg egyáltalán. Ennyi erővel fölöslegesen igényeltem szeptemberben. Az ideiglenes is megadja ugyan azokat a kedvezményeket, mint az eredeti. Na, igen.

 Aztán mikor megkérdeztem, hogy "Egyébként, még senki sem kapott az iskolában?" És azt felelték, hogy "Nem.", mire én megkérdeztem, hogy nem tudnának-e esetleg utána érdeklődni, az volt a válasz, hogy hívjam fel őket, és kérdezzem meg én. Végülis. Ha az egész iskolát érintő kérdés ez a diákigazolvány mizéria, akkor nem értem, hogy miért nem elég egy telefon az iskola képviselőjétől. De ugye, én ehhez mit sem értek :] Aztán mikor végre megérkezett, nem találják. Ces't la ve :]